Sagres és a Szent Vince-fok

Európa és Portugália szélén van két sziklafok, mely benyúlik a végtelen Atlanti-óceánba: az egyik Ponta de Sagres földfoka, a másik közvetlenül mellette a Szent Vince-fok (Cabo de São Vicente). Nézzük, hogy miről is nevezetes e két szirt.

Algarve nyugati szélén a Ponta de Sagres földfokának fő látnivalója a Sagresi erőd (Fortaleza de Sagres). A belépődíjas helytől ne várjunk sokat, egy impozáns falakkal rendelkező erőd, de igazából azonban hangulatos tenni itt egy sétát a folyamatosan fújó szélben, miközben a sziklákon hatalmas hullámokban csap ki az Atlanti-óceán.

A kapun belépve belül egy kőből faragott, 43 méter átmérőjű rosa dos ventos (szélrózsa) fogad, melyet a 18. században tártak fel és még az is lehet, hogy Tengerész Henriké volt. Aztán van még itt pár épület, itt áll például az Igreja da Nossa Senhora da Graca (Kegyelmes Miasszonyunk-templom).

Az erőd falait 1587-ben a híres angol kalóz, Sir Francis Drake lerombolta, aztán pedig a földrengés tette a magáét, így a ma is látható falakat a 17. században emelték, mai formáját a nagy földrengés után 1793-ban kapta.

De, mint említettük, nem a falakkal rendelkező erőd a látnivaló, hanem a hely szelleme: a Sagres hegyfok mindig fontos volt a tengerészek számára, mert menedéket kínál a hajóknak, mielőtt elindultak volna a Szent. Vince-fokon túli veszélyes útra. És természetesen a fok elhelyezkedése közrejátszott abban, hogy Tengerész Henrik ezt a helyet választotta, ide épített új, erődített várost, itt alapított tengerészeti iskolát, amely aztán a térképészet, a csillagászat és a hajótervezés terén bizony szellemileg is megalapozta a nagy portugál felfedezéseket. Ezt írja a réges-régi Panoráma nagyutikönyv is:

„Itt alapította 1421-ben Tengerész Henrik földrajzi és csillagászati iskoláját, valamint azt a hajógyárat, ahonnan az első négyárbocos vitorlások (karavellák) kikerültek. Innen irányította a felfedező utakat is. Erődjében tudósok, kalandorok fordultak meg, máltaiak, dalmátok, olaszok”.

Na de kis is volt ez a Tengerész Henrik, nézzük kicsit most bővebben, mit tudunk róla. Tengerész Henrik (Henrique о Navegador, 1394-1460) portugál herceg, I. János portugál király és az angol főnemes hölgy, Lancasteri Filippa harmadik fia, vagy ahogy születése után nevezték, Enrique infáns 1394. március 4-én született Lisszabonban (más források, például a mult-kor.hu szerint Portóban).

A herceg sehogy sem akart beilleszkedni a királyi udvar hagyományos etikettjébe és intrikáiba. A maga útját akarta járni, a hajók és a hajózás érdekelte.

Még az 1990-ben megjelent, Göcsei Imre, Az ismeretlen vándorai című könyvében egyetemistaként olvastam róla, hogy „Henrik a Krisztus nevét viselő lovagrend nagymestere lett. Portugália délnyugati partján, a Szent Vince-fokon, az Atlanti-óceánra néző Sagres lovagvárában rendezkedett be. A sagresi hercegi udvar semmiben sem hasonlított a kor hercegeinek udvartartásához. Henrik herceg udvarát, a lovagrend vagyonát a hajózás szolgálatába állította: roppant energiával látott ahhoz a hatalmas szervező munkához, amelynek eredményeként kialakította a világon az első tengerészeti akadémiát és obszervatóriumot Sagresben”.

Ezen szervező tevékenysége miatt is a földrajzi felfedezések korának egyik legismertebb személyiségévé vált; Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették országa gyarmatosításait: a kicsi, szegénységben élő Portugáliát ő indította el a Portugál Birodalom kiépítése felé. Csak mellékesen megjegyezzük, hogy a feljegyzések szerint „sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat”.

Henrik nagy, bonyolult és költséges udvart tartott, számos „lovaggal” és „fegyverhordozóval”. Expedícióit eleinte lovagjai vezették; így fedezte fel João Gonçalves Zarco két társával a Madeira-szigeteket: 1418-ban Porto Santót, 1419-ben Madeirát, 1427-ben valószínűleg Gonçalo Velho fedezte fel az Azori-szigeteket.

Érdekesség, hogy a hajóskapitányoknak kötelezővé tette, hogy a bejárt területekről és útról térképet készítsenek és hajónaplót vezessenek. Elsőnek gyűjtötte össze a különféle térképeket és hajónaplókat: a térképeket a titkos gyűjteményben, a Tresorariában helyezték el. Ez azt a célt is szolgálta, hogy illetéktelenek ne ismerhessék meg az új felfedezéseket. Állítólag az Azori-szigetek felfedezése után is hosszú ideig csak Sagres lakói tudtak a kilenc sziget létezéséről!

1445-ben pedig Henrikhez köthető hajósok felfedezték a Zöld-foki szigeteket, melyeket egyébként 1461-62-ben Diogo Afonso kapitány vezetésével telepítették be, Tengerész Henrik pedig portugál gyarmattá nyilvánította 1460-ban.

