A Zöld-foki szigetek egy 1771-es térképen
Tengerész Henrik (Henrique о Navegador, 1394-1460) portugál herceg, I. János portugál király harmadik fia, vagy ahogy születése után nevezték, Enrique infáns 1394-ben született Lisszabonban (más források szerint Portóban). A herceg sehogy sem akart beilleszkedni a királyi udvar hagyományos etikettjébe és intrikáiba. A maga útját akarta járni, a hajók és a hajózás érdekelte.
Még az 1990-ben megjelent, Göcsei Imre, Az ismeretlen vándorai című könyvében olvastam róla, hogy „Henrik a Krisztus nevét viselő lovagrend nagymestere lett. Portugália délnyugati partján, a Szent Vince-fokon, az Atlanti-óceánra néző Sagres lovagvárában rendezkedett be. A sagresi hercegi udvar semmiben sem hasonlított a kor hercegeinek udvartartásához. Henrik herceg udvarát, a lovagrend vagyonát a hajózás szolgálatába állította: roppant energiával látott ahhoz a hatalmas szervező munkához, amelynek eredményeként kialakította a világon az első tengerészeti akadémiát és obszervatóriumot Sagresben”.
A Zöld-foki szigetek helyzete – Fotó: Barna Béla
Ezen szervező tevékenysége miatt is a földrajzi felfedezések korának egyik legismertebb személyiségévé vált; Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait. És bár a legnagyobb felfedezők, Kolumbusz és Magellán mellett emlegetjük a nevét, pedig igazán keveset járta a tengert. Viszont egész sor felfedezés fűződik a nevéhez, illetve a Sagresben képzett kapitányok nevéhez, valamint a lovagrend pénzén felszerelt expedíciókhoz. Csak hogy egy párat említsünk: 1416-ban Gomez navigátor hajója eléri a Diego-fokot Afrika partjain.
1419-ben a portugálok felfedezik Madeirát; 1432-ben az Azori-szigeteket
1419-ben a portugálok (João Gonçalves Zarco) felfedezik Madeirát; 1432-ben Gonçalo Velho Cabral pedig felfedezi az Azori-szigeteket; 1434-ben Gil Eannes eléri a Ráktérítőt, és felfedezi Rio de Orót; 1440-ben Antonio Gonzalez és Nuño Tristan tengerészek elérték a Fehér-fokot (Cabo Blanco); 1445-ben Diniz Diaz felfedezi a Verde-fokot; 1446-ban elérik a Bissagos-szigeteket; 1456-ban Alvise Cadamosto (Luigi de Cadamosto) eléri a Szenegál folyó torkolatát. Ez utóbbi felfedezések következtében Nyugat-Afrika, majd valamivel később Guinea a világ legnagyobb rabszolgavadász-területévé alakult át.
Cadamosto útvonala – Forrás: www.crossingtheoceansea.com
És a velencei rabszolga-kereskedő Alvise Cadamosto az egyik név, melyet a Zöld-foki szigetek felfedezésénél is meg kell említeni, aki először 1455-ben és 1456-ban járt itt, bár a korabeli feljegyzésekből nem derül ki teljesen pontosan, hogy ki is fedezte fel az egyes szigeteket, de általában őt tartják az elsőnek.
A másik jelölt a genovai António da Noli; ő első útja után 1462-ben visszatért, ő az, aki megalapította Ribiera Grandét a mai Cidade Velha helyén. Rabszolgákat hozott, akik házakat építettek és növényeket termesztettek. Mindeközben a többi sziget legelőként szolgált az állatok számára, melyeket eladtak hajóellátmánynak.
Diogo Afonso szobra Mindelóban
A harmadik felfedező, akit szoktak emlegetni, az az 1445-ben érkező lagosi születésű portugál Diogo Gomes (1420-1500) akinek szobrot is állítottak Praiában.
És végül a szigetcsoport negyedik felfedezője a nyugati szigeteket felfedező portugál Diogo Alfonso, aki előtt egy mindelói szobor tiszteleg. A nyolc nagyobb és négy kisebb szigetből álló Zöld-foki szigeteket egyébként 1461-62-ben Diogo Afonso kapitány vezetésével telepítették be, Tengerész Henrik pedig portugál gyarmattá nyilvánította 1460 és 1462 között.
Diogo Afonso bélyegen (balra)
Végezetül szólni kell arról is, hogy több híres felfedező is megállt ebben az időben a Zöld-foki szigeteknél: pl. Vasco da Gama (1497), miközben Indiába tartott; Pedro Alvares Cabral (1500), mielőtt felfedezte volna Brazíliát; ill. Kolumbusz Kristóf (1498), aki egy hetet töltött Sal, Boa Vista, Santiago és Fogo körbejárásával. Amerika felfedezője megjegyezte, hogy a Zöld-fok nem megfelelő név, ugyanis kevés a zöld terület a szigeteken.
Portugál felfedezések térképe
