Fanesek földje – így hívják azt a vidéket, ahol a Pragser Wildsee (olasz nevén Lago di Braies) meseszép tava megbújik Észak-Olaszországban. A meseszép tóhoz természetesen mesés legendák is fűződnek, mely egy csodálatos birodalomról és annak lakóiról szólnak. Az ősi skandináv és ladin eredetű mondák szerint a tó mélyén rejtőzött Fanes királysága, amely egy olyan nép volt, mely a mormotákkal lépett szövetségre (egyes változatok szerint egyenesen a mormotáktól is származik e nép).
a tó mélyén rejtőzött Fanes királysága, amely egy olyan nép volt, mely a mormotákkal lépett szövetségre
Csakhogy az egyik Fanes hercegnő egyszer hozzáment feleségül egy igen kapzsi királyhoz, aki még saját lányát, a meseszép Dolasillát is elárulta, ezérthát a Fanes-birodalom hanyatlásnak indult. A legenda szerint teliholdkor a Fanes-hercegnő és lánya, Dolasilla felúsznak a felszínre, ám mivel az ezüsttrombiták, melyek a Fanes-birodalom újjászületését jeleznék, némák maradnak, így sajnos a hercegnő és leánya ismét eltűnnek a víz alatt.
Ugyancsak a kapzsisággal függ össze a tó nevét és keletkezését egyszerre magyarázó másik monda. A Pragser Wildsee jelentése ugyanis Pragsi Vad-tó, az itteni hegyekben ugyanis vadak éltek, akiknek elég sok aranyuk volt. Ebből az aranyból ajándékba is adtak a vadak a pásztoroknak, ám azok kapzsivá váltak, és lopni kezdték a vadak kincseit. Erre bedühödtek a vadak, forrásokat fakasztottak, hogy víz lepje be a kincseket: így keletkezett a Pragser Wildsee.
A régi legendákra azért még ma is emlékeztet egy két dolog: a Fanesek földje elnevezésre ma a védett terület neve emlékeztet, a Fanes-Sennes-Prags Natúrpark (németül Naturpark Fanes-Senes-Prags, olaszul Parco Naturale Fanes-Sennes-Braies). A 25680 hektár kiterjedésű terület egyébként 1980-ban lett natúrpark, melynek jelképe természetesen a mormota.
A natúrpark határát akkor lépjük át, amikor a tótól északra kialakított parkolókban hagyva a kocsit, elindulunk tókerülő sétánkra. A tó körül vezető, mintegy 3,5 kilométer hosszú túraút kiindulópontjául a Hotel Pragser Wildseét (Hotel L. Braies) érdemes választani. A hotel egyébként 1899-ben épült, és a történelem egy gyászos fejezete fűződik hozzá. A második világháború utolsó heteiben Hitler a dachaui táborból ide hozatta túszként a 136 legnevesebb foglyot: többek között Leopold porosz herceget, a hesseni Fülöp herceget, Kurt Schuschnigg volt osztrák kancellárt, illetve Leon Blum francia miniszterelnököt is. A túszokat szerencsére 1945. május 5-én átadták az amerikai csapatoknak.
Ma már egy békés és kellemes hely a hotel, ahol beszerezhetjük a legkülönfélébb méretarányú térképeket és könyveket is a környékről, ugyanis a tó turisztikailag olyasféle pontja a Dolomitoknak, mint nálunk az Írott-kő vagy a Nagy-Milic. Innen indul (vagy itt végződik) ugyanis a Dolomitok elsőként kialakított jelzett turista-főútja, a Piero Rossi bellunói hegymászó és író által megálmodott 1. Alta Via. Magát az útvonalat az 1960-as években jelölte ki egy olaszokból és németekből álló hegymászócsoport: 1963-tól a neves bajor alpinista, az Alpinismus című folyóirat főszerkesztője, Toni Hiebeler is rengeteget tett az Alta Viáért. Az ő lapjának hasábjain jelent meg először cikk a Dolomitok első számú főútjáról. Az Alta Via atyjai között meg kell még említeni Sigi Lechner bajor hegyi vezetőt, Giovanni Angelini és Armando Da Roit olasz hegymászókat, illetve Mario Brovelli nevét is, a bellunói idegenforgalmi hivatal munkatársáét.
Az 1-es számú Alta Via a Pragser Wildsee nyugati oldalán halad, aki azonban csak körbe akarja gyalogolni a tavat, annak érdemes az óramutató járásával megegyezőleg körbejárnia azt. A túra rögtön egy döbbenetesen szép festői látvány-nyitánnyal indul: a Seekofel (Croda del Becco, 2810 m) hegycsúcsa tükröződik a tó sötétzöld vízében.
Miután előttünk néhány megabájtot, először egy csónakkölcsönző hangulatos épülete mellett haladunk el, majd megkerüljük a tó északi nyúlványát. Innen indul egy út az 1995 méter magas Grosse Apostel (Gr. Apostolo) csúcsára, amely a tó keleti partján meredeken szakad le egész a vízpartig.
A meredek leszakadás miatt a tókerülő turistaútnak a tó partján nem is maradt hely, így azt fakorlátokkal a sziklaoldalban építették ki, igen hangulatos vonalvezetéssel, egészen a Kleine Apostol (Picc. Apostolo, 1711 m) tövéig, ahol a tó déli végében megpihenhetünk picikét, s elindulhatunk visszafelé. A tó kifejezetten gyermekbarát, végig kavicsozhatnak, játszhatnak a kicsik a tóparton.
A tó déli végéből indul a 19-es számú turistaút is, amely a Grünwald Alm (1590) érintésével a tó nyugati oldalát uraló Schwarzbergre (M. Nero, 2142 m) visz fel.
A nyugati oldal túraútja is csodás panorámával bír, van ahol az út egy tóparti réten visz keresztül, ahol tehenek legelnek, bukolikus a táj, ha tovább megyünk ott pedig van a tóparton egy hely, ahol kis sziklaszirtekre ülhetünk ki, s csodálhatjuk a tájat, mely egyébként geográfus barátom szerint a Sziklás-hegységhez hasonló hangulatú néhány részletben.
Itt, a sziklaszirtekre kiülve azért a sok monda után idézzük fel a tó valóságos történetét és adatait is. Nos, Dél-Tirol legszebb tava a jégkorszakok után alakult ki, medrét gleccser vájta. Az 1496 méter magasan fekvő tó területe 31 hektár, legmélyebb pontja pedig 36 méter, több patak és számos víz alatti forrás táplálja. A tóban a Fanesek elsüllyedt királysága és az aranyak mellett jól megférnek a pisztrángok és a lazacok is. Valahol azt olvastam, hogy hivatalosan fürdőtó, bár vize ritkán melegszik 14 fok fölé.
Dél-Tirol legszebb tava a jégkorszakok után alakult ki, medrét gleccser vájta. Az 1496 méter magasan fekvő tó területe 31 hektár, legmélyebb pontja pedig 36 méter.
Végül is, ilyen alapon sok fürdőtó van a világon. Node a Pragser Wildseéhez nem fürdeni, jön az ember, hanem hogy túrázzon egyet az egyik legszebb és leghangulatosabb alpesi tó körül. A tó egyébként elvileg másfél óra alatt körbejárható, de kisgyermekekkel, fotós megállókkal mintegy bő 2 és fél óra is szükséges hozzá.
Az utolsó métereken van még egy látnivalója túraútnak: a hotel melletti Fájdalmas szűz-kápolna, melyet a Hellenstainer család építtetett, s melyet 1904. július 3-án szenteltek fel.
Kép és szöveg: Barna Béla