Tengerész Henrik Sagresben hunyt el 1460. november 13-án. És bár a legnagyobb felfedezők, Kolumbusz és Magellán mellett emlegetjük a nevét, pedig igazán keveset járta a tengert. Az 1415-ös ceutai hódításon kívül ahová apja küldte, igazából egyik tengeri expedíción sem vett részt, sőt igazából a „tengerész” névvel is angol írók ruházták fel a XIX. században.

Henrik sok más címe mellett Algarve kormányzójának tisztét is viselte, és Algarve legfontosabb kikötővárosában, Lagosban volt a hivatalos rezidenciája, ma szobra is van a városban.

Apropó, azért vannak más vélemények is, a Rubicon Online-on írja Tarján M. Tamás, hogy „Az 1460-ban elhunyt infáns érdemeiből az sem von le, hogy az állítólag általa alapított sagres-i tengerészeti iskola a valóságban soha nem létezett”. Ugyanilyen véleményen van egyébként a mult-kor.hu is: „Hasonló a helyzet az általa alapított akadémiával is. A közelmúltban végzett kutatások rámutattak, hogy nem ismerünk a Henrik által alapított iskola létezését bizonyító levéltári forrásokat”.

És hasonlóan vélekedik Randles, W.G.L. „The alleged nautical school founded in the fifteenth century at Sagres by Prince Henry of Portugal called the ‘Navigator'”című 1993-as írásában (Imago Mundi, vol. 45): „Hagyományosan azt feltételezik, hogy Henrik a Sagres-félszigeten lévő villájában összegyűjtötte a navigátorok és térképkészítők iskoláját. A modern történészek azonban ezt tévhitnek tartják. Néhány térképészt alkalmazott Mauritánia partjainak feltérképezésére az oda küldött utak után, de nem volt a szó modern értelmében vett navigációs tudomány központja vagy obszervatóriuma, és nem volt szervezett navigációs központ sem.”

Hogy volt-e valami Sagresben vagy végül is csak legenda az egész, azt persze nem az én tisztem eldönteni. Ami biztos: a zömök oromfalból és két bástyából álló erőd, illetve a mélyen a tengerbe nyúló, kopár plató nagyjából bő másfél óra alatt bejárható egy bő 4 km hosszúságú sétával.

Az erőd után hangulatos az óceán fölötti sziklákon sétálni, ahol táblák tájékoztatnak az erőd történelméről, de még a sziklák invazív növényeiről is. Az orom déli végén modern világítótorony áll.

Ponta de Sagres földfokáról is szépen látszik a Szent Vince-fok (Cabo de São Vicente), ezt Európa legdélnyugatibb pontjának tartják, vagy ahogy egyesek nevezik: „a világ végét” (o fim do Mundo).

A fok, melyet már a föníciaiak is tiszteltek, a görögök szerint pedig az istenek éjjelenként itt pihanték ki fáradalmaikat. Továbbá az ókori görögök Ophiussa vagy Ophiusa névvel illették a mai portugál területnek a Tejo folyó torkolatához közeli részét. Ez azt jelenti, hogy „Kígyók földje”.

És még mindig görög: Strabo a Földrajzában ezt a fokot az ismert világ legnyugatibb csücskének nevezi. A rómaiak Promontorium Sacrumnak (Szent Promontóriumnak) nevezték.

És itt, a Szent Vince-fokon a katolikus hagyomány alapján Zaragozai Szent Vince holttestét vetették partra a hullámok, innen kapta hát a nevét a fok, a mártírhalált halt hispániai keresztény papról.

Azt már említettük, hogy Sir Francis Drake 1587-ben pusztított a környéken, de más történelmi események is kötődnek ide: 1693-ban e mellett győzte le a francia Tourville az angol-holland hadakat, 1797-ben ennél a sziklafoknál győzte le Nelson a spanyol hajóhadat. És 1833-ban pedig Napier győzte itt le a portugál hajóhadat.

A Szent Vince-fok végében világítótorony áll, mely 24 méter magas, és egy 16. századi ferences kolostor romjai fölé épült 1846-ban. Ez a világítótorony, amely a világ egyik legforgalmasabb hajóútját őrzi, az egyik legerősebb Európában: két 1000 W-os lámpája akár 32 tengeri mérföldre, azaz 59 kilométerre is látható!

A sziklák szinte függőlegesen emelkednek az Atlanti-óceántól 75 méter magasra. A fok környékén sokféle madár látható, mint például a ritka Bonelli sas (Aquila fasciata), vándorsólymok (Falco peregrinus), rigók, galambok, gólyák és gémek.

És itt, a Szent Vince-fokon ér véget, illetve áthalad rajta a Rota Vicentina, mely tulajdonképpen túrautak hálózata az Atlanti-óceán délnyugati partján. Két túraútvonala különösen népszerű: a 226 km hosszú Halászok ösvénye (Trilho dos Pescadores) Porto Covo és Lagos között, illetve a 263 km-es Caminho Histórico vagy történelmi út Santiago do Cacém és Cabo de São Vicente között. És innen indul az E9 európai tengerparti túraútvonal, amely 5000 km-en át halad Európa tengerpartján az észtországi Narva-Jõesuu-ig.

Kép és szöveg: Barna Béla

Frissítés: 2025. március 27-én egy 12 fős csoporttal kirándultunk Sagres erődjében, majd a Szent Vince-fok körül sétáltunk egyet; mellékelem ennek útvonal-térképét, utána pedig álljon most itt néhány kép a sétáról.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!

---

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a legújabb utazási cikkekről és kalandos útajánlatokról! 🌍✈️

Kérjük, erősítse meg, hogy Ön ember.

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: