A Denali

Észak-Amerika legmagasabb hegye Alaszkában emelkedik: ez a Denali (6190 m). A hegy nevéről, első megmászóiról, magyar megmászóiról lesz szó röviden ebben a bejegyzésben, meg hogy mit kell tudni az itteni nemzeti parkról. Általános ismertető a Denaliról.

Az Alaszkai-hegység (Alaska Range) egy viszonylag keskeny, 970 kilométer (600 mérföld) hosszú hegylánc a Clark-tótól egészen a délkeleten található White Riverig (Fehér-folyóig) húzódik, amelynek legmagasabb pontja a 6190 méteres Denali (másik nevén Mount McKinley), egyben Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsa. Csak érdekesség: statisztikailag egy évben csupán 15-20 olyan nap van, amikor a Denali csúcs látható!

Az Alaszkai-hegység és a benne fekvő Denali kialakulása a kainozoikum (újidő) korszakához köthető. A hegység emelkedése körülbelül 60 millió évvel ezelőtt kezdődött. A Pacifikus-lemez folyamatosan és lassan az Észak-amerikai lemez alá bukik (szubdukció), illetve a hajlatos Denali-törésvonal intenzív oldalirányú hatalmas nyomása gyűrte magasra a gránittömböt. A Denali ugyanis tulajdonképpen egy gránitpluton, mely döntően rózsaszín monzogránit (Forrás: USGS, United States Geological Survey /Amerikai Egyesült Államok Földtani Intézete).

Ezt a hatalmas gránittömböt a hegy környékén élő kojukon atabaszkok évszázadok óta Dinale vagy Denali néven emlegetik. A név egy magas vagy nagy jelentésű kojukon szóból ered. Amikor Alaszka orosz fennhatóság alatt állt, a hegyet oroszul Bolsaja Gora (Большая Гора) néven ismerték, ami a Denali fordítása. Az 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején rövid ideig Densmore-hegynek (Densmore’s Mountain) is nevezték Frank Densmore aranyásó után, aki első nem őslakos alaszkai lakosként jutott el a hegy lábáig. 1896-ban William Dickey aranyásó nevezte el a hegyet McKinley-nek, politikai támogatást fejezve ki ezzel az akkori elnökjelölt William McKinley iránt, aki a következő évben végül is elnök lett. William McKinley (1843–1901) az Egyesült Államok 25. elnöke volt; hivatali idejét 1897-től egészen 1901-ben bekövetkezett meggyilkolásáig töltötte be. A Republikánus Párt tagjaként olyan politikai átrendeződést irányított, amely révén a republikánusok évtizedekre meghatározó erővé váltak. McKinley sikeresen vezette az Egyesült Államokat a spanyol–amerikai háborúban, és irányítása alatt zajlott az amerikai terjeszkedés időszaka, amelynek során sor került Hawaii, Puerto Rico, Guam, a Fülöp-szigetek és Amerikai Szamoa annektálására.

Az Egyesült Államok hivatalosan akkor ismerte el a Mount McKinley nevet, amikor Woodrow Wilson elnök 1917. február 26-án aláírta a Mount McKinley Nemzeti Parkról szóló törvényt. Az alaszkai földrajzinév-bizottság 1975-ben Denalira változtatta a hegy állami szinten hivatalos nevét, igazodva ahhoz az elnevezéshez, amelyet a helyiek már addig is használtak. Igen ám, de szövetségi szinten nem vezették ezt be, mert megakadályozta ezt Ralph Regula ohiói kongresszusi képviselő. Hogy miért? Mert választókerületéhez tartozott Canton, McKinley szülővárosa.

A helyi szervezetek ezt követően is évtizedekig küzdöttek a Denali név visszaállításáért, de jogi akadályok miatt erre nem került sor. Végül 2015-ben Barack Obama Alaszkába tett látogatásának előestéjén jelentették be, hogy a hegyet visszanevezik az évszázaddal korábban használt Denali névre: augusztus 28-án, közvetlenül az elnök alaszkai látogatása előtt, Barack Obama kormánya a hegy hivatalos szövetségi nevét Denalira változtatta, összhangba hozva azt az Alaszkai Földrajzi Bizottság (Alaska Geographic Board) által használt elnevezéssel. Sally Jewell amerikai belügyminiszter kijelentette, hogy a névváltoztatás „már régóta esedékes” volt. És akkor mindenki boldog, gondolhatnánk, de nem: a McKinley elnök szülőállamából, Ohióból származó politikusok „alkotmányos túlkapásnak” minősítette Obama lépését.

