A Flüela-hágón át Davosba

Svájc leggyérebben lakott kantonja Graubünden, ahol a kanton keleti feléből csak alagúton vagy a Flüela-hágón (2383 m) át juthatunk át a nyugati felébe, a világhírű, 1600 méteren fekvő Davosba. 

Az Alpok bércei közé zárt egykori Raetia magaslati völgyeiben a kelták korában vad őslakók, a rétusok éltek. Raetiát i.e. 15-ben Augustus császár kebelezte be a Római Birodalomba.

Graubünden Svájc legnagyobb és leggyérebben lakott kantonja, teljes joggal egyes geográfusok „Európa Tibetjének” is nevezik.

Ma ez a terület Svájchoz tartozik, mégpedig Graubünden kantonhoz. Ez Svájc legnagyobb és leggyérebben lakott kantonja, teljes joggal egyes geográfusok „Európa Tibetjének” is nevezik. Ebben a kusza hegységekkel tarkított tájon a kanton keleti feléből csak alagúton vagy 2000-es hágókon juthatunk át a nyugati felébe. Az egyik ilyen út a Flüela-hágón (2383 m) át vezet Suchs falucskából a világhírű Davosba.

Graubünden kanton azonban nem csak magas hegyek közé zárt vad vidékéről híres, hanem arról is, hogy ezen az elzárt és vad vidéken egy régi-régi nyelvet beszélnek az ókor óta. A 400 éves római uralom alatt ugyanis a lakosság nyelvében is elrómaiasodott, s így Raetia hegyi népének mai utódai (42 ezer lakos) még ma is a latin nyelv tájszólásait, a ladin (németül: rétoromán) nyelvet vallják anyanyelvüknek.

Ennek megfelelően errefelé gyakran találkozunk szokatlan hangzású helynevekkel. Ilyen például a hágóút kiindulópontja, Susch (németül és 1943-ig hivatalosan Süs) falucska, melynek 207 lakosa is nagyrészt (70%) rétorománul beszél (2007-es adat) ma is. Susch egyébként az Inn (latinul Aenus, rétorománul En) folyó völgyében, 1438 méter magasan fekszik, s a hangulatos templomtornyon kívül legfőbb látnivaló maga az Inn.

Ez a folyó a Duna felső szakaszának legnagyobb jobboldali mellékfolyója, Svájcban ered a Räthi-Alpokban, s 517 km megtétele után Passau városnál éri el a Dunát.

A folyóról kapta nevét Engadin, Susch falu pedig Alsó-Engadinban (németül Das Unterengadin, rétorománul Engiadina Bassa) van. Engadint egyébként nem csak Svájc egyéb részeitől, de Ausztriától is hatalmas háromezresek választják el: Susch falutól északra emelkedik a Silvretta csoport, ennek egyik jeles hegye a svájci-osztrák határon emelkedő Piz Buin (3312 m), nem ez ám a hegység legmagasabbja, hanem a Susch faluhoz közelebb eső Piz Linard (3411 m).

Susch faluból nyílik a Val Susasca, ezen a völgyön kötötték össze a XIX. században Engadint Davosszal. A 27 kilométer hosszú utat, melyen mi is haladunk, 1866-ban kezdték építeni. Ekkoriban Susch postakocsiállomás és lóváltóhely lett, 180-200 ló mindig volt a faluban. Manapság inkább autóval és motorral járnak erre, de nem kevés az aszfaltcsíkon a bicikli sem.

S bár a kevésbé ismert és népszerű hágók közé tartozik, magyar bringások is megfordulnak erre (Györgyi Gábor), sőt Benedek István örökbecsű klasszikusában, a Csavargás az Alpokban is erre jön a két biciklis vándor: „A Flüela-pass van ma soron, 2388 méteres tetőpontjával, sötét őserdőn át kanyargó szerpentinjével, szomszédságában a Silvretta jeges csúcsaival, lába alatt a híres-nevezetes Davosszal.”

