Sikkim évszázadokon át független monarchia volt, amelyet a Namgyal-dinasztia irányított. Csak 1975-ben lett India 22. tagállama. Vázlatos államisme kis történelemmel, magyar vonatkozással.
Nepál, Tibet, vagy akár Bhután nevét már elég sokan ismerik, de ha ránézünk India és a Himalája térképére, akkor a három terület között megbújik ott egy érdekes valami: ha felvesszük a szemüveget, vagy belenagyítunk a térképbe, akkor láthatjuk a feliratot: Sikkim. A mai indiai államnak számító egykori Szikkim Királyság területe Nepál és Bhután között bújik meg. Nézzük nagyon röviden, mit is kell tudni róla.
Sikkim helyzete a Google térképén
A Himalája keleti vonulataiban fekvő kis államban, egészen pontosan a nepáli-indiai (sikkimi) határon áll India legmagasabb, illetve a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa, a Kancsendzönga (8586 m), amely a sikkimi kultúra és vallás szent hegye. Nevének jelentése: „a nagy hó öt kincseskamrája”.
A Kancsendzönga 8586 m-es csúcsa
Ennél a hegynél röviden azért említsük meg, hogy első magyar megmászása 2013. május 20-án volt, Erőss Zsolt (1968-2013) és Kiss Péter (1986-2013) ért fel rá, a nepáli oldal felől, de az ereszkedés közben mindketten életüket vesztették. Az állam területének közel 35%-át a Kancsendzönga Nemzeti Park foglalja el, mely UNESCO világörökség: itt található India egyik legösszetettebb ökoszisztémája, sőt egyes leírások szerint az ázsiai hegyvidékek közül itt dokumentálták a legtöbb növény- és emlősfajt.
A két magyar hegymászón kívül is még járt magyar egyébként itt, a Himalája sikkimi részén. A geológus Lóczy Lajos (1849-1920) Kalkuttából indulva emberfeletti nehézségek árán érte el a Szikkimi-Himalájában a 4423 méter magas Jelep La, azaz a Dzselep-hágót, ahol felfedezte azt a takaróredős hegységszerkezetet, mely alapján elméleti úton mutatta ki a Himalájától északra húzódó hegységrendszer, a Transzhimalája létezését. Kubassek János geográfus-tudománytörténész így ír Lóczyról és Sikkimről A Himalája magyar remetéje című könyvében:
„Lóczy megállapította, hogy a földkéregmozgások az idősebb kőzetrétegeket kilométeres hosszúságban rátolták a fiatalabbakra. A fiatalabb korú rétegek ugyanis alul helyezkedtek el, felettük pedig jóval idősebb fillit, majd gneisz következett. A fordított rétegsorrendet az 1875-ben ott járt geológus, az angol Malet nem ismerte fel, s a rétegrátolódás elméleti magyarázatát sem adhatta meg. Mindez Lóczy dicsősége, akárcsak a Szikkimi-Himalája tektonikai ablakának a kimutatása”. (327. o.)
Lóczy egyébként Csomához hasonlóan nem jutott be Tibetbe. A mostoha természeti viszonyok miatt expedíciója a tibeti határról kényszerült visszafordulásra. Erről egyébként már gyerekkorom egyik kedvenc könyvében (Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig, Lóczy Lajos élete, Bp., 1964) olvastam.
Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig könyvének borítója 1964-ből
Antalffy Gyula leírja, hogy 1878. február 6-án indult Lóczy és angol kísérje először vasúton, majd ökrös kordén Darjeelingig, onnan Lingtuig, s onnan nagy nehezen a hágóra.
„Tíz napig járta Lóczy geológuskalapácsával a tibeti határvidéket, megállapította a fontosabb hegycsúcsok magasságát, a havasi tengerszemek klasszikus vidékén tanulmányozta a jégkori eredetű tavakat, a gleccsereket, a jégárakról lemorzsolt kőzettörmelékek tömkelegét, az úgynevezett morénákat, megvizsgálta a hegységet felépítő kőzeteket, majd a sziklahavasokról aláereszkedve, egyhónapi munkával elkészítette a Bhután, Szikkim és Tibet közti határcsomó részletes geológiai térképét”.
A Dzselep-hágó (Jelep La) egyébként Kalimpong városát Lhászával kötötte össze; ezt a hágót használták a kereskedők, akik sót, rizst és fáklyákat szállítottak Tibetbe, illetve gyapjút és vajat hoztak vissza Indiába; sajnos Tibet megszállása után ezt a hágót lezárták. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy pont az indiai-kínai szembenállás miatt Sikkim állam egy jelentős része az Indiai Hadsereg ellenőrzése alatt áll – elsősorban a szomszédos országok mentén – határsávként. Ezeket a területeket nem, vagy csak engedéllyel lehet látogatni.
