Jerevánban apartmanom teraszán ülve, Ararát sört kortyolgatva néztem a világ egyik legszentebb hegyét, az Ararátot. Onnan nem lehet megközelíteni, török területen pedig nem jártam rajta gyalog, de számtalan ázsiai repülésem során rengetegszer elrepültem a közelében, készítettem róla fotót havas hajnalon és verőfényben is.

Az Ararát – Fotó: Barna Béla

Törökország, Örményország (az ókorban Armenia) és Irán hármas határánál (sőt, Nahicseván miatt Azerbajdzsán négyes határánál), az Örmény-magasföld (vagy Kelet-anatóliai-magasföld) nyugati részén, de török területen döfi át a híres kétcsúcsú vulkáni hegy, az Ararát a fellegeket. A kisebbik csúcs a Kis-Ararát (törökül Küçük Ağrı Dağı, 3896 m), a főcsúcs pedig az 5137 m magas Nagy-Ararát. A hegy török neve az Eğrı vagy Ağrı Dağı (a bárka hegye), perzsa nevezéktanban pedig Kūh-e Nūḥ, azaz Noé hegye. Örmény neve: Մասիս Maszisz vagy Արարատ Ararat. A hegy a nevét az i. e. I. évezredi Urarturól kapta („Ararát Királyság”), és asszír eredetű.

Az Ararát helyzete a Közel-Keleten

A havas csúcsú Ararát egyike az Eurázsiai-hegységrendszer e szakaszára jellemző hatalmas rétegvulkánoknak. Magának az Alp–Himalajai orogén öv kelet-anatóliai szakaszának a kialakulása a földtörténeti újidőben, a harmadkor elején (körülbelül 65 millió évvel ezelőtt) az Eurázsiai-lemez és az Arábiai-lemez ütközésekor kezdődött. A felföld jelenlegi magasságát 13-11 millió évvel ezelőtt, egy gyors és intenzív kiemelkedés során érte el – írja Baráz Csaba a lithosphera.hu weboldalán. Szóval az Eurázsiai-lemez és az Arábiai-lemez ütközése következtében 25 millió éve kiemelkedett a Kaukázus, később az Eurázsiai-lemez alábukó lemezpereme pedig létrehozta az Ararátot.

Jerevánban vásárolt képeslapom az Ararátról

Ugyancsak Baráz Csabától idézek most a hegy pontos kialakulásáról: „az Ararátot hordozó nagyszerkezeti egység, az ún. Kelet-Anataóliai akkréciós komplexum (Eastern Anatolia Accretionary Complex: EAAC) egy különleges kompressziós tektonikus evolúción ment keresztül. Az óceáni és kontinentális litoszféralemezek felmorzsolódott darabjaiból, töredékeiből álló Kelet-Anatóliai kollíziós zóna (EAAC) tehát körülbelül 13 millió évvel ezelőtt hirtelen a tengerszintje fölé emelkedett, amit eleinte szubvulkáni, majd areális eruptív tevékenység követett. A vulkanizmus erősödése 7-8 millió évvel ezelőtt tetőzött és a radiometrikus koradatok alapján az Ararát megszületésével 1,7 millió évvel ezelőtt fejeződött be. Az Ararát nem kialudt, csupán alvó vulkán, amit az 1840. július 2-i 7,4 magnitudójú, több települést, köztük Doğubayazit várost is elpusztító földrengéssel járó történések is bizonyítanak.” – írja Baráz Csaba.

Az Ararát Jereván felől – képeslap

A vulkáni tevékenység legvégső szakasza, a földrengéses periódus tehát ma is tart, időnként nagy erejű földrengések rázzák meg az Ararát környékét. 2004-ben a hegység mindkét része egy Nemzeti Park része lett. A terület viszont török katonai területnek számít és csak külön engedéllyel látogatható.

Az itt élő örmények (és perzsák) évszázadokon át lehetetlennek tartották a hegy megmászását, elegáns, hófödte gúla alakja sokakat visszatartott, de a hegyhez kapcsolódó misztikus veszélyek miatt sem indultak el rá az emberek. Az 1800-as évek elején az Ararát környékére ellátogató brit diplomata-író, perzsiai utazó James Justinian Morier (1780-1849) például a hegyen lakó „hóférgekről”, kicsi fehér kukacokról hallott történeteket. Ugyancsak Morier volt azonban, aki a hegy szépségét találóan így írta le: „Valamennyi része tökéletes, nincsenek kemény, nyers vonásai… minden összhangban van rajta”.

Valamennyi része tökéletes, nincsenek kemény, nyers vonásai… minden összhangban van rajta

Az Ararátot hivatalosan először a neves német természettudós és utazó, a dorpati (ma Tartu, Észtország) egyetem professzora, Johann Jacob Friedrich Wilhelm von Parrot (1791. október 25. –1841. január 15.) és a később híressé vált örmény költő és pedagógus, Khachatur Abovian (1809. október 15. – eltűnt 1848. április 14-én), illetve három kísérőjük mászta meg 1829. október 9-én. Egy orosz katona, a mászócsapat egyik tagja állítólag a vállalkozás iránt érzett tiszteletből a legdíszesebb egyenruháját viselte kabátja alatt. Az expedíció egy fakeresztet állított fel a csúcson és egy pohár borral köszöntötték Noét, aki egyben a szőlőművelés atyja.

