Pamukkale mésztufacsodája

Törökország egyik gyönyörű természeti csodája a „gyapotvárat” jelentő Pamukkale, az UNESCO világörökség része.

Pamukkale ha nem is az óperencián túl, de a másfél ezer kilométerre lévő Isztambultól is még jó félezer kilométernyi járóföldre, Törökország Ázsiai részén, nem messze Denizli városától: anno én busszal sok-sok nap alatt jutottam el ide.

Pamukkaléban egyébként Herpai Imi barátommal még a hőskorban, 1995-ben jártam először. Busszal mentünk Pestről Isztambulba, onnan Észak-Ciprusra, illetve annak fővárosába, majd onnan Kappadókiába, s onnan szintén busszal érkeztünk meg Pamukkaléba (lásd mellékelt térképen).

A legtöbben persze ma már charterjárattal repülnek a Földközi-tenger mellett lévő Antalyába, s onnan már csak kétszáz kilométer visszafelé.

Pamukkale gyönyörű mésztufa lerakódása 2000 méter hosszú, 300 méter széles és 100 méter magas. Igaz, nem olyan meleg mint egerszalóki társa, csak 35 fokos az itteni víz, viszont nem pár évtizede, hanem legalább három évezrede csordogál az itteni víz.

A lerakódó, magas oldott mésztartalmú forró víz kisebb-nagyobb lépcsőzetes, egymásra épülő tócsákat és medencéket alkot.

A „csordogálásról”: a források másodpercenként 250 liter vizet hoznak felszínre, ez naponta 2 millió 160 ezer liter. Literenként 2,2 gramm mész rakódik le ebből; azaz egy nap 4752 kg, évente 1 millió 710 ezer kg. A lerakódó, magas oldott mésztartalmú forró víz kisebb-nagyobb lépcsőzetes, egymásra épülő tócsákat és medencéket alkot.

A lehűlő vízből kicsapódó kalcium-karbonáthoz hasonló képződmény a világban több helyen is van egyébként, legismertebb nekünk ugye Egerszalók, de van az USA-ban (Mammoth Hot Springs), Mexikóban, Új-Zélandon, Kínában, Iránban, Olaszországban, Kínában és Tadzsikisztánban is.

Ha Denizliből jövünk Pamukkale felé, már több kilométerről feltűnik ez a hatalmas és hófehér mésztömeg. A török elnevezés egész jó hasonlat: „gyapotvár” (pamuk=gyapot, kale=vár). A különleges teraszos gyapotvár melegvizébe már a görög és a római korban is gyógyulni jártak az emberek: szív-, gyomorbántalmak, szembetegségek kezelésére használják ma is.

A domb tetején számos motel és szálló is épült, ahol bizony színpompás mediterrán növényzet, cédrusok és leanderek árnyékában és törött ókori oszlopfők között pancsikolhatunk a vízben. Egyedülálló élmény!

Jó pár éve még a több ezernyi káprázatos teraszokban is lehetett fürödni, később ezt korlátozták, manapság pedig olyan hírek is érkeznek, hogy a Pamukkalét tápláló vízforrás hozama folyamatosan csökken, és ez a forrás 30-40 éven belül teljesen kiapadhat.

A fürdés mellett érdemes inni egy kellemesen zaccos török kávét, s hogy lássuk milyen édes itt az élet, beburkolhatunk egy baklávát is, ami kb. olyan, mintha mandulás-diós réteslapokat öntenének le egy bödön mézzel, aztán a vicc kedvéért még öntenének rá egy tégely kristálycukrot is. Ha nem vagyunk ennyire édesszájúak, mint jelen sorok írója, akkor megihatunk egy nagy adag ayrant, ami tulajdonképpen fűszeres-sós hűs ivójughurt.

A fürdésen és evésen kívül ne feledjük: Pamukkaléban vannak ókori romok is. Az antik város neve: Hierapolisz. Hierapoliszt II. Eumenész pergamoni király alapította időszámításunk előtt 190-ben, és az egyik pergamoni alapító, Telefosz feleségéről, Hieráról nevezte el. S hogy miért épült a város? Nos, mert a legenda szerint II. Euménosz pergamoni király lánya hirtelen megbetegedett, s az egyik öreg orvos azt javasolta a királynak, hogy vitesse leányát egy közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad, a leány vegyen fürdőt és igyon a vízből. Miután a király lánya valóban meggyógyult, II. Euménosz várost építtetett a helyre fürdőkkel.

A város neve Hierapolisz lett, „Szent Város”, ahol többek között a Római Birodalom uralkodói is megfordultak. A város a II. és III. században élte virágkorát: a legtöbb ma is látható emlék ebből a korból, illetve az azt követő korai-bizánci időkből maradt meg. Megnézhetjük Apolló templomát, vagy a legszebb hierapoliszi romot, az i. sz. II. században épült városi színházat.

A kétszintes színpadi építményt öt díszes márványkapun lehetett megközelíteni. Falait szépséges domborművek díszítették, a nézőtér 45 sorában közel 15000-en (!) foglalhattak helyet. Megnézhetjük még Fülöp apostol templomát is: állítólag itt is halt mártírhalált Fülöp apostol (Domitianus római császár idejében fejjel lefelé feszítették keresztre!), Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak az egyike. Legújabb hír ezzel kapcsolatban, hogy 2011 júliusában régészek egy hierapoliszi templomban sírt találtak, amely a feltételezések szerint Szent Fülöp nyughelye. Feltárták még itt az ókor egyik legnagyobb kiterjedésű nekropoliszát, azaz temetkezési helyét is.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!