Hogy a Duna a Fekete-erdő lejtőin, Németországban ered, azt Magyarországon minden általános iskolás tudja. De hogy pontosan hol is, azt már kevesebben. A Duna három forrása közül most a Brigach-forrásról írok. 

A Brigach-forrás kis tava – Fotó: Barna Béla

Sorozatunk első részében bemutattuk a Duna fő forráságát, a Breg patakot, mely a Furtwangen melletti Rosseck nevezetű hegy keleti lejtőjén, 1078 méter magasságban ered. A Breg 48,5 kilométert tesz meg Donaueschingen városáig, ahol egyesül a Brigach patakkal, amely azonban csak 43 kilométer hosszú, így a Brigach forrásánál élők az egyetlenek, akik nem szálltak be a Duna-eredet vitába. Ők megelégszenek azzal, hogy a Brigach „csak” a másik forrásága a Dunának.

A két patak

Attól, hogy nem hirdetik harsányan, hogy itt (is) ered a Duna, még érdemes egy kis kirándulást tenni a Brigach forrásához, mely a 14 ezer lakosú St. Georgen városkától nyugatra fekvő Brigach falutól még nyugatabbra található. Egészen pontosan a Hirzbaurnhof nevű farmot keressük.

Fotó: Barna Béla

A Brigach forrásához (mely légvonalban egészen pontosan 9,5 kilométerre van a Breg forrásától) tett kiránduláshoz az ADAC Wander&RadKarte sorozatából a Ferienland im Schwarzwald Furtwangen – St. Georgen 11-es számú térképe ajánlott, mely nagyon jó részletes (1: 30000) és kis túrakalauz is jár hozzá. Ezt a térképet 6 euróért beszerezhetjük a környező városok trafikjaiban is.

A Quellenwanderweg térképe

A forrás kényelmes, kisforgalmú aszfaltcsíkon akár bringával is megközelíthető, de St. Georgen városka széléről a sárga jelzésű „Forrás-túraút”-on (Quellenwanderweg) is kijuthatunk ide.

A Brigach forrás – Fotó: Barna Béla

A Hirzbauernhofhoz érve tulajdonképpen kicsit meg is lepődünk aztán, mert nem egy hegyoldalból, hanem a jellegzetes fekete-erdei parasztház aljából bukkan elő a forrás.

Fotó: Barna Béla

A Brigach-forrás (Brigachquelle) a Hirzbauernhof mellett 925 m tengerszint feletti magasságban van. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert egy, a Dunáról szóló magyar nyelvű könyv szerint tévesen a Brigach 1125 méter magasan a Hirzwaldéból ered. Ez már csak azért sem jó adat, mert Brigach falu és a forrás közvetlen környékének legmagasabb hegye az 1024 m magas Kesselberg.

A Brigach-forrás (Brigachquelle) a Hirzbauernhof mellett 925 m tengerszint feletti magasságban van.

Szóval a parasztház oldalában érdekes élmény a másik Duna-eredet. Egy szép kőrakás alól bukkan ki a víz, a mellette lévő tájékoztató tábla szerint pedig 1898-ban egy hasonló kövön a római korból származó reliefet találtak, amelyen Diana, a vadászat istennője szerepel. Ugyanez a tábla arról is tájékoztat, hogy a Brigach szó kelta eredetű, jelentése „hegyi patak”.

Brigachquelle – Fotó: Barna Béla

Nos, ez a hegyi patak először egy kis tóvá duzzad a parasztház oldalában, majd elindul, hogy néhány településen (Brigach – St. Georgen – Peterzell – Stockburg – Villingen – Brigachtal) átfolyva 43 kilométer megtétele után Donaueschingennél egyesüljön a Breggel.

Fotó: Barna Béla

Azért az egyesül, és azért nem a belefolyik szót használtam, mert a Brigach rövidebb ugyan a Bregnél, de bővizűbb. Ennek pedig az a vicces helyzet az oka, hogy a donaueschingeni Fürstenberg-kastélypark Duna-forrásnak nevezett turistaattrakciója a múlt századi foglalás óta egy fedett csatornán ömlik a kastélyparkot határoló Brigach-ba. Szóval a Duna folyó forrásának nevezett valami belefolyik az onnan 43 kilométerre eredő Brigachba? Hogy is van ez?

A helyzetet egyébként egy régi sváb közmondás oldja fel, amely furfangos diplomáciával azt mondja, hogy: „Brig und Breg Bringen die Donau zuweg” (A Brig és a Breg a Dunát messzi viszi!) Bárhogy is van, a lényegen egyébként nem változtat: a Brigach mindenképp a Duna másik forrása.

Fotó: Barna Béla

És egy bakancsosnak illik ide elzarándokolnia, egyrészt a forrás-élmény miatt, másrészt pedig azért, mert a Brigach forrás a Naturpark Südschwarzwald területén van. A natúrparkot egyébként 1999-ben alapították, s a maga 370 ezer hektárjával egyike Németország legnagyobb természetvédelmi területeinek.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Brigach-forrásról a HTM 2012 decemberi számában jelent meg először cikkem.