Ezzel nem ért véget a történet, a 2024 decemberében frissen megválasztott elnök, Donald Trump egyik első dolga az volt 2025 januárjában elnöki rendeletet írt alá, amely arra kötelezte a belügyminisztert, hogy 30 napon belül vonja vissza az Obama-kormányzat idején történt névváltoztatást, és az amerikai szövetségi kormány hivatalos térképein, illetve kommunikációjában ismét Mount McKinleyre változtassa a Denali nevét. A hegy tehát jelen pillanatban hivatalosan Mount McKinley, a környező nemzeti park megtartotta a Denali nevet.

És most nézzük ezt a fantasztikus hegyet, hogy kik is jutottak fel rá. A Denali első elismert sikeres mászása a Hudson Stuck és Harry Karstens által vezetett csoport érdeme, melynek tagjai 1913. június 7-én jutottak fel a csúcsra: a csapat további tagjai pedig Walter Harper és Robert Tatum voltak.

Karstens az 1897-es aranyláz idején költözött Alaszkába, és az azt követő években a bányászaton túl számos egyéb tevékenységben is részt vett: többek között kutyaszános útvonalakat hozott létre a posta hatalmas területeken átívelő kézbesítésére, valamint támogatta a természettudós Charles Sheldon expedícióit a Denali lábánál. Stuck angol származású lelkész volt, aki amúgy a véletlen folytán került Alaszkába. Hozzászokott Alaszka gyakran zord környezetéhez, mivel körzetének távoli állomásai között sokat utazott, szabadidejében pedig hegyet mászott. A 21 éves Harper alaszkai születésűként koyukon-atabaszka anya és ír aranyásó apa gyermekeként látta meg a napvilágot. A szintén 21 éves Tatum teológushallgató volt, aki egy tananai misszión dolgozott, és ő rendelkezett a legkevesebb tapasztalattal a csapat tagjai közül; az expedíció során elsősorban szakácsként látta el feladatait. És hát ne feledkezzünk meg az első nőről sem a Denali tetején, aki Barbara Washburn volt, 1947-ben.

1967-ben a hegyen történt az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb hegymászó-balesete, a Mount McKinley-tragédia, amelynek során heten vesztették életüket egy heves hóviharban a Denalin. A balesetet követően a Nemzeti Park Szolgálat fontolgatta, hogy megtiltja a hegy megmászását, ám végül úgy döntött, hogy mégsem tiltja meg azt.

És akkor jöjjenek a magyarok: a Denali csúcsát a magyarok közül elsőként dr. Balázs D. Oszkár, Csíkos József és Vörös László (MHK) mászta meg. Ők 1988. június 11-én érték el a déli, 6194 méteres főcsúcsot. 1988. június 13: Csíkos József és Vörös László az északi csúcsot (5936 m) is elérte. Még ugyanebben az évben, 1988. július 8-án Hirt Károly, dr. Nagy Sándor, Szendrő Szabolcs és Tóth Csaba (MHK) is állt Észak-Amerika tetején.

(csak személyes élményem, hogy a Denali magyar megmászói közül kettőt is ismerek, minkettejük adott már elő a meghívásomra az Egri Világjáró Klubban és mindkettejükkel van közös fotóm)

1994-ben Pajor István és Wetzl Péter járták meg a hegyet, mindkettő le is sízett a csúcsról). 1995 júniusában Mester Béla, Toldi György és Tóth Csaba a nehéz Cassin-pilléren keresztül jutottak fel.

