Bécstől és a Bécsi-erdőtől délre alpesi üdülőhelyek sora kezdődik: a Semmering-vasút 1854-es megépítésekor a Semmering, a Schneeberg és a Rax körüli magashegyi régió kényelmesen elérhetővé vált, így a „finom” bécsi társaság kedvelt üdülőhelye lett a térség, melyet túrázó berkekben Bécs házi hegyeinek is neveznek.
De nem csak a „finom” bécsi társaságoknak, hanem Magyarországról is igen könnyen elérhetjük a Semmeringet, Raxot és a Schneeberget. Az osztrákok, főleg prospektusaikban közösen Zauberberge („Varázshegyek”) névvel illetik ezt a három hegyet, s valóban, varázslatosan közel vannak a nyugati határszélhez.
A hegyek közül legismertebb a 2076 méteres Schneeberg, Alsó-Ausztria (Niederösterreich) tartomány legmagasabb hegye, melyről szinte Bécsig ellátni, sőt a Kőszegi-hegyeket és a Soproni-hegyeket is megpillanthatjuk.
Ezt az érzést 1993 szeptemberében éltem át először, amikor szegedi földrajzosként a Keveiné Bárány Ilona és Fábián Tamás által vezetett terepgyakorlaton eljutottam a Schneebergre. A hegyre a szombathelyi születésű dr. Veress Márton (1946-) vezetésével mentünk fel gyalog, aki akkoriban a Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt, ma ugyanott, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában dolgozik, de már akadémiai doktor.
Aztán megemlítem még, hogy gyermekeim első megmászott kétezres hegye is a Schneeberg, szóval jó kis emlékek kötnek a hegyhez. Boldi fiam 3 éves, Bori pedig 6 éves korában, 2006. június 24-én gyalogoltak fel első kétezresükre.
A Szalamandra-vonattal az 1796 m magasan fekvő Bahnhof Hochscneebergig mentünk, onnan először a Klosterwappen (2076 m) csúcsát hódítottuk meg, majd átgyalogoltunk a Kaisersteinre (2061 m) is, onnan ereszkedtünk le vissza a vonathoz, álljon most erről itt néhány kép:
A Schneeberg környékének legfontosabb települése Puchberg am Schneeberg, mely a hegy keleti oldalán, szélvédett völgykatlanban épült, a Sterningbach partján 590 m magasan fekszik. Látnivalói közé tartozik egy, a mohácsi csata évében, 1526-ban épült késő gótikus templom, illetve Puchberg várának romjai.
Puchbergből az év nyáriasabb részében, májustól szeptemberig fogaskerekű kisvasút (a híres Salamander) visz fel 1795 m magasra, a Hochschneeberg állomáshoz. Innen másfél óra túra a Kaiserstein (2061 m) és az Alpengipfel (2075 m).
No de mit tegyen az ember télen, a fogaskerekű vasút ugyanis csak általában április végétől üzemel.
Akkor sincs veszve semmi, akkor a Puchberghez tartozó, 900 m magasan fekvő Losenheim falucskát ajánlanám: innen egy ülőliftes libegővel (Salamander Sesselbahn) juthatunk fel 1200 méterre.
A losenheimi síközpontban még egyszer egy szilvesztert is töltöttem egy baráti társasággal: akkoriban a régi kétszemélyes felvonó 14 perc alatt vitt fel a Schneeberg oldalába. Néhány éve lecserélték az egészet egy vadiúj, négyszemélyes ülőliftre, melynek menetideje 4 perc körüli időre rövidült: 2011 őszén főiskolás hallgatókból álló csapatommal már ezzel az új szerkezettel csapattunk felfelé.
A felvonó hegyi állomástól hóviharban is egy negyed óra alatt elérhető az 1235 méter magasan fekvő Edelweisshütte (kh. 15,49019 ész. 47,47369). Az Edelweisshüttében anno 1 euróért egy jó minőségű Puchberg am Schneeberg 1:25000-es turistatérképet vettem, hátoldalán egy igen jó ortofotó térképpel. Ha innen továbbmegyünk, mindenképp szükségünk lesz rá, de ha nem a hegyre megyünk, hanem le a vízeséshez, akkor is érdemes térképpel a kezünkben kirándulni (a túrához elegendő amúgy a 022-es számú freytag & berndt 1:50000-es Semmering Rax Schneeberg Schneealpe térkép is).
Az Edelweisshütte (www.edelweisshuette.at) történetéről annyit, hogy a házikót Frau Theresia Gschaider építette 1934-ben, az 1950-es évek végén pedig megvásárolta az Alpenverein-Edelweiss (Havasi Gyopár Alpesi Egyesület).
Az Edelweisshüttétől ha nem másszuk meg a Schneeberget, akkor forduljunk vissza, menjünk le a felvonóval. Losenheimből ereszkedjünk le Sonnleitenbe, ahol egy vízesést is megnézhetünk. Még a részletes osztrák útikönyv is csak annyit ír, hogy Puchberg mellett egy szép vízesés látható. A vízesés tényleg szép, és Puchbergtől nyugatra, Sonnleiten faluból érhető el a kék jelzésen; a neve Sebastian-vízesés (Sebastian Wasserfall).
Ez a nem igazán felkapott és ismert vízesés télen-nyáron nagy élmény, igazat adhatunk hát az osztrák prospektusoknak, amelyek úgy ajánlják az itteni hegyeket: a varázshegyek álomvilága.
A vízeséshez többször eljöttem már, legutóbb, mikor főiskolásaimmal voltam itt, egy Wass Albert idézet jutott az eszembe. S bár Wass Albert nem ehhez a tájhoz kötődik, a természet mindenhol természet, Wass Albert szavai pedig nagyon is passzolnak ehhez a kis osztrák vízeséshez is:
„Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való”.
***
Rálátások: 2012. éprilis 23-án, névnapomon Brüsszelbe repültem egy csapat főiskolással, akkor is sikerült lekapnom 10 km magasból a Schneeberg havas hegytömbjét. Még ugyanabban az évben, 2012. december 30-án, Sopronban szilveszterezve a Wechsel-hegységről fotóztam a Schneeberget. És végül 2019. március 29-én, mikor Bécsből Jordániába repültem, a Schwechati reptérről felemelkedve hamarosan ismét feltűnt repülőgép-ablakomból a Schneeberg és a Rax megintcsak havas tömbje.
Kép és szöveg: Barna Béla