A dán főváros, Koppenhága (dánul: København) a legnagyobb dán sziget, a 7444 km² területű Sjælland keleti felén, az Öresund-szoros partján épült. Temérdek látnivalója van, ezek közül most ebben a bejegyzésben egyet emelnék ki, a Geológiai Múzeumot. 

A Geológiai Múzeum épülete

Dánia földje nem tartozik a földrajzosok és a földtudományok művelőinek legkedveltebb uticéljai közé, inkább átutazó-ország a természeti látnivalókban gazdagabb Norvégia felé. A dimbes-dombos alföldi ország legmagasabb „csúcsa” is, az Yding Skovhøj is mindössze 173 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Talán még a Németországbeli Rügenhez hasonló pompás fehér krétaszirtek érdemelnek említést Falster és Møn szigetén, vagy Bornholm szigete, ahol az egri Eszterházy Károly Egyetem docense, dr. Dávid Árpád kutatta a sziget földtanát, őslénytanát.

Ezeket leszámítva van még egy olyan látnivalója Dániának, ami a földtudományok iránt érdeklődők kíváncsiságát felkeltheti: ez a koppenhágai Geológiai Múzeum. Ha csak átutazóban vagyunk a dán fővárosban, akkor is érdemes ezt a múzeumot felkeresni, melyhez jelen rövid kis írással szeretnék kedvet csinálni.

Az 1989-ben megjelent Skandinávia utikömyv (Panoráma Kiadó) mindössze ennyit ír a 165. oldalon: „Az Øster Voldgade felőli oldalon áll a kerek kupolás Obszervatórium, és kissé távolabb az Ásványtani Múzeum (Mineralogisk Museum), a park legnagyobb épülete.

Hát, ahhoz képest, hogy sokkal jelentéktelenebb múzeumokról is oldalakat szoktak az utikönyvek zengedezni, nem sok. Gondoltam, hogy a közel 300 oldalas, csak Koppenhágáról szóló utikönyv (Panoráma Kiadó, 1983, szerző: Lindner László) majd több információval szolgál, de újra csalódnom kellett. A Koppenhága utikönyv is mindössze ennyit ír a 183. oldalon: ”A legnagyobb épület a parkban, amelynek kétemeletes széles homlokzata kettős, kerek ívű ablakaival a park felé impozáns benyomást kelt. Ásványgyűjteménye gazdag.”

A múzeumot itt találjuk: Øster Voldgade 5-7 szám

Nos, nézzük inkább személyesen: jelen sorok írója 1999. júliusában járt a koppenhágai Geológiai Múzeumban, mely az Øster Voldgade 5-7 szám alatt működik. Ez Koppenhága belvárosának északi részén van: ha vonattal érkezünk, legjobb nem a Főpályaudvaron, hanem a Nørreport állomáson leszállni, onnan csak 600 m séta a múzeum, mely egyébként a híres Rosenborg-kastély szomszédságában van.

A szokásos múzeumi szünnap, hétfő kivételével minden nap délelőtt tíztől délután ötig tart nyitva, s ami az igen drága északon nem elhanyagolható szempont volt akkoriban: a Geológiai Múzeumba a belépés díjtalan volt! Ma már 95 dán korona egy felnőtt jegy. 

A mai, Øster Voldgade utcai múzeumépületet 1893-ban nyitották meg.

Maga a múzeum egyébként a Koppenhágai Egyetem (Københavns Universitet) része: a gyűjtemény gyökerei a XVII. századig nyúlnak vissza, amikor is az orvostudományok és a természettudományok iránti érdeklődés vezetett Dánia első „fajkiállításához” („cabinets of specimens”). A Geológiai Múzeum 1772-ig vezethető vissza mint egyetemi múzeum, ebben az évben avatták fel ugyanis az Egyetem Új Természeti Színházát a Nørregade utcában. A mai, Øster Voldgade utcai múzeumépületet 1893-ban nyitották meg.

az Agpalilik 20 tonnát nyom, s ez a hatodik legnagyobb meteorit a Földön

Az Agpalilik

A szép épület U alakú udvarára belépve rögtön egy ”kis kődarabot” láthatunk. Ez a ”kis kődarab” az Agpalilik nevet viseli, 20 tonnát nyom, s ez a hatodik legnagyobb meteorit a Földön. Az Agpalilik egyébként a Cape York-csoporthoz tartozik, mint az a néhány vasmeteorit, melyet Grönlandon, a Cape York közelében, Thule mellett találtak. Ugyaninnen származik a múzeum vaskapujától jobbra látható háromtonnás Savik meteoritis: ezen bemélyedések is láthatók, melyet eszkimók generációi vájtak, hogy szigonyokat és késeket csináljanak belőle. Az udvarról az előcsarnokba belépve említést érdemel a Dániában található egyik legnagyobb borostyánkő, súlya 4,5 kg.