2004. június 5-én egy nyolctagú székelyföldi hegymászócsoport is feljutott a csúcsra. A csapat legismertebb tagja és az expedíció egyik kulcsfigurája a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor volt. Az expedíció tagjai székelyföldi – csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi és udvarhelyi – mászókból és túrázókból álltak össze: Sükös József, Tóásó István, Horváth István, Koter Adél, Fekete Attila, Váncsa Alpár és Szabó Zoltán.

2006-ban dr. Szabó Levente jutott fel a csúcsra. 2015. június 22-én a normál úton Németh Alexandra jutott fel a Denalira, 2019. június 14-én pedig Koncz Ákos és Neszmélyi Emil. 2023. június 5-én Fülöp Tünde (Kanada/Yucon, Whitehorse), 2026. június 2-án pedig Füstös Tamás, Calgary-ban élő magyar-kanadai állampolgár állt a csúcson.

A Denali megmászása egyébként a szakértők szerint ma is nagy kihívás és veszélyes vállalkozás: elsősorban az időjárás miatt, hiszen csak 6000-es csúcs, de az Északi-sarkkör viszonylagos közelségében van.

A hegyet és környékét a Denali Nemzeti Park és Vadrezervátum (angolul Denali National Park and Preserve) védi, melynek területe 24464 km². Összehasonlításul: ez a park nagyobb, mint Szlovénia (20273 km²), de még Izraelnél (21497 km²) is nagyobb; az amerikai olvasóknak pedig úgy szokták jellemezni, nagyobb, mint New Hampshire állam (24239 km²).

S bár már 1906-ban javasolta a Denali régió nemzeti parkká nyilvánítását Charles Alexander Sheldon természetvédő, csak 1917. február 26-án hozták létre Mount McKinley Nemzeti Park néven. 1980-ban vadonnak minősítették, és más területek hozzácsatolásával kialakították a Denali Nemzeti Parkot. 1976-ban nemzetközi bioszféra-rezervátumnak nyilvánították. 1980. december 2-án a parkon belül létrehozták a 8687 km² kiterjedésű Mount McKinley Vadon területet (Mount McKinley Wilderness).

A park bejárata közúton egészen 1957-ig, a Denali Highway megnyitásáig nem volt megközelíthető; ezt követően a látogatók száma jelentősen megnőtt: míg 1956-ban 5000, addig 1958-ban már 25 000 látogató érkezett. 1971-ben fejeződött be a George Parks Highway építése, így közvetlen közúti összeköttetés jött létre Anchorage és Fairbanks felé. A látogatók száma megduplázódott: 1971 és 1972 között 88 ezerre nőtt. A látogatók számának növekedése miatt a park abban az évben a Park Road nagy részét lezárta a magánjárművek elől, és a látogatók számára kötelezővé tette a transzferbuszok használatát. És akkor a legújabb adat: a parkot 2025-ben 543300 látogató kereste fel kikapcsolódás céljából.

Ennek a hatalmas területű nemzeti parknak a területére ma is csak ez az egyetlen egy bejárat vezet, a park keleti oldalán. A 93 mérföld (150 km) hosszú Park Road 1938-ban készült el, 17 évnyi építkezést követően.

Ha kocsival jövünk, le kell parkolnunk, és busszal nekivágni a kalandnak. A zöld színű „shuttle bus” a normál közlekedési eszköz, amivel a számunkra megfelelő megállónál leszállunk, fotózunk. A Park Road a Denali egyébként érintetlen szívébe nyúlik. Luc- és nyárfaerdőkön át fut, hegyoldalakon egyensúlyoz széles folyóvölgyek fölött, végtelenbe nyúló alpesi tundrát szel át, és bőséges alkalmat kínál a park vadállományának megtekintésére.

Figyelem, a parkban útlezárás van a Pretty Rocks földcsuszamlás miatt. A hivatalos Nemzeti Park Szolgálat (NPS) buszai és túrái a teljes 2026-os szezonban csak a 43. mérföldig szállítanak utasokat. Az Eielson Látogatóközpont és a Wonder Lake kemping emiatt zárva tart.

Tájékoztatásért a másfél mérföldre (2,4 km) a park belsejében található látogatóközponthoz, a 2005-ben megnyitott Denali National Park Visitor Centerhez fordulhatunk, amely egyúttal természettudományi múzeum is.

