Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság fővárosába még földrajzos barátommal, Herpai Imrével jutottunk el 1995-ben. Busszal mentünk Budapestről Isztambulon át Taşucu kikötőjébe (négy napig tartott az út), majd Taşucu-ból hajóztunk át Girnébe, onnan pedig Nicosiába, azaz a török részbe (Lefkoşa). Erről 1995 decemberében számoltam be a Turista Magazinban, visszatekintésként álljon itt a korabeli leírásom eredeti, megmaradt és diáról beszkennelt fotókkal. 

A szerző Taşucu kikötője felé hajózik 1995-ben (21 évesen) – Fotó: Herpai Imre

Herpai Imre barátommal 1995 nyarán Ciprus fővárosának török szektorában jártunk, erről 1995 decemberében számoltam be a Turista Magazin hasábjain.

Girnéből kirándultunk az ország fővárosába, Nicosiába is (görögül Lefkoszia, törökül Lefkoşa). Kombos taxival mindössze 120 forintba került a 25 km-es út: éppen érkezésünkkor vonult át az egyik főutcán 20-30 tank és 40-50 harckocsi. És a városban is, a sétálók negyede katona volt! Az Atatürk téren csoportokban és békésen fényképezkedtek a szalamiszi gránitoszlop tövében.

Korabeli cikkem és a katonákról készült fotó

Egy idő után persze megszoktuk a sok katonát, sőt sikátorok között a Zöld-vonal mellett is sétálgattunk, töménytelen szögesdrót közelében.

Fotó: Barna Béla, 1995

Az egyetlen átkelőhelyen átkelni is megpróbáltunk: a törökök átengedtek, átsétáltunk az ENSZ-területen, de a görögök visszazavartak. Sebaj, fényképeztünk jó sok szögesdrótot, no meg a golyólyuggatta Ledra Palace Hotelt, amely a harcok előtt az egyik legjobb hotel volt Athéntől keletre. Átutazó újságírók és diplomaták évente visszajöttek ide, mert Ciprus olyan békés és nyugodt hely volt. A hotel ma az Egyesült Nemzetek kaszárnyája…

Herpai Imre az ENSZ zónában 1995-ben – Fotó: Barna Béla

A jelen helyzet után a régi idők dolgait néztük meg, először a Selimiye mecsetet, amely az Aya Szofia (Szent Bölcsesség) katedrális volt eredetileg. A francia gótika eme remeke 1209-ben épült és csak 1570-ben lett mecsetté, azóta is Ciprus muzulmán vallási életének központja. Mellette megnéztük a Bedesztánt, a régi piacot, és bementünk II. Mahmud szultán (1784-1839) könyvtárába, ahol török, arab és perzsa könyvritkaságok vannak kiállítva.

Fotó: Barna Béla, 1995

Érdekességként meg kell még említenem a török kori, XVIII. században épült vendégfogadókat, a Buyuk Hant és a Kumardjilar Hant. Ilyeneket egyébként mindenhol találunk a muzulmán világban: az utazók és a zarándokok itt néhány napra ingyenes szállást kaphatnak. Jellegzetességük a mindig zárt főkapu, amely mellett egy ajtó szolgált bejárásra, az ún. „tűfok”, ahol a gyalogosak bemehettek, de a teve már nem bújhatott át…

Mi viszont bebújtunk egy taxiba és a Messzaoria alföldjén fekvő Nicosiából visszaindultunk Girnébe.

Kép és szöveg: Barna Béla, 1995

Turista Magatzin, 1995 december