James Bryce: a fent szikrázó csúcs látványa, mely olyan volt most, mint egy keleti szépség, aki lassan az arca elé vonja a délidő felhőfátyolát…

Mivel azonban az Ararát megközelíthetetlen hírű volt, sokan nem hitték el Parrotnak hogy megmászta a hegyet. De aztán persze őt is követték, 1876-ban ismét egy brit, bizonyos James Bryce (1838-1922) belfasti születésű brit történész-államférfi vezetett expedíciót a hegy csúcsára. Nyáron, hőségben indult el a hegyre, kozákok kísérték egy darabon, de a csúcsra már csak ő jutott fel. Vonzotta „a fent szikrázó csúcs látványa, mely olyan volt most, mint egy keleti szépség, aki lassan az arca elé vonja a délidő felhőfátyolát…”. A feljutás élményéről ezt írta még: „Ha valóban innen indult el ismét az ember a néptelen földre, elképzelhetjük, miként történt a nagy szétszóródás, amikor e megszentelt magaslatokról elterjeszkedtek a fajok a nagy folyók mentén, a Fekete-tengerig és a Kaszpi-tengerig… Ennél tiszteletet parancsolóbb közepe nem is lehetne a világnak” (Transcaucasia and Ararat, 1877). James Bryce ezen útjával kezdődött el egyébként a Noé bárkája utáni, minden alapot nélkülöző elméletgyártás, ugyani amikor James Bryce utazó, történész mászta meg a hegyet, és ott olyan gerendákat azonosított, amelyek szerinte Noé hajójáról származnak.

“Ennél tiszteletet parancsolóbb közepe nem is lehetne a világnak” – Fotó: Barna Béla

“Ennél tiszteletet parancsolóbb közepe nem is lehetne a világnak

Na de nem csak a megmászásáról és a vulkanikus dolgairól híres az Ararát, hanem arról, hogy ez a bibliai tájak legmagasabb hegye, az 5137 méteres Ararát, ahol az Ószövetség szerint Noé bárkája megfeneklett az özönvíz apadásakor. Noéról (héberül Nōăḥ, arabul Nūḥ, ógörögül Nóe (Νῶε) azt kell tudni, hogy a keresztény Ószövetségnek (a zsidó Szentírásnak) egyik szereplője, pátriárka, akit az emberiség második ősatyjának is tartanak, mivel az egész emberiséget elpusztító vízözönből csak ő és családja menekült meg feleségével, három menyével és három fiával: Sém, Kám és Jáfet nevűekkel, hogy továbbvigye az emberi életet.

James Tissot: Sém, Kám és Jáfet

Isten a vízözön után megáldotta Noét fiaival együtt, mintegy megismételve az első emberpárnak mondott áldást. Noé fiai a nagy népcsoportok ősapjaiként jelennek meg: a Biblia Sémtől származtatja a három nagy népcsoport egyikét, a sémi(ta) (szemita) népeket, Kámtól (Khám vagy Hám) a hamita népeket, Jáfet utódai pedig az indoeurópai népek lettek. Az Ararát mellett lakó örmények egyébként Jáfet egyik, Togarmah nevű unokájának a leszármazottainak tartják magukat. Csak érdekesség még, hogy Noéról nemcsak Mózes első könyve és a Talmud szól, hanem az iszlám szent könyve, a Korán is az öt legnagyobb próféta egyikének tartja.

A bibliai özönvíz és Noé bárkájának legendája a nyugati keresztény civilizáció embere számára egy nagyon jól ismert történet. E szerint Isten pusztító vízözönt zúdított a világra, büntetésül az emberiség bűneiért és gonoszságáért, de előtte még felszólította Noét, hogy építsen bárkát. A Teremtés könyve ezt írja:

A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. Ezt mondta Isten Noénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. (Teremtés 6:11-13)

Szinte mindenki tudja a Bibliából, hogy a vízözön negyven napon és negyven éjen át tartott, a megáradt víz százötven napra beborította a földet. Ennek következtében minden élőlény megfulladt, kivéve Noé és családja, és azok az állatok, amelyek a bárkában vészelték át a csapást (Teremtés 7:11-24). Ugyanis a Biblia azzal folytatja, hogy Noé bárkája megfeneklett az Ararát hegyen (Teremtés 8:4). Itt meg kell említenem, hogy a Biblia nem pontosan az Ararát csúcsát említi, hanem általában az Ararát-hegyet. Ez a hegység vélhetően az ókori Urartu területén, a mai Örményország közelében lehetett.

Az Ararát helyzete Örményországhoz képest – NG MAPS

A Törökország és Örményország határán található, ma Ararátnak nevezett hegy azonban a szakemberek szerint legfeljebb csak néhány száz éve viselheti ezt a nevet: ennek ellenére az elmúlt száz év folyamán a legtöbben itt kutattak Noé bárkája után. Hogy kik és milyen eredménnyel, ahhoz Eric H. Cline nagyon igényes könyvét, az Éden és exodus – Bibliai rejtélyek nyomában (Geographia Kiadó, 2010) címűt ajánlom.