Könnyű túrák indulnak közvetlenül a látogatóközponttól: a legnépszerűbb talán az oda-vissza 1,4 mérföld (2,3 km) hosszú, kényelmes Lópatkó nevű turistaút (Horseshoe Lake Trail), amely kanyarogva fut el egy folyó, egy patak, kisebb tavacskák és a névadó tó mellet: egy gyönyörű tóhoz és egy aktív hódgáthoz vezet, ahonnan szép kilátás nyílik a Nenana-folyóra. Családbarát, nagyrészt jól karbantartott útvonal némi lépcsőzéssel. A vizek gazdag élővilágnak adnak otthont, az apró virágoktól a hódokig, a pézsmapocokig és a jávorszarvasokig.

Akiknek sok az energiájuk, nekivághatnak a Healy-hegy kilátójához (Mount Healy Overlook Trail) vezető útnak, mely oda-vissza 4,5 mérföld (7,2 km) a Taiga Trailtől és 5,5 mérföld (8,9 km) a látogatóközponttól. Ez az út átszeli a park elsődleges élőhelyeit, és egy hegygerinc csúcsán végződik, ahonnan az egész bejárható területet belátni. A látogatóközponttól úgy jutunk el a gyalogösvény kiinduló pontjáig, ha mintegy fél mérföldet (0,8 km) megyünk a Taiga Trailen. A kilátóhely egyben vadles is: alaszkai vadjuhok és sasok tanyáznak erre.

A Mount Healy Overlook Trail túraútvonal egy rövid, de meredek ösvényen részben megmássza a Mount Healyt. A látogatóközpontnál kezdődő útvonal mentén kilátópontok sorakoznak a hivatalos turistautat lezáró, egyben a 3. mérföldet (4,8 km) jelző tábláig. További 2,5 kilométert megtéve érhetjük el az 1742 méter magas csúcsot is, amely lélegzetelállító panorámát kínál.

A legkényelmesebb az oda-vissza 2,6 mérföld (4,2 km) hosszú Taiga Trail, amely szubarktikus erdőben kanyarog és három további gyalogösvényhez kapcsolódik: ez igazából egy rövid, erdei összekötő út, amely sík terepen halad át a tajgaerdőn, és összeköti a látogatóközpontot más ösvényekkel.

És van még a McKinley Station Trail, mely történelmi jelentőségű, nagyrészt lapos ösvény, amely a vasútállomás és a régi táborhelyek maradványai mellett vezet el.

A Rock Creek Trail egy körülbelül 3,8 km hosszú erdei ösvény, amely összeköti a látogatóközpontot a park főhadiszállásával (Park Headquarters) és a kutyaszán-kenelekkel (Sled Dog Kennels). Csendesebb, vadregényesebb szakasz.

Ha pedig az ingyenes Savage River Shuttle buszra szállunk a látogatóközpontnál (kb. 30 perc utazás a Park Road 15-ös mérföldkövéig), két fantasztikus nyílt terepi túra vár: Savage River Loop Trail: Nagyon könnyű, kb. 3,2 km-es (2 mérföld) sík körút a folyó mindkét partján, sziklás kanyonos környezetben. A másik a Savage Alpine Trail: ez egy nehezebb, kb. 6,4 km-es (4 mérföld) point-to-point (pontból pontba) túra. Közel 450 méter szintemelkedéssel jár, de a gerincről nyíló alpesi kilátás és a vadvirágok miatt az egyik legszebb opció a parkban sokak szerint.

Az alaszkai Denali Nemzeti Park gazdag szubarktikus élővilággal rendelkezik. A parkban 39 emlősfaj, 169 madárfaj és egy kétéltűfaj él. A látogatók leginkább az úgynevezett „Nagy Ötös” (Big Five) nagytestű állat miatt keresik fel a vidéket: a grizzly medvét, a farkast, a karibut, az alaszkai juhot és a kanadai szarvast – szeretnék itt látni, amelyek mellett számos madárfaj és kisebb emlős is él a tundrán.