Az utolsó eljegesedés térképe egy középiskolás atlaszból

Innen az első terembe megyünk tovább, ahol Dánia geológiáját mutatja be a kiállítás. Dánia geológiájáról most vázlatosan csak annyit, amennyit a magyar egyetemeken is tanítanak: a jégkor végén a Skandináv-félsziget, valamint a dán szigetvilág és Jylland még összefüggő területet alkottak, s a német síksághoz csatlakoztak.

Az Ancyluszos-tó

Akkoriban (i.e. 6600) a Balti-tenger zárt tómedence volt (Ancyluszos-tó), csak később (i.e. 4500-5000) árasztotta el a Littorinás-tenger a Skandináv-félszigetet a Jyllanddal összekötő földnyelvet, így nyílott meg a Kattegat és a Nagy- és Kis-Belt-tengerszoros.

A jég egyébként is nagy szerepet játszott a dán föld kialakulásában: többször elborította a mai Dánia területét, és a régebbi kőzeteket vastagon betakarta finomabb-durvább hordalékával, a morénával. A jégkorszaki lerakódások alól csak néhány helyen tűnik elő a régebbi alapzat, amely kréta és harmadidőszaki tengeri üledékekből áll. A Skandináv-félsziget ősi kristályos kőzetei, a gránit és a gneisz csak Bornholmon bukkannak a felszínre.

Dánia geológiája után a következő teremben a gerinctelen fosszíliák kaptak helyet, így például egy medúza 150 millió éves lenyomata. A harmadik teremben a fosszilis növényeket találjuk: itt van a világ egyik legrégibb fosszilis szervezete, a Vallenia erlingi Dél-Grönlandról, melyet egy 2 milliárd éves rétegben találtak. Grönlandot egyébként lépten-nyomon megtaláljuk a koppenhágai múzeumban. Mivel a világ legnagyobb szigete a Dán Királyság belső autonómiával rendelkező külbirtoka, ez nem is csoda. Így aztán a Grönland földtana, földtörténete iránt érdeklődőknek bőséges csemegét jelent a Geológiai Múzeum, ahol két termet is ezen szigetnek szenteltek. Nyugat-Grönlandról, Akieliából származik például az a 3,87 milliárd éves kőzet, mely a Föld egyik legidősebb kőzete, de szintén nyugat-grönlandi a világ legnagyobb (1,78 m) fosszilis kétteknős kagylója (Inoceramus (Sphenoceramus) steenstrupi), melyet 83 millió éves kréta üledékben találtak.

A múzeum anyagában szintén grönlandi dinoszaurusz csontok is találhatók: ezek 210 millió évesek és triász homokkő rétegben találták őket. Aztán az Ichthyostega rekonstruált koponyája (360 millió év) is dísze a múzeumnak, melynek Kelet-Grönland a származási helye.

A két grönlandi terem után a gerinces fosszíliákat bemutató helyiség következik: itt a világ egyik legnagyobb repülő élőlényének, a 8 méteres szárnyfesztávolságú, 70 millió éves Pteranodonnak az életnagyságú modellje látható, de itt van például a szintén 70 millió éves húsevő Albertosaurus koponyája, több dino-koponyával egyetemben. Dániában egyébként eddig még nem találtak dinoszaurusz-maradványokat, de a múzeum gyűjteményében megvan Németországból és Franciaországból a Compsognathus és az Archeopteryxnek minden fajtája.

A következő két teremben a Naprendszert és a kontinensek vándorlását mutatja be a múzeum, majd a félemeleten Koppenhága környékének geológiáját. A múzeum első emeletének két termében hatalmas ásványgyűjtemény örvendezteti meg az ásványbarátokat, itt is külön ki kell emelni a grönlandi anyagot, mely pl. különleges ásványokat tartalmaz a mostanra már kimerült kriolitbányából, Ivittuutból, de gyönyörű az ezüstgyűjtemény is Kongsbergből, Norvégiából. A múzeum egy félreeső kis sötét zugában a fluoreszkáló ásványokat állították ki, de itt van az a darabka Holdkőzet is, amit az Apolló 17 hozott le a Földre 1972 decemberében. Külön terem mutatja be az intézményben a vulkánokat, a sókat és az Északi-tengeri olajat valamint gázt.

Az időszakos kiállításoknak szentelt teremben jelen sorok írójának ottjártakor az Øresund-tengerszoros geológiáját mutatták be, melyhez bőséges anyagot ”szállított” az akkoriban felépült, Koppenhágát és Malmőt összekötő híd és alagútrendszer építése.”

Barna Béla

A fenti sorok a Természet Világa (Természettudományi Közlöny) 2002 márciusi számában jelentek meg.

Természet Világa, 2002. március