Tutajtúra a Dunajec-áttörésen

A Dunajec-áttörés (Prielom Dunajca) az egyik legromantikusabb része a szlovák-lengyel határrégiónak, festői sziklafalak között tutajozhatunk itt a Pieniny-hegységen áttörő Dunajec folyón. 

Ha Poprádon a Magas-Tátra helyett Szepesbéla (Spišská Belá) felé vesszük az útirányt, majd a Szepesi-Magura hegyein és 949 méteres hágóján átkelünk, akkor megérkezünk a Felvidék egyik szépséges zugába, a Pieniny-hegységbe. A Pieniny a Szandeci-Beszkidek (Beskid Sadecki) és a Szepesi-Magura (szlovákul Spišská Magura, lengyelül Magura Spiska) között fekvő hegység, 30 kilométer hosszúságban és 5 kilométer szélességben terül el Lengyelország és Szlovákia határán.

Három részből áll: nyugaton a Szepesi-Pieninek (Pieniny Spiskie) hegylánca húzódik, középen a Dunajec-áttörésnél van a tulajdonképpeni Pieniny, vagy lengyel nevezéktan szerint a Pieniny Środkowe, keleten pedig a Kis-Pieninek (Male Pieniny) húzódik, itt van a hegyvidék legmagasabb pontja is, az 1050 méteres Vysoké skalky.

Bejegyzésemben most csak a Középső-Pieninyvel foglalkozom; ez a legszebb rész, itt van a Dunajec-áttörés (Prielom Dunajca). Lengyel oldalon 1932-ben itt alapították meg a 756 hektáros Pieniny Nemzeti Parkot (Pieniński Park Narodowy), melyet 1933-ban, majd 1954-ben tovább növeltek, jelenleg 2708 hektárt védenek, a lengyel központ Krościenko nad Dunajcem városában van. A szlovák oldalon a Pieniny Nemzeti Parkot (PIENAP) a Szlovák Nemzeti Tanács 1967. január 16-án kelt rendeletével hozták létre 2125 hektáros területen. A földtanilag rendkívül összetett szlovák oldali nemzeti park központja Vöröskolostor (Červený Kláštor).

A Pieniny-hegység egyébként a Kárpátok belső és külső koszorúját alkotó tektonikus rétegmaradvány része.

Vöröskolostor a környék legszebb és legközpontibb részében fekszik, gyönyörű és olcsó kempingje van, és a kemping melletti kis öbölből indulnak útjukra a tutajok, melyekkel le lehet csorogni a Dunajec festői szurdokán. Tulajdonképpen nem is tutajok ezek a vízi járművek, inkább öt keskeny ladikból kötéllel összefogott, fenyőgallyal díszített „pöttömnyi pontonok”, melyek mindegyikén kb. 15 utas utazhat.

A tutajszezon májustól októberig tart, naponta 10-től 18 óráig indulnak a két gorál (hegyi lengyel) vagy szlovák csáklyarudas által kormányzott csónakok.

A Dunajec áttörése a Vöröskolostor után a legromantikusabb. A folyó felé magasodik lengyel oldalon a Trzy Korony (Három korona) 982 méter magas mészkő sziklafala, mely a Pieniny-hegység többségével együtt a jura időszakban keletkezett.

Ezt a mészkövet törte át az egyébként 247 kilométer hosszú és a Magas-Tátra északi lejtőin eredő sebes sodrású Dunajec, sok sellővel, zúgóval és zátonnyal. Az egyre vadregényesebb, hol szűkülő, hol kissé kiszélesedő sziklás kanyonban nekilendülve, majd lelassulva halad tutajunk. Ott pedig, ahol a szoros csak 12 méter széles, a tutajos megmutatja: itt ugrott át az egyik partról a másikra a pandúrok által üldözött híres tátrai betyár, Jánosik.

De mesélnek a tutajosok a hét szerzetes (Sedem Mnichov) és a szerelem forrásának legendájáról is. De megtudhatjuk azt is, hogy miért szokás fenyőágakat tenni a tutajok elejére: ha ugyanis felborul a tutaj és az utasok meghalnak, akkor az fogja díszíteni a sírjukat – viccelődnek a gorál legények, pedig a fenyőágak csak megakadályozzák, hogy a tutajba bejusson a felcsapódó víz.

Andalítóan szép a tutajút; filmszerűen peregnek a kockák: percről percre más és más sziklaarcát mutatja a Dunajec fenyős-sziklás szorosa. A táj ecsetvászonra kívánkozó: Mednyánszky László meg is festette. Életrajzi adataiból tudjuk, hogy 1893 nyarát a Magas-Tátra vidékén töltötte, sokat kirándult, és hosszabban időzött a Dunajec folyó környékén is, ekkor festette a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő Dunajeci tájrészlet című képét is.

Kilenc kilométer után megérkezünk a szlovák tutajok végállomására, ahonnan a Dunajec már nem határfolyó, hanem lengyel területre ér, s majd a Visztulába ömlik. Van viszont egy gyönyörű kis határátkelő gyalogosok, biciklisek és görkorcsolyások részére, ahonnan negyedóra séta alatt elérhető Szczawnica (ejtsd: „scsavnyica”) lengyel kisváros.

Szczawnica a Dunajec és a Grajcarek-patak összefolyásánál épült kisváros, kedves, kedvelt üdülő- és gyógyhely. Gyógyfürdőjét a magyar Szalay család alapította: a jogász képzettségű Szalay József fél életét a birtokán fakadó gyógyforrások kiépítésére és elegáns fürdőhely létrehozására szentelte. Hogy népszerűsítse az üdülőhelyet, 1857-ben fürdőkalauzt írt német és lengyel nyelven, majd saját rajzai alapján készült litográfiákkal díszített albumot adott ki Krakkóban. A felkapott fürdőhelyet a lengyel irodalmi és művészeti élet és a galíciai arisztokrácia legismertebb személyiségei látogatták. Az ő munkájának eredményeképpen kapta a gyógyfürdő a „lengyelországi gyógyhelyek királynője” megtisztelő jelzőt. Szalay a természetjárás egyik korai úttörőjeként alapító tagja volt a Towarzystwo Tatrzańskie-nak, vagyis a lengyel Tátrai Egyesületnek is, ahol 1874 és 1876 között vezetőségi tagként működött. 1875. február 23-án kelt végrendeletében Szczawnicát a krakkói Lengyel Tudományos Akadémiának adományozta.

A szczawnicai sétaút mentén van egy kis ház, melyben a Pieniny Nemzeti Park (Pieninski Park Narodowy) kiállítása kapott helyet, de vásárolható itt rengeteg könyv és részletes térkép is a környékről. Szczawnicáról bő két óra alatt a kék jelzésen lehet feljutni a Három koronára, de gyönyörű a Sólyomkő (Sokolica) 747 méter magas mészkősziklája is, ez utóbbi egy óra kapaszkodó a folyótól.

Lengyelországból visszasétálva a határátkelő után be lehet térni oldalra: az Erdős-patak (Lesnický potok) a Dunajec felé a mészkőben egy romantikus szurdokot vájt ki, kialakítva ezzel a Kinyalt-szikla (Vylízaná) szembetűnő falát az északi, az Egyéni-sziklát (Osobitá skala) pedig a déli oldalán. A patak völgyében Lesnica felé haladva van egy egész évben nyitvatartó szép menedékház (Chata Pieniny), ahol olcsón megszállhatunk és ahol fínom juhtúrós sztrapacskát is lehet kapni. A menedékház mellett itt is van egy nemzeti parkos bemutató-pavilon.

A menedékháztól műúton Lesnica falu felé visszajuthatunk egy hatalmas kerülővel Vöröskolostorhoz (a kerülő a Lesnicától délre emelkedő, 710 méter magas hágóról elénk táruló panoráma miatt érdekes).

De ha először járunk a Dunajecnél akkor gyorsabb és érdemesebb a Dunajec partján két és fél óra alatt a piros jelzésen visszasétálni, itt egy tíztáblás tanösvény is kíséri utunkat. A Dunajec melletti turistaút babakocsival is végigjárható, sőt kerékpárt is lehet bérelni. Csak érdekességképp: itt a Dunajec folyó volt régen a magyar-lengyel határ.

Vöröskolostor falu legfőbb nevezetességét, a legendás Vörös kolostort 1219-ben fogadalomból alapította Kakas comes (ispán), a kakasfalvi Berzeviczyek őse, mert egy heves vita során leszúrta a keresztes lovagok egyik elöljáróját. A templomot Szent Antalnak szentelték fel, a kolostorba pedig „néma barátokat”, karthauziakat telepítettek. A kolostor sokat szenvedett a történelem viharaiban, hol a husziták dúlták fel, hol pedig a magyar királyok űzték el a szerzeteseket. A nyitrai püspök vette meg 1699-ben az elhagyott kolostort és olasz kamalduli szerzeteseket hívott oda. Kamalduli szerzetes volt Cyprián barát is, aki 1750-60 körül élt. Gyógynövényeket termesztett, feltérképezte a Pieninek növényvilágát és könyvet is írt róla. A polihisztor a repülés gondolatával is foglalkozott. A legenda szerint szárnyakat szerkesztett és azokkal repkedett a kolostor körül, s még a Tátrába is elrepült. Sőt, mint az Legeza László és Szacsvay Péter gyönyörű, Felvidéki utakon című könyvében is olvasható: „vidám ember lehetett Cyprián barát, ugyanis egyik művében azt állítja, hogy Ádám bűnbeesése adta a teológusoknak a lelket, az orvosoknak a testet és a jogászoknak a földi javakat”.

Sajnos, 1782-től, amikor is II. József osztrák császár a rend működését beszüntette, a kolostor berendezését szétszedték: a könyvtárat Pestre, a templomi berendezést a lengyelországi Muszynába vitték el, a többi dolgot nem tudni hová. Csak 1966, az újjáépítés óta van a Kelet-szlovákiai Múzeum gondozásában, de a múzeumon kívül étterem és korcsma is található az ódon falak között, ahol feldolgozhatjuk a dunajeci tutajozás és túra kellemes élményeit.

Kép és szöveg: Barna Béla

Budapesttől 340 kilométer távolságra található a Dunajec-áttörés, autóval körülbelül öt óra alatt elérhető (legrövidebb a Vác-Besztercebánya-Poprad útvonal, leggyorsabb viszont a pályán Miskolc-Kassa felé). A túrázáshoz nagyjából jó a szlovák kiadású 1:50000-es térkép, sokkal jobban használható azonban a lengyel oldalon kapható Pieninski Park Narodowy, 1:25000-es turistatérkép.

A Dunajec folyónál rengetegszer jártam. Először akkor, amikor Egerből Monával elbicikliztünk ide, tulajdonképpen nászút volt ez 1998-ban, aztán főiskolás csoportokat is kalauzoltam el ide (2004), de az egri Líceum TV forgatócsoportjával a Bakancsot fel! című túraajánló műsorába is forgattunk itt filmet a festői szlovák-lengyel határfolyóról és az azon való tutajozásról.

2018-ban és 2019-ben három csoportot is vittem ide, június 2-án egy gimnazista osztályt, augusztus 19-én pedig egy 16 fős csapatot, 2019. május 27-én pedig újra egy gimis osztályt. Mindhármat lefotózták a hídról, s mindhármat megvettem, beszkenneltem, lásd a képeket itt:

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!