Arábia Grand Canyonja

A modern arab mesevilágnak, az Ománi Szultánságnak számtalan szép kanyonja van, ezek közül a legnagyobb a Wadi Nakhr rászolgált az Arábia Grand Canyonja elnevezésre. 

Ománba az Arab Emirátusok felől, egy elhagyott és kihalt határátkelőn érdemes belépni. Egyrészt Dubajba olcsóbban repülhetünk mint Ománba, másrészt egy fantasztikus, kihalt tájon autózhatunk a végtelen, jó minőségű tüköraszfalton, mintha az amerikai Vadnyugaton járnánk. De nem csak az autózás olyan, hanem a hegységek is kicsit hasonlóak, másrészt láthatunk itt egy fantasztikus méretű kanyont is.

Egészen pontosan a három Magyarországnyi (309501 km²) területű Ománban járunk, ahol a Hadzsar-hegység (Al Hajar Mountains) 500 km hosszan húzódik az ország északi részén, az Arab-félszigeten. A Hadzsar-hegység jelentése egyébként nagyjából az, hogy „Sziklás-hegység”.

a Hadzsar-hegység az iráni Zagrosz folytatása: főleg a miocénban és a pliocénban formálódott, amikor is az Arábiai-lemez nekiütközött az Iráni-lemeznek

Geológiailag a hegység az iráni Zagrosz folytatása: főleg a miocénban és a pliocénban formálódott, amikor is az Arábiai-lemez nekiütközött az Iráni-lemeznek.

Ezek a hegyek egyébként zömében krétakori mészkövekből és ofiolitokból állanak. Ettől a hegylánctól délre a sivatagi királyságból, Szaúd-Arábiából átnyúló Rub al-Khali, a beszédes nevű „Üres negyed” homokdűnéi húzódnak. A legmagasabb része ennek a hegységnek a Nyugati-Hadzsar, más nevén Dzsebel al Akhdar („Zöld-hegység”).

Ez a hegység tehát uticélunk: itt, az UNESCO védettséget élvező Bahla vára alatt elterülő oázisvárosba tehetjük székhelyünket, s innen indulhatunk el csillagtúrázva bejárni a fantasztikus sziklavilágot.

Fő túracélpontunk tehát az Arábia Grand Canyonjának nevezett Wadi Nakhr. Figyelem, több helyen Arábia Grand Kanyonjaként a Wadi Ghul-t nevezik meg tévesen. A Ghul az a fő völgy, s abból nyílik a Wadi Nakhr (némely térképen: Wadi an Nakhur).

Bahlából ide észak felé induljunk el, haladjunk 20 kilométert Al Hamra irányába, majd onnan tovább autózzunk nyugat felé. Bahlától a túránk kiindulási pontja Al Khitaym falu egyébként több mint 60 kilométer, de figyelem: csak négykerék meghajtású terepjáróval járható az út!

Mielőtt megérkezünk a terepjáróval, megállunk útközben egy autós kilátóponton is, majd az 1900 m magasan fekvő Al Khitaym-ba érkezve elindulunk oda-vissza 4-5 óra alatt megtehető túránkra. Ezt a túrát angolul szokták „Balcony walk”-nak is nevezni, mert a kanyon oldalában haladunk szinte végig, s olyan mintha egy gigászi erkélyről pillantanánk le a két kilométeres mélységbe.

A végig a kanyon peremén futó ösvényen egy elhagyatott, romos faluba érkezünk, ahol nemrégiben még éltek pásztorok, kecskékkel viszont most is találkozhatunk. Apropó pásztorok: a hegység lakói egy ősi arab törzs, a Bani Riyam (al Riyamy) leszármazottai.

Elvileg egy vízesést is láthatnánk, de leggyakrabban inkább csak a helye látszik. Ettől függetlenül fantasztikus élmény végigmenni ezen a panoráma-ösvényen!

Túránk végén tuti azt mondjuk majd: Omán jó hely. Sőt, a létező helyek egyik legharmonikusabb és időtlen nyugalmú országa, ahol valaha is jártunk.

Az óriási kanyon függőleges sziklafalaiból emelkedik egyébként ki a szultanátus legmagasabb pontja a 3009 méteres (9872 láb) magasságával Omán legmagasabb hegye, a Dzsebel Samsz (Jabal Shams). Nevének jelentése: „a Nap hegye”. Egészen pontosan az északi csúcs „the North Summit” a szultanátus teteje, mely egyébként katonai terület és le van zárva. A déli csúcs 2997 m magas és nyitva áll a túrázók előtt, ide a W4-es jelölésű trekking-úton mehetünk fel.

S ha már Nap és napsütés, felmerülhet a kérdés, hogy mikor túrázzunk? Nos, az ománi nyár túlságosan forró nekünk, viszont a novembertől-áprilisig tartó időszak, tehát a téli hónapok a legmegfelelőbbek az itteni túrázáshoz. De készüljünk fel rá, hogy decemberben és januárban is élvezhetjük a mi nyarunkhoz hasonló kellemes napsütést, az átlaghőmérséklet ilyenkor is 25-32°C!

Ománban, Arábia Grand Kanyonjában ne tartsunk semmitől: maga az ország harmonikus és biztonságos, sőt, az ománi egészségügyi rendszer az ENSZ szerint a világon a nyolcadik legjobb helyen áll! A közbiztonság is messze meghaladja (!) az európai szintet, s ezt bizony tapasztaltuk is, és sokkal-sokkal kevesebb a nejlonzacskó és az eldobott szemét is mint akár Magyarországon. A turizmus 2004-ben elkezdett reformjával Ománból a minőségi turizmus egyik fő célpontja lett, ez az egyik legjelentősebb bevételi forrás az olaj-szektoron kívül: főleg angol és német ökoturisták jönnek megcsodálni az itteni pazar természetet: ráadásul a szultán 2011-ben természeti rezervátummá nyilvánította a területet.

A hegység környékén is rengeteg természeti látnivalót találunk még. Visszatérve a kanyon aljába, Ghul faluhoz az alkonyi fényekben fotóztam, ahogy a hihetetlenül tiszta és patyolatfehér földig érő ruhájukban, a dishdash-ban művelik kis parcelláikat, a falaj nevű öntözőrendszer mellett.

A kanyontúra mellett itt a kis oázisvárosokban bóklászhatunk, megnézhetjük például Al Hamra vályogtéglából épített mára elhagyatott óvárosát. Al Hamrától nem messze találjuk a 2006-ban megnyitott Al Hoota-barlangot is, mely az ország egyik legérdekesebb vizes barlangja.

Kép és szöveg: Barna Béla

Az ománi fővárostól, Maszkattól 189 kilométerre, egy közel kétórás autózásra van Bahla, de Dubajtól sincs messze, mindössze 4 órányi autóútra (385 km). Ománi kalandozásainkhoz a 2012-es Gizi Map országtérkép ajánlott, turistatérképek nem nagyon vannak a területről. Magyar állampolgárok részére vízum és a kiutazástól számítva legalább hat hónapig érvényes útlevél szükséges.

Az írás eredetileg a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2016 augusztusi számában jelent meg.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!