Andorra egyik legmagasabb hegye: a Tristaina (2878 m)

Andorra a világ hatodik legnagyobb átlagos tengerszint feletti magasságú (1996 m) országa. A miniállam a Pireneusok hegyláncai között terül el: a Tristaina (2878 m) nevű csúcs nem az ország legmagasabbja, viszont látványban az egyik legszebb. A francia-andorrai határon emelkedő csúcsról nagyszerű panoráma tárul elénk, az andorrai és francia oldalon is meseszép tengerszemek csillognak.

A mindössze 467 km² területű, azaz még Budapestnél (525,2 km²) is kisebb területű Andorra Franciaország és Spanyolország között helyezkedik el, hivatalos neve Andorrai Völgység, államformája pedig parlamentáris társfejedelemség. Emiatt is különleges, de jelen bejegyzésben inkább a felszínére koncentrálok.

Andorra szinte teljes területe hegyvidék, a Pireneusok hegyláncához tartozik a területe. Hogy mennyire magas hegyvidék? Nos, Andorra a világ hatodik legmagasabban fekvő országa. Átlagos tengerszint feletti magassága 1996 m, csak Lesotho (2161 m), Kirgizisztán (2988 m), Tádzsikisztán (3186 m) és a két kis himalájai ország, Nepál (3265 m) és Bhután (3280 m) előzi meg. Összehasonlításképp Magyarországon az átlagos tengerszint feletti magasság alig 143 m, és a hegyi országnak tartott Svájc is csak 16. ezen a listán a maga 1350 méterével.

Szóval Andorra gyönyörű hegyvidéki ország, melynek legalacsonyabb pontja is 838 méter, a spanyol határnál a Valira folyó kifolyásánál van, a legmagasabb pontja pedig a Coma Pedrosa (Pic del Comapedrosa, 2942 m). De most egy közel hasonló magas és nagyon szép egész napos gyalogtúrát ajánlok itt, mégpedig az andorrai-francia határon emelkedő Tristaina (2878 m) csúcsára.

Ennek megközelítése egész egyszerű, a fővárosból, a nagyjából 1000 m magasan fekvő Andorra la Vellából sincs messze: a túra kiindulási parkolója mindössze 27 km a fővárostól. Először a Valira du Nord völgyében autózunk észak felé. Régen ennek az útnak a végállomása El Serrat volt, s csak néhány házból, kápolnából álló kis falucskát talált itt az, aki véletlenül erre járt, s a házakat is csak nyáron használták. Változott a világ, mára El Serrat a hegyi sportokat kedvelők, a csendet és nyugalmat keresők kedvelt pihenőhelye lett.

Az 1600 m magasan fekvő El Serratból még további tíz kilométert autózunk felfelé, 600 méter szintet szerpentinezve, ekkor érjük el az út végén azt a nagy parkolót (2200 m tszf.), ahonnan elindulunk a Tristaina-tavakhoz vezető túrára.

A parkolóból bő 100 szintet emelkedve először az Estany del Míg tóhoz jutunk fel, majd az Estany de Més Amunt-hoz.

A tavak kapcsán két mondatban szólni kell róla, hogy bizony gleccserek formálta vidék ez, a jégkorszakban Andorrát szinte teljes egészében, a délen épült La Margineda hídig beborította a jég. A jég formálta lépcsőzetes térszínen Andorra-szerte több mint 60 jelentősebb glaciális eredetű tó alakult ki; ezek az estanyk.

S ha már statisztika, említsük meg, hogy 2200 méter felett már nincs se fa, sem pedig emberi település: ez a magashegységi pradók, alpesi legelők világa, hatvanöt, 2500 méter feletti csúccsal. Állítólag az egy lakosra jutó 2000 méter feletti csúcsok számában is világelső Andorra.

És ha már hegyek, egy kis geológia: Andorra Délnyugat-Európában, a Pireneusok középső hegyvonulatának axiális zónájában található, ami azt jelenti, hogy az Ibériai-félsziget európai kontinensre forgatása során intenzíven gyűrődött és nyomott sziklák keletkeztek. Ha pedig ránézünk Andorra geológiai térképére, a Tristaina-csúcs környékére andaluzitos metamorfokat („andalucite metamorpics”-ot) ír a jelmagyarázat.

A tavak szépségével nem lehet betelni, de innen egy jó kis emelkedő következik még, hogy elérjük a Pic de Tristaina 2878 méteres csúcsát az andorrai-francia határon (a csúcs neve franciául egyébként Pic de Tristagne).
A csúcsról nagyszerű panoráma tárul elénk, az andorrai és francia oldalon is meseszép tengerszemek csillognak: az Estany Forcat és az Estany de l’Ossada.

Ha elkészítettük a csúcsfotókat, induljunk nyugat felé a gerincen a szomszédos francia csúcs, a Pic de l’Étang Fourcat (2859 m) irányába. Kicsit arrébb ereszkedünk le, egy hurkot leírva.

Egy részen szintén ugyanaz a lefeléút, de visszafelé érdemes a harmadik Tristaina-tó, az Estany Primer felé menni, s úgy visszatérni a parkolóba. A parkoló, mint említettük 2200 méteren van, közel 700 m szintemelkedés és ugyanannyi vár minket le, a teljes táv pedig parkolótól parkolóig 8,4 km.

A parkolóban, vagy a túra után beleolvashatunk egy régi könyvbe, Kis Csaba: Európai miniállamok (Panoráma utikönyvek, Bp., 1985) című művébe. A következő gondolatokat írta könyvében a Tristaina-tavakhoz és környékükhöz kapcsolódóan a szerző:

„Az erdő koszorúzta táj nagyon szép – a hóborította csúcsok, a ragyogóan kék ég alatt, továbbá a mélyzöldből kékre váltó színű víztükör különleges élményt jelent. Itt még megmaradt a természet, s részben az ember is olyannak, amilyen sok száz évvel ezelőtt volt – mint ahogy Andorra is megmaradt, minden modernizálás, minden turistainvázió ellenére is egy kicsit a középkor sajátos emlékének Európában. Talán itt a hegycsúcsok tövében jobban megértjük, miért is zárkóztak el ezek a kemény hegyi emberek olyan hosszú ideig a „modern kor” elől – s talán még kicsit irigyeljük is azokat, akik itt maradtak a hegyek között”.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!