Ha a hágóúton nyugati irányban indulunk Susch falutól (1438 m), akkor az úttól délre emelkedik a P. dal Ras (3025 m), a P. Arpschella (3032 m), a P. Sarsura (3178 m) és a Piz Vadret (3229 m) csúcsa. Az úttól északra a Piz Murtéra (3044 m) emelkedik. Felfelé szerpentinezve elgondolkodhatunk azon, hogy a hatalmas hegyek és hágók ellenére Svájc vasúthálózata, út- és autópálya-hálózata, valamint távközlése a Föld legfejlettebb és legmegbízhatóbb infrastrukturális rendszerei közé tartozik. Az út minősége jó, s ami Svájcban nem elhanyagolható, ingyenes. Ingyen juthatunk fel a 10%-os kapaszkodókon 2383 méter magasba, a Flüela-Weisshorn (3085 m), és a Schwarzhorn (3147 m) hegyei közötti hágóba.

Mielőtt azonban felérnénk a hágóra, a Val Grialetsch völgynyílásánál van egy nagyobb parkolóhely, a 2176 méter magasan fekvő Chant Sura: érdemes itt is megállni kicsit, de az a jelentősége a parkolónak, hogy innen közel 3 óra gyaloglat alatt érhető el a piros turistajelzésen a Schwarzhorn háromezrese!

Megérkezve a 2383 m magas hágóhoz érdemes arról szólni, hogy van itt egy Hospiz (Ospiz) nevű szálló, de sétálhatunk is a Schottensee partján. S ha már víz, említsük meg, hogy a hágó vízválasztó is, egyik oldalon az Inn majd a Duna a Fekete-tengerbe, a másik oldalon a Flüela-patak – Landwasser – Albula – Hinterrhein (Hátsó-Rajna) – Rajna az Északi-tengerbe szállítja a vizeket.

A Flüelapass egyébként az ötödik legmagasabb a svájci hágóutak listáján.

A Flüelapass egyébként az ötödik legmagasabb a svájci hágóutak listáján. Bő egy évtizeddel ezelőtt még télen is járható volt, 1999-ben azonban megépítették a 22,54 km hosszú Vereina-alagutat (jelenleg a világ kilencedik leghosszabb alagútja!), mely a hegy alatt fut, és a Rhätischen Bahn (RhB) autószállító vonatokat közlekedtet.

Bár hallani olyan híreket, hogy 2004 óta újra járható télen is, a BMW hegyi tesztpályának használja, azért az a biztos, hogyha június és szeptember között járunk erre autóval.

A Flüela-hágótól lefelé szerpentinezve mielőtt leérnénk Tschuggen faluba, egy levágott útkanyarból pihenőhelyet csináltak 2045 méteren, érdemes még itt megállni egy kicsit ránézni a völgyre.

Kellemes napos hely ez, ahol felidézhetünk egy magyar írót is, aki svájci barangolásairól tárcasorozatot írt, s eljutott ide a főcsapásoktól kicsit távolabbi hágóra is. Podmaniczky Szilárd így ír a Flüeláról:

„Davosból szabad szemmel alig látható tábla irányít Flüelapass felé, hogy aztán a vágtató Inn völgyében St. Moritzba jussunk. De amiről egyetlen katalógus sem tudósított: a Flüela-hágó. Mintha a kertész ide már nem tudna följönni, sehol egy fa, csak fű és sziklák, havas csúcsok és tonnás morzsalékok között búvó apró virágok. Fekete vájatokban fehér vizek csobognak, amott a jég, a hó teljesen elporlasztotta a sziklát, kavicstenger zúg alá, s egy árnyas zugban még megtaláljuk a téli hó egy darabját, ahogy cseppenként olvad a gleccsertóba. Itt a természet az úr, a keskeny, kanyargós út októbertől júniusig zárva, s elképzelem, mi megy itt, mikor ember nem járja. Akár láthatnám is, miként emelik fejük fölé óriások a fűbe gördült, magányos sziklatömböket. És megint le vagyok nyűgözve, sokadszorra. Egy üres kiugróban megállunk. Megkívánom, belemegyek a tájba, ami zordsága ellenére nekem barátságos, még ha mindjárt szédülök is a közel 2400-as magasságtól. Most, nyáron zúg a vidék, parányi túrázók a köveken, óvatos autósok a 10%-nál meredekebb emelkedőn, és megannyi motoros borítja gépét a kanyarokba. A busz itt bálna az akváriumban, de azért lélegzik.”