Grizzly medvéből (Ursus arctos horribilis) körülbelül 300–350 példány él a park északi részén, gyakran láthatók a folyóvölgyekben és a tundrán. Farkasból 80–100 példányból álló populáció mozog falkákban a park területén. A karibuk (észak-amerikai rénszarvasok) nagy csapatokban vándorolnak a nyílt tundrán és a hegyek lejtőin. A vadjuh vagy alaszkai Dall-juh (Ovis dalli) fehér bundás, csavar szarvú juhok, amelyek a magasabb hegyi sziklákon legelnek. Az állat a tudományos nevét a bostoni születésű William Healey Dallról (1845-1927) kapta, aki egy amerikai természettudós volt, a malakológia (puhatestűek tana) kiemelkedő alakja és Alaszka egyik első tudományos felfedezője. És az alaszkai vagy óriás jávorszarvas (Alces alces gigas), mely a világ legnagyobb testű szarvasféléje: a kifejlett bikák súlya a 600–770 kilogrammot is elérheti.

Érdekesség, hogy 2012. november 5-én az Egyesült Államok Pénzverdéje (United States Mint) kiadta az „America the Beautiful Quarters” (Amerika szépségei) érmesorozat tizenötödik darabját, amely a Denali Nemzeti Parknak állít emléket: az érme hátoldalán egy Dall-juh látható, háttérben a Denalival.

És végül szóljunk arról, hogy Healy településtől nyugatra indul a Stampede Trail. Ez arról nevezetes, hogy Christopher McCandless (1968-1992) amerikai utazó volt, aki 1990-es diplomázása után hátrahagyta kényelmes életét, vagyonát jótékonykodásra adta, és nomád vándorlásba kezdett Észak-Amerikában. 1992-ben az alaszkai vadonba ment, és a Stampede Trail mentén, a Wentitika-tó közelében (é. sz. 63° 52′ 5,96″, ny. h. 149° 46′ 8,39″) egy elhagyatott buszban telepedett le. Kevés élelemmel és felszereléssel indult útnak, abban a reményben, hogy egy ideig magányosan élhet. Közel négy hónappal később találtak rá McCandless éhhalált halt maradványaira; a férfi ekkor mindössze 30 kg-ot nyomott. Halálát hivatalosan éhhalál okozta, amit súlyosbíthatott a vadon élő növények (magvak) mérgező hatása is.

Története cikkek révén vált széles körben ismertté, de igazából Sean Penn 2007-ben készített, Into The Wild (Út a vadonba) című filmje tette híressé. Az a busz pedig, amelyben holttestét megtalálták, zarándokhellyé vált, ahová a világ minden tájáról érkeznek látogatók.

Sean Penn megrázó erejű filmje John Kracauer újságíró könyvén alapul, amely 1996-ban jelent meg. A könyv végig követi McCandless útját, aki otthagyva egy nyomasztó polgári családi környezetet, a privilegizált diák helyzetét, elindult, hogy ideáljában, a fogyasztói társadalomtól távoli, önfenntartó világban éljen. Két évig kóborolt ide-oda, elásta papírjait, elégette utolsó dollárjait, és otthagyta kocsiját az arizonai sivatag kellős közepén, felvette az Alexander Supertramp nevet, és elindult a Csendes-óceáni partra. Hobókkal élt együtt, csak annyit dolgozott, hogy elkezdhesse álma megvalósítását, a nagy utazást északra, amit kiskora óta dédelgetett, amióta elolvasta Jack London A vadon szava című regényét.

2020 júniusában a hatóságok egy katonai helikopterrel elszállították az eredeti helyéről, mert a túrázók körében életveszélyessé vált a megközelítése (többen halálos balesetet szenvedtek a környéken). 2020. szeptember 24-én az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) mellett működő Museum of the North bejelentette, hogy McCandless „Magic Bus 142” (Varázsbusz 142) nevű járműve véglegesen hozzájuk kerül; a buszt restaurálják, és egy szabadtéri kiállítást hoznak létre a számára.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!

---

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a legújabb utazási cikkekről és kalandos útajánlatokról! 🌍✈️

Kérjük, erősítse meg, hogy Ön ember.

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: