Kakas István (1565-1603) volt a kora újkori Ázsiában legmesszebbre jutó magyar diplomata. Prágából Perzsiába utazott. Ebben a bejegyzésben azonban csak a mai lengyel, litván és belarusz területeken megtett útjáról lesz szó.
Sokszor nézegetem csak úgy a Balázs Dénes által szerkesztett Magyar Utazók Lexikonát (Panoráma, Bp., 1993). Amikor Iránba készültem, akkor figyeltem fel ebben a lexikonban a kolozsvári születésű Kakas István (1565-1603) nevére.
Kakas István – Tiroli (?) festő 17. század első harmada, Magyar Nemzeti Galéria
Ausztriai Rudolf (Rudolf von Österreich), vagyis II. Rudolf császár és magyar király 1602-ben ugyanis diplomáciai delegációt küldött I. Abbász perzsa sahhoz; a delegációt az ekkor már tapasztalt diplomata, az erdélyi Kakas István vezette Prágából Szilézián, Lengyelországon, Litvánián és Oroszországon át Perzsiába.
Kakas István útvonala a Magyar Utazók Lexikonában
Erről az útról a Magyar Utazók Lexikonában egy Bíró László által rajzolt térkép is van, ezt nézegettem véletlenül Belaruszba tervezett utazásom előtt. És akkor vettem észre, hogy Kakas István átutazott Varsón, Vilniuszon és Minszken is.
A lexikonban ezt írta útjának erről a szakaszáról Bencsik Gábor: „Útjuk első nagyobb állomása Boroszló (Wrocław) volt, majd kitértek Częstochowába, a híres zarándokhelyre. Innen északnak fordultak és (1602). szeptember 29-én Varsón át Vilnóba (Vilnius) érkeztek. Itt találkoztak az első letelepült tatárokkal, kik a város körül békés foglalkozásokból éltek. Minszken át Orsába utaztak, hol bevárták az orosz útlevelet, és annak birtokában Szmolenszknél átlépték Oroszország határát.”
Erődi és Veress tanulmánya és könyve
Ettől azonban többet szerettem volna tudni a követutazó útjának erről a szakaszáról. Ehhez két szerző segített hozzá, az egyik a szászrégeni születésű dr. Erődi Béla (1846-1936) nyelvész, földrajzi utazó és író, a békési születésű Veress Endre (1868-1953) magyar történetíró.
Erődi Béla a Földrajzi Közleményekben már 1879-ben írt egy tanulmányt Zalánkemeni Kakas István erdélyi nemes követségi utazása Perzsiában 1602-ben címmel. Ebből a tanulmányból megtudjuk, hogy
„Kakas István 1602-ik év augusztus 27-én indult el Prágából hosszú útjára. Szilézián, Lengyelországon, Masszovián, Lithvánián és Fehér-Oroszországon át folytatta útját. Az egyes helyekről, hol átkeltek, röviden és leggyakrabban igen naivúl számlálja fel a nevezetességeket. Schweidnitz, Boroszló, Wartenberg, Wielun, Czestochova érintésével szeptember 6-án értek Krakóba, Lengyelország fővárosába, hol az udvar székel. (…) Szeptember 10-én Kakas útlevelet és kíséretet kapott a lengyel királytól, hogy útját Masszovián, Lithvánián és Fehér-Oroszországon át folytathassa. Útközben sok kellemetlenségnek voltak kitéve a kozákok kalandozásai és a posta rendetlensége folytán. Szeptember 14-én Varsóba értek, Masszovia fővárosába, hol a Visztulán olyan szép fahíd van, milyennek a világon párja nincs. Szeptember 20-án Grodnába értek, hol Báthory István király gyönyörű palotát építtetett a Vereczs folyó partján. Innen elindúlva nagy veszélynek voltak kitéve a pestis miatt; több éjjen át az erdőben kellett hálniok éhen és szomjan. Szept. 29-én Vilnába érkeztek. Útközben kétszer estek a kozákok kezeibe. Nagy sebesen vágtatva s fegyveresen támadt a meg őket e rabló nép, de nem bántották őket, mert Kakas elég leleményességgel kapitánynak adta ki magát, ki a nagy kanczellárhoz megy a táborba. Vilna Krakótól 160 mértföldre fekvő nagy város, melyben egy jezsuita kollégium és püspökség van. A város környéken több ezer tatár tanyáz, kik közül egy bizonyos számú őrséget adtak a követ mellé, hogy a kozákok támadásaitól biztosítva legyen. Vilnából Minszken át Moszkva felé tartottak. Minszkben a sztaroszt (kormányzó) megkérdezte őket jövetelük czélja felöl, s midőn azt a választ nyerte, hogy a római császár követségbe küldi őket a muszka nagyherczeghez, gúnyosan jegyzé meg a sztaroszt: hát a római császár nem kereshet magának hatalmasabb barátot a muszkánál? Orsában, hová október 6-án érkeztek meg, nyolcz napig kellett várakozniok, míg hírnököt küldöttek Szmolenszkbe, ki jövetelüket tudtul adja; mert nagy veszélynek tették volna ki magukat, ha bejelentés nélkül lépték volna át a muszka határt. Fehér-Oroszországnak, mely Lengyelországhoz tartozott, átlépvén határát, egy muszka lovas fogadta őket, leszállott lováról, fejét a földig lehajtá s így üdvözölte őket”.
Erődi Béla tanulmányának részlete az 1879-es Földrajzi Közleményekben
Veress Endre Zalánkeményi Kakas István (Budapest, Athenaeum, 1905) címmel írt könyvet. Ebből megtudjuk, hogy
„Boroszlóból távozva, szeptember másodikán Oelsbe értek, másnap meg a lengyel határon fekvő Wartenbergben állapodtak meg, hogy Kakas személyes útbaigazításokat és ajánló leveleket szervezett Dohna Ábrahám őrgróftól, a ki öt évvel előbb járt követségben a moszkvai fejedelemnél, ugyancsak Rudolf császár megbízásából. Innen azonban nem az egyenesebb útat követték Varsó felé, hanem egy kis kerülővel Wielunon át délnek fordultak a czenstochowi zárda felé, melynek templomában s csodatevő Máriaképe előtt Kakas imádkozni akart, amint azt soha el nem mulasztotta, valahányszor régebben is útja erre vezette. Hatodikán érkeztek Krakóba, melyet ő már jól ismert, de titkára alig győzte bámulni a waweli királyi kastélyt és székesegyházat (…) Mikor aztán Kakas a királytól útlevelet és kíséretet kapott, megindultak északnak, habár így is sok félelmet állottak ki a csavargó kozákoktól s a pestistől való aggodalmukban. Ezért is haladtak olyan gyorsan, hogy már negyednapra, 14-ikén Varsóba, a mazowi tartomány fővárosába jutottak. Ezt kettős fal és árok keríti, de azért maga a város olyan kicsi, hogy pl. országgyűlés idején még száz talléron is alig lehet benne valamire való szállást kapni. Nagy nevezetessége azonban a királyné palotája, de kivált a Visztulára épített gyönyörű fahídja, melynek messzeföldön nincsen párja.
Grodnó város látképét a Kakas perzsiai útleírása Tectander-féle 1699-iki kiadása 6-ik lapjához mellékelt eredeti metszetről reprodukálta Veress
Keveset pihentek Grodnón is huszadikán, hol kegyelettel szemlélték meg Báthory István magaépítette díszes palotáját, melyben azelőtt 16 évvel meghalt. De további útjukon sok veszedelmet állottak ki, mert a pestis miatt messze elkerülték a falakat s néhányszor étlen-szomjan erdőkben háltak. Kétszer meg rabló kozákok közé jutottak, a kik felhúzott kakassal és töltött puskával fogadták őket s csak úgy menekültek ép bőrrel tőlük, hogy urát Tectander a lengyel kanczellár felé siető hadnagynak adta ki s a király útlevelét is arravalónak magyarázta. Így jutottak el 29-ikére Vilnába, Litvánia fővárosába, mely Krakótól 110 mérföldnyire fekszik. Ez valamennyi eddig látott lengyel városnál nagyobb volt s kiváló nevezetességeül székesegyházát és a jezsuiták kollégiumát mutogatták. A város körül pár ezer letelepült tatár lakott békés foglalkozást űzve s közülök kaptak nehányat, hogy további útjukat biztonságban folytathassák. Ez most keleti irányban haladt egész a fából épült Minszkig, melynek starostája (ki az oroszokat gyűlölte) Kakast gúnyos kaczagással fogadta, midőn kérdésére követsége czélját előadta s hangosan felelte, hogy: a római császárnak előkelőbb barátja is lehetne a moszkvai fejedelemnél. Annál szívesebben látta az orsai vajda, kit Kakas rég ismert s most vendégszerető házában egész hetet pihent, a míg Szmolenszkből, az első oroszországi városból útlevelét megkapta, minthogy másként veszedelmes lett volna átlépnie a határt. Így indultak odább október 15-ikén, estig hét mérföldet haladva Bajevo faluig, a hol megháltak, hogy korán reggel átmenve a vatai erdőségen és a kis határfolyón, mielőbb a moszkoviták földjére jussanak”.
Ennyit hát Kakas István lengyel, litván és mai belarusz területeken tett utazásáról. Kakas István (1565-1603) volt egyébként G. Etényi Nóra szerint „a kora újkori Ázsiában legmesszebbre jutó magyar diplomata”. Prágából Perzsiába utazott.
Reithoffer Károly térképe, Kakas útvonala kissé megvastagítva kékkel
Végezetül említsük meg, hogy Veress Endre 1905-ös könyvéhez készült egy Európa 1603-as állapotát ábrázoló térkép, Kakas perzsiai utazásának útvonalával, valamint az életrajzban említett összes helynevekkel, melyet a szerző adatai alapján Reithoffer Károly rajzolt.
Barna Béla