A kiálló után tovább ereszkedhetünk, két falucskán megyünk keresztül, Tschuggen házi hegye az úttól északra magasodó Gorihorn (2986 m), Dörfji házi hegye pedig az úttól szintén északra emelkedő Pischahorn (2979 m).

Dörfji után aztán hirtelen megérkezünk a Flüela-hágóút végére, a közel 1600 méter magasan fekvő világhírű Davosba, mely ezzel a magassággal Európa legmagasabban fekvő városa (összehasonlításul Magyarország legmagasabban fekvő városa a bakonyi Zirc 400 méteren).

A helyi dialektusban Tafaas; rétorománul Tavau; olaszul Tavate névre hallgató Davos önmagát (nem egészen jogosan) „Európa napterasza”-ként hirdeti, lakosainak száma pedig 11166 fő (2010-es adat).

A település két részre oszlik: egy tó mellett fekszik Davos-Dorf (1563 m), ahol a XVI. Században épült késő gótikus St. Theodor-templom a fő látnivaló. A másik fő rész, Davos-Platz pedig a nemzetközi élet központja mindenféle jeles hotellel és szanatóriummal. Itt is van egy templom, mely 1481-ben épült (St. Johann-templom), de igazából Davosba nem a templomokért jön az ember, hanem azért, hogy mindenféle kötélpályán, siklón meg felvonón feljusson különböző Davos környéki alpesi magaslatokra.

Davos mindazonáltal nem a magasságával lett híres, hanem a Nobel-díjas Thomas Mann A varázshegy (Der Zauberberg) című regénye révén vált világhírűvé, a város tüdőszanatóriuma a regény helyszíne.

A svájci Davos 2008 augusztusában azzal fejezte ki háláját a nagy német író iránt, hogy 2,6 kilométeres, a regényből vett idézetekkel szegélyezett sétautat szentelt a tiszteletére. Az útvonal minden fontos pontot érint, amely a könyvben szerepet játszott, és felvezet az 1620 méter magasságban fekvő szanatóriumig, a mai Waldhotel Davosig, ahol Katja Mann tuberkulózisát az intézményben gyógyították 1912-ben és ahol Thomas Mann 1912-ben beteg feleségét meglátogatta.

Sportszempontból is jeles hely Davos, 1923 óta itt rendezik meg karácsony és szilveszter között a Spengler-kupát, mely a világ második legrégebbi jégkorong kupája a Stanley-kupa után.

A város másrészt a kétévente megrendezett Davosi Világgazdasági Fórumról (World Economic Forum) is ismert, ahol vezető és befolyásos politikusok és gazdasági szakemberek, meg persze üzletemberek, értelmiségiek és tudósok vitatkoznak a világ jövőjéről meg mindenféle globális problémáról.

Ha megnéztük Európa legmagasabban fekvő városát, ereszkedjünk le Klosters (1194 m) településre, melyet általában együtt szoktak emlegetni Davosszal: a Davos-Klosters síterület egyike Svájc legnagyobb hagyományokkal bíró téli terepének. De nyáron is jeles üdülőközpont Klosters, bédekkerem szerint előkelőségek, filmsztárok és milliomosok kedvelt helye a falu, mondjuk nem tért ki rá, hogy kik is ezek az előkelőségek. De mindegy is, ha hiányoznak a celebek, Klosters akkor is meseszép falu, fényképeznivalóan szép faházak meg idilli svájci táj várja az erre csámborgókat.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!