Megkövült erdő Leszboszon

Görögország harmadik legnagyobb szigete, az 1630 km² területű, vulkanikus eredetű Leszbosz egyik legfőbb látnivalója a Megkövült Erdő Geopark. 

Leszbosz (görögül Λέσβος, Lézvosz) Görögország harmadik, a Földközi-tenger hetedik legnagyobb szigete, területe 1630 km², partvonalának hossza 370 km. A sziget az Égei-tengerben, Törökország nyugati partja közelében fekszik: két nagyobb hegység uralja, az egyik a 967 méteres Lepetimnosz északon és a pontosan hasonló magasságú Olimposz a sziget délebbi részén.

A sziget jellemzői a fenséges fenyőerdők és az olívaligetek, állítólag tizenegymillió olajfa nő a szigeten. De pásztoridillhez méltón ma a kecske- és báránytejből készült tejtermékeiről is híres Leszbosz, no meg az ánizsízű szeszesitaláról, az ouzóról. Érdekes még tudni, hogy a sziget nevéből származik a leszbikus kifejezés; az antik világ legnagyobb költőnőjének, Szapphónak betudhatóan.

Természetesen idilli tengerpartja sem elhanyagolható, de a túrázóknak, kirándulóknak is idilli e táj, az egész sziget egy nagy vulkanikus bemutatóterület, több geoparkkal.

De mi is az a geopark? Nos, maga a geopark fogalom 1996-ban született meg egy pekingi Nemzetközi Geológiai Kongresszuson.

az Európai Geopark Hálózatot éppen itt, Leszbosz szigetén hívták életre 2000-ben

Viszont külön érdekesség, hogy az Európai Geopark Hálózatot éppen itt, Leszbosz szigetén hívták életre 2000-ben francia, német, spanyol és görög kezdeményezésre. Ez azóta globálissá vált, és az UNESCO Globális Geopark Hálózatot 2015-ben már összesen 33 ország 120 geoparkja alkotta.

A Leszboszi Megkövült Erdő Geopark (The Petrified Forest Geopark) a sziget fővárosától és repterétől 2 órányi autóútra, 90 kilométerre fekszik, a sziget nyugati, kopárabb részén. Mielőtt odaérnénk, útközben azonban nézzük meg az Andissától nyugatra található, Szent János (Agios Ioannis) tiszteletére épült Moni Ipsilou (Moni Ipszilu) kolostorát, mely kinézetre inkább tűnik erődnek, mint kolostornak. Az utikönyvek azt hangsúlyozzák, hogy az Ipszilu-kolostort 800-ban alapították, ez Leszbosz-sziget legrégebbi kolostora, főtemploma 1101-ben épült. A következő századokban a törökök többször is elfoglalták, 1967-ben pedig az épületek nagy része tűzvésznek esett áldozatul, később restaurálták őket. Ma Ipszilu-kolostort állítólag mindössze pár szerzetes lakja. Szakértők szerint csipkeszerűen kifaragott famennyezetén kívül említésre méltó a kolostortemplom (katholikon) gazdag egyházi kegytárgy- és kézimunka-kiállítása, ahol például bizánci ikonokat, rubinnal és igazgyöngyökkel kirakott kereszteket, ereklyetartókat és a kolostor történetét bemutató kéziratokat is megnézhetünk. Illetve az udvaron néhány megkövesedett fa még ma is látható, ez már jelzi, hogy közeledünk uticélunkhoz, szinte már ott is vagyunk.

Ugyanis a kolostor egy kialudt vulkáni kráteren, az 511 méter magas Ordimnosz-vulkán legmagasabb pontján épült; más térképeken Psilokoudouno a neve ennek a csúcsnak.

A kialudt vulkán tetején álló Ipsilou-kolostortól délnyugatra nyílik az a völgy, ahol az Apolithomeno Dasos, azaz a „megkövesedett erdő” fatörzsei meredeznek, ám autóval a kolostortól a megkövült erdő még bő negyedóra, 10,5 km távolságra van. Akárhogy is nézzük, Leszbosznak ez az egyik legnagyobb nevezetessége.

A görögök felismerték ennek a területnek a természeti értékét és 1985-ben védettség alá helyezték, a geoparkot pedig 1987-ben hozták létre, melynek teljes területe 286 hektár, és ezt egy különlegesen létrehozott útvonalon lehet látogatni.

Ha végigsétálunk a geoparkban, megnézhetjük a mai fenyőfák (Protopinaceae) és mamutfenyők (Taxodiaceae) őseit. A legnagyobb fekvő fenyő törzs (hosszabb, mint 20 méter), és a legnagyobb álló is ehhez a mamutfenyő-fajhoz tartozik. Ez utóbbi álló egyébként nem csak Leszboszon, hanem egész Európában is a legnagyobbak közé tartozik: 7,02 méter magas és 8,58 m a kerülete! Ez az alsó része a fának és kiváló állapotban maradt fenn: a faj pontos neve: Taxodioxylon albertense és ez a mai mamutfenyő őse.