Sikkim nagyobb része tehát a Himalájában fekszik, a hegyvidéki terep jellemző. Legnagyobb részét a Brahmaputrába ömlő Tista (angolos átírásban Teesta) folyónak és a Himalájában eredő mellékfolyóinak völgyei alkotják.
A szikkimi Namchi közelében, a Samdruptse-hegyen álló óriási Guru Padmasambhava szobor
Ezekben a völgyekben már a 8. században átutazott Guru Padmaszambhava („lótuszból született”), a tibeti buddhizmus megalapítója, s meg is áldotta a földet, és bevezette a buddhizmust (gyakran csak úgy nevezik: Guru Rinpocse, azaz „Drágakő Guru”). Miután befejezte tibeti küldetését, 25 tanítványával együtt Padmaszambhava körbeutazta a Himaláját, hogy spirituális menedékhelyeket, úgynevezett „rejtett földeket” (beyul) keressen. Sikkim területét kiemelten szentnek találta, és megáldotta azt; úgy vélte, ez a vidék tökéletes menedékül szolgál majd a buddhista gyakorlók számára azokban az időkben, amikor a Dharma hanyatlásnak indul Tibetben. Sikkimben ma is hatalmas tisztelet övezi őt; a dél-sikkimi Namchiban (a Samdruptse-dombon) áll a világ egyik legnagyobb, 41 méter magas Guru Rinpocse-szobra, amely a szent tartományra vigyáz.
A Rumtek kolostor Gangtok közelében, Szikkimben, Indiában, ahol vörös ruhás tibeti buddhista szerzetesek ülnek imádkozás közben – Fotó: shutterstock
A feljegyzések szerint a 13. századtól kezdve folyamatos volt a tibetiek (bhutiák) beáramlása. A Sikkim Királyságot azonban csak 1642-ben alapították meg, ekkor szentelték fel Phuntsog Namgyalt; ő volt az országban az első csogjal (chogyal), akik tulajdonképpen buddhista papkirályok voltak. A Namgyal-dinasztia ezt követően több mint 300 éven át uralkodott az országban. A 18. század során a királyságot folyamatosan támadták a szomszédos bhutáni és nepáli (gurkha) seregek, amelyek aztán jelentős területeket hasítottak ki Szikkimből. A sikkimi királyság a britekhez fordult segítségért, azok segítettek is, de cserébe fokozatosan kiterjesztették a befolyásukat; érdekesség például, hogy 1835-ben a Brit Kelet-Indiai Társaság javára Sikkimnek le kellett mondania Dardzsilingről, ahol az angolok hatalmas teaültetvényeket hoztak létre, valamint kedvelt üdülőközpontot. Sikkim 1890-től hivatalosan is brit protektorátus (védnökség) lett. A britek ösztönzésére indult meg a hatalmas mértékű nepáli munkásbevándorlás. A hindu vallású nepáliak száma gyorsan meghaladta a buddhista őslakosokét, ami évtizedekkel később a királyság végzetét okozta.
Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét a Brit Birodalomtól, Szikkim válaszút elé került. Egy 1947-es népszavazáson a lakosság még elutasította az Indiához való csatlakozást. 1950-ben aláírták az indiai–szikkimi szerződést, amelynek értelmében Szikkim India speciális protektorátusa lett. Ez azt jelentette, hogy belső autonómiát élvezet, de megőrizte a monarchiát, illetve azt, hogy India teljes körű ellenőrzést kapott Szikkim védelme, külügyei és hírközlése felett.
Az 1967 és 1975 között használt sikkimi zászló
Ebben az időben, 1967 és 1975 között használták hivatalosan a volt Sikkimi Királyság zászlaját. Ennek középső szimbóluma, egy sárga színű Dharmacsakra (vagyis a Dharma kereke, egy hagyományos nyolc küllős buddhisták által használt tanítás- és törvénykerék) látható, a közepén egy gankyil (boldogságkerék) motívummal.
Palden Thondup Namgyal és Hope Cooke az amszterdami repülőtéren 1966-ban
Az 1970-es évekre a feszültség azonban csak egyre nőtt; az utolsó csogjal, Palden Thondup Namgyal (1923-1982), aki egyébként egy amerikai nőt (Hope Cooke) vett feleségül) megpróbálta lazítani az indiai kötelékeket és teljes függetlenséget akart kivívni. Ezzel párhuzamosan a többségben lévő nepáli származású lakosság (akik ekkor már a népesség mintegy 75%-át adták) fellázadt az uralkodó ellen. az uralkodó ugyanis a kisebbségi buddhista elit kezében tartotta a hatalmat. Végül 1973-ban hatalmas monarchia-ellenes tüntetések törtek ki a fővárosban, Gangtokban. A káosz miatt a király kénytelen volt India katonai és közigazgatási segítségét kérni a rend fenntartására.
1975. május 16-án Szikkim hivatalosan India 22. tagállama lett
Az indiai kormány (Indira Gandhi miniszterelnöksége alatt) aktívan támogatta a demokráciapárti erőket, 1974-ben választásokat tartottak, amelyen a csatlakozáspárti Szikkimi Kongresszus elsöprő győzelmet aratott. Az új népgyűlés elfogadta, hogy Sikkimet India „társult államává” nyilvánítsa. 1975. április 9-én az indiai hadsereg lefegyverezte a palotaőrséget és házi őrizetbe vette a csogjalt. Ezután rendkívüli népszavazást tartottak, a hivatalos adatok szerint a szavazók 97,5%-a (59637 fő az 1496 ellenében) a monarchia eltörlése és az Indiához való csatlakozás mellett voksolt. Az indiai parlament gyorsan cselekedett: a 36. alkotmánymódosítással 1975. május 16-án Szikkim hivatalosan India 22. tagállama lett, a monarchiát pedig végleg eltörölték. Palden Thondup király ezek után három évig házi őrizetben maradt a Felhők Palotájában, majd New Yorkba távozott, ahol megtört emberként, 1982-ben rákbetegség végzett vele.
A szomszédos Kína évtizedekig nem ismerte el a beolvasztást, és a térképein független országként tüntette fel Sikkimet. Végül 2003-ban egy diplomáciai alku keretében Peking elismerte Sikkimet India részeként, cserébe azért, hogy Új-Delhi megerősítette Tibet Kínához tartozását. Sikkim ma India egyik legbékésebb, környezettudatos (teljesen organikus mezőgazdaságú) és turisztikailag kiemelt állama.
Sikkim tehát manapság India része; a legkisebb népességű (610 ezer fős) és a második legkisebb területű indiai állam; területe 7096 km² (ami azt jelenti, hogy kisebb, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye!). Három oldalról is nemzetközi határok szorítják közre: nyugatról Nepál, északról és keletről Kína (Tibeti Autonóm Terület), délkeletről pedig Bhután a szomszédja. Csak déli irányból kapcsolódik India többi részéhez (Nyugat-Bengál államhoz), de közel fekszik az ún. Siliguri-folyosóhoz is, így Banglades is nagyon közel van hozzá.
Sikkim helyzete egy indiai kiadású atlaszban bemutatva
A modern Sikkim többnemzetiségű és többnyelvű indiai állam. A legelterjedtebb vallás a hinduizmus, emellett jelentős a vadzsrajána buddhista kisebbség aránya. Sikkim gazdasága nagymértékben a mezőgazdaságra és a turizmusra épül. 2019-ben az állam az ötödik legalacsonyabb GDP-vel rendelkezett az indiai államok között.
A sikkimiek Dendzsongnak (a Rizs Országának) nevezik hazájukat. Sikkim fővárosa és egyben legnagyobb városa az 1500 m magasan fekvő Gangtok (’ködös domb’); 2011-ben mintegy 98000 lakossal rendelkezett – a legjelentősebb városi központ a döntően vidéki jellegű államban. Ha ide látogatunk érdemes kipróbálni a Gangtok Ropeway kötélpályát a városi panorámáért.
A Gangtok Ropeway – Fotó: shutterstock
Sikkim fővárosában, Gangtokban működik a Himalayan Zoological Park nevű állatkert, amely sikeresen foglalkozik a vörös pandák védelmével és tenyésztésével. Sikkim 1990-ben választotta a vörös pandát vagy vörös macskamedvét (Ailurus fulgens) a tartomány hivatalos állami állatává, hogy felhívja a figyelmet a helyi hegyi ökoszisztémák védelmére.
Vörös macskamedve Sikkimben
A vörös macskamedék elterjedési területe
A közeli, 20 kilométerre fekvő Rumtek kolostor a régió egyik legnagyobb és legfontosabb buddhista központja; arról híres, hogy ez a székhelye Őszentsége a 17. Gyalva Karmapa Trinli Táje Dordzsénak, a tibeti buddhizmus karma kagyü (fekete kalapos) vonalának vonaltartó lámájának, aki mintegy 900 kolostor, buddhista központ és más intézmény spirituális vezetője a világ 68 országában. Az 1983-ban Lhászában született 17. Karmapa Magyarországon is járt 2000-ben, 2005-ben és 2012-ben. Ezen a kolostoron kívül érdemes megnézni az Enchey kolostort is, illetve az egykori királyi palotában berendezett Namgyal Tibetológiai Intézetet (Namgyal Institute of Tibetology).
Rabangla Buddhája
Dél-Sikkim gyöngyszeme Rabangla (Buddha Park), ahol egy hatalmas, több mint 40 méter magas, ragyogó arany Buddha-szobor emelkedik a gondosan ápolt park és a zöldellő hegyoldalak fölé.
Barna Béla