A könyv egy fejezete csak ezzel foglalkozik, de egyértelműen kijelenti: „Nehéz, sőt talán lehetetlen történeti összefüggésbe helyezni az özönvíz és Noé történetét”. A könyv kijelenti azt is, hogy nincs birtokunkban olyan régészeti vagy földtani bizonyíték, amely alátámasztaná a bibliai özönvíz és a Noé-történet hitelét. Ettől persze önjelölt oknyomozók és kutatók sokféle légből kapott elméletekkel állnak elő, ezeket most nem is sorolom fel.

Csak annyit, hogy a lelkes, ám legtöbbször igazolhatatlan és hiteltelen amatőr bárka utáni kutakodások a XX. századig folytak, ugyanis ekkor a térség a török-szovjet határzóna részévé vált, később pedig a kurd szeparatisták megjelenésével minden hasonló expedíció lebonyolítása lehetetlennek tűnt. James Irwin egykori űrhajós ugyan az 1980-as években kétszer is nekivágott a hegynek (egyszer túszul is ejtették), ám ő sem lelte a hajó nyomát.

Alkonyi Ararát Jereván egy kilátópontjáról – Fotó: Barna Béla

A múlt-kor portál is foglalkozik a bárkával: „Az interneten több városi legenda is terjed a korszakból: az egyik szerint II. Miklós 1917-18-ban küldött expedíciót Noé bárkájáért. 1933-ban a Kölnische Illustrierte Zeitung mutatott be olyan fotókat, amiket egy állítólagos expedíció készített, ám a történetről később kiderült, hogy április 1-jei tréfa volt csupán. Ezek a képek később több más, hitelesként tálalt elmélet illusztrálásaként feltűntek.”

Az Ararát Jerevánból, teraszunkról nézve – Fotó: Barna Béla

Végül szólni kell arról, hogy az Ararát, annak ellenére, hogy Törökországban található, az örmények szent hegye. Az örmény hagyomány alapján Noé fiának, Jáfetnek egyik leszármazottja visszatért a környékre, és itt hozta létre az örmény nemzet gyökereit.

A hegy helyzete Jereván irányából – Forrás: www.gizimap.com

A hegytől északra, az Araks folyó örmény partján van is egy Ararát nevű, mindössze 20 ezer lakosú város. Az örmények milliós fővárosa, Jereván, a hegytől északra található, ám innen is jól látható az Ararát havas csúcsa. S mint a bevezetőben említettem, jereváni apartmanlakásunk terasza (2013 augusztusában) az Ararátra nézett, ott kortyolgattuk az Ararat sört, vettünk Ararát konyakot is.

Ararát sör Jerevánban – Fotó: Fekete Mona

És végül egy érdekes sztori a Képes földrajz ősrégi könyvéből: „Szovjet-Örményország szinte már születése pillanatában nehéz vitába keveredett. Az örmények ugyanis berajzolták címerükbe az Ararátot, minthogy a bibliai hegynek a neve összefonódott Örményország történetével. Viszont akkoriban, az 1920-as évek elején az Ararát már Törökország területéhez tartozott. Tiltakoztak is a törökök az ellen, hogy a nevezetes csúcs idegen állam címerében szerepeljen. Csattanós választ adott erre Csicserin, a Szovjetunió akkori külügyi népbiztosa, amikor ezt írta a török kormánynak: „Kétségtelen, hogy örmény címer idegen felségterületen levő helyet ábrázol, ez azonban nem mond ellent a nemzetközi szokásoknak. Aligha tudhatja ezt valaki jobban, mint éppen a török kormány, hiszen a török címeren félhold szerepel, és a Hold – a szovjet kormány legjobb tudomása szerint – mind ez ideig nem török birtok“.  A vitának ezzel vége szakadt.

A szovjet-örmény címer

Jereváni Ararát nézgelődésünk után 2015 húsvéti szünetében Iránba kirándultam egy négyfős kompániával, utunk Teheránban ért véget. 2015. április 12-én, sötét éjjel felszálltunk Teherán repterén, és ahogy elértük az utazómagasságot, gyorsan megvirradt és én a gép jobb oldalán ültem és egyszercsak megpillantottam az Ararátot. Tökéletesen szép volt.

Az Ararát a Turkish Airlines Teherán-Isztambul járatából – Fotó: Barna Béla

S hogy ne ilyen pátoszosan fejezzem be, szólni kell egy másik Ararát melletti elrepülésről is: bár a városi legendák közé tartozik, hogy egyes régészek szerint Jimmy Carter amerikai elnök 1977-es iráni látogatásáról hazafelé tartva erre irányította az elnöki különgépet, hátha megpillantja az Ararátra fennakadt hajót.

Az Ararát a Bangkok-Isztambul repülőjáratból 2016 januárjában – Fotó: Barna Béla