Nagyon nagy számban van még a parkban egy újonnan felfedezett ősfenyő-féle, a Pinoxylon paradoxum is, melyet E. Velitzelos professzor fedezett fel itt.

az oligocén és a miocén korban, 21-16 millió évvel ezelőtt intenzív vulkanikus tevékenység kezdődött az Égei-tenger északi részén. Ezen belül is Leszbosz középső részén nagyon erős vulkáni kitörések voltak

Felvetődik azonban a laikusoknak a kérdés, hogy hogyan keletkeztek ezek a fák. Nos, az oligocén és a miocén korban, 21-16 millió évvel ezelőtt intenzív vulkanikus tevékenység kezdődött az Égei-tenger északi részén. Ezen belül is Leszbosz középső részén nagyon erős vulkáni kitörések voltak. A legjelentősebb kráterek Középső-Leszboszon működtek: Vatoussa, Agra, Anemotia, Mesotopos és Lepetymnos környékén. Leszbosz szigetének kétharmadát tulajdonképpen ma is azok a vulkanikus kőzetek alkotják, amelyek a 21-től 16 millió évig tartó periódusban keletkeztek.

Ezeknek a kitöréseknek a nyomán nagy mennyiségű láva, illetve hamu került a levegőbe, amik aztán iszapfolyásként és durva piroklasztikus árként zúdultak a sziget közepe felől a nyugati részére, ahol beborítottak egy sűrű, gazdag erdőt, ami itt nőtt.

az Ordimnosz-vulkán kitöréséből származó vulkáni hamu aztán betemette az óriás mamutfenyőket

A meglehetős nagy sebességgel száguldó piroklasztikus ár, illeve az Ordimnosz-vulkán kitöréséből származó vulkáni hamu aztán betemette az óriás mamutfenyőket. Ezeket később még oldatban lévő szilícium járta át, ami kivált, s megkövesedtek a fák. A betemetődés és a szilíciumos átitatódás miatt pedig a fák nem rothadtak el.

E kövült fatörzseket vizsgálva, szisztematikus munkával a tudósok beazonosították a 20 millió évvel ezelőtti, akkoriban szubtrópusi Leszbosz növényvilágát. A korabeli flóra főleg harasztokból, tűlevelűekből és zárvatermőekből állt. A fenyőfélék között, mint említettem, voltak mamutfenyők is. Ebben a szubtrópusi erdőben éltek őselefántok (dinotherium) is, ezek csontjait 1999-ben találták meg.

A megkövült erdőről tudományosan először az osztrák botanikus, Franz Unger (1844) számolt be, de nem volt biztos a korukban. Szintén egy osztrák, a diplomata Prokesh-Osten látogatta meg a területet 1852-ben és könyvet is írt a Sigri kikötőjében lévő megkövült fákról. 1898-ban egy francia geológus, Louis De Launay ír csodálattal Leszbosz megkövült fáiról.

Ma már sokan látogatják a geoparkot, amelynek még további helyszínei (Sigri, Plaka, Skamniouda és Nissiopi) is vannak, illetve van egy múzeum is Sigri városkában. A megkövült erdőtől 10,3 km-re van egyébként Sigri, mely egy álmos és világvégi kisváros a sziget legnyugatibb csücskében.

Sigriben egy jót fürödhetünk is az Égei-tengerben a kopár megkövesedett erdő után, ugyanakkor hogy teljes képet kapjunk erről az egész jelenségről, mindenképp nézzük meg a Leszboszi Megkövesedett Erdő Természettudományi Múzeumát (Natural History Museum of the Lesvos Petrified Forest).

A múzeumot 1994-ben alapították, kutatással és megőrzéssel és az erdő védelmével is foglalkozik a múzeum. A nagyon színvonalas kiállításon láthatunk néhány eredeti fatörzset, de a múzeum ajándékboltja is igen jó, van itt a geológiai könyvektől a szőlőlekvárokig minden, sőt még úzós-paradicsomos tésztaszószt is kapni.

Kép és szöveg: Barna Béla

A túrához a freytag&berndt 1:75000-es méretarányú Lesbos térképe ajánlott. A megkövült erdőbe a belépődíj 1,5 euro, és 8-16 óra között van nyitva. a Leszboszi Megkövesedett Erdő Természettudományi Múzeum belépődíja pedig 3 euro, nyitva kedd-vasárnap 8.30-16.30. A területről először a HTM magazinban jelent meg cikkem 2017-ben.

A megkövült erdőről további információk a www.lesvosmuseum.gr és a www.petrifiedforest.gr weboldalakon.

A Földön kevés megkövesedett erdő ismert. A leszboszin kívül talán a leghíresebb az USA-ban lévő Petrified Forest Nemzeti Park, de található még Argentínában, Egyiptomban, Namíbiában és Szudánban, valamint meg kell említeni Ipolytarnóc és Bükkábrány nevét is a témában.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!