Zaragozai Szent Vince élete

„Ha csorog a Vince, tele lesz a pince” – sokat hallottam ezt mátraalji gyerekként, ugye, hogy a Vince-napi időjárás befolyásolja a szüretet. Oké, oké, de ki volt Szent Vince, illetve földrajzosként engem mindig az is érdekel, hogy hol született és hol élt, merre járt s hol halt meg? Illetve, milyen tájakat, szigeteket és országokat neveztek el róla?

Nos, Zaragozai Szent Vince (portugálul Vicente de Saragoça, katalánul Vicenç d’Osca) valamikor a 3. században született, mégpedig az Ibériai-félszigeten, Huesca városában; akkoriban, a római korban a várost Osca néven ismerték, illetve katalánul ma is az a neve. Szülei valószínűleg nemesek voltak, úgy tartják, apja Eutricius, anyja pedig Enola volt. De életéről alapvetően nagyon kevés megbízható adattal rendelkezünk.

Vince élete nagy részét Zaragoza (katalánul Saragossa) városában töltötte, ahol Szent Valér (Valerius) saragossai püspök tanította és szentelte diakónussá, aki megbízta Vincét, hogy prédikáljon az egész egyházmegyében. Mivel Valerius beszédhibától szenvedett, Vince látta el mindazon tennivalókat, amelyekre püspöke öregsége és hiányos beszédkészsége következtében már nem volt alkalmas.

Amikor Diocletianus császár elrendelte az utolsó nagy keresztényüldözést (i.sz. 303-ban), Valencia római helytartója, Dacianus azzal akart tekintélyt szerezni magának, hogy a parancs végrehajtását a püspökön és diakónusán kezdte: bilincsbe verve Zaragozából Valenciába vezették mindkettőt, és börtönbe zárták őket. Bár felajánlották nekik, hogy szabadulhatnak, ha tűzbe dobják a Szentírást, Vince ezt visszautasította, s elmondta, hogy készek mindent elszenvedni hitükért, és nem tudnak figyelni sem a fenyegetésekre, sem az ígéretekre.

Ez a viselkedés annyira feldühítette a kormányzót, hogy válogatott módokon kínozni kezdték. Kifeszítették, húsát vaskampóval tépték szét, aztán a sebeit sóval bedörzsölték, és elevenen égették egy vörösen izzó rácson. Végül börtönbe vetették, és lefektették egy törött edényekkel szétszórt padlóra, ahol aztán Vince meghalt. A hagyomány szerint 304. vagy talán 305. január 22-én halt meg.

Mártírhalála alatt olyan békét és nyugalmat őrzött meg, hogy ez megdöbbentette börtönőrét, aki megbánta bűneit és megtért.

Vincent holttestét kidobták a szántóföldre, kutyák és madarak martalékául, de később a keresztények megtalálták. A legenda szerint ekkor Isten egy nagy hollót küldött, és az megvédte a tetemet attól, hogy keselyűk felfalják, amit ezért zsákba varrtak, és azt kövekkel megrakva a tengerbe vetették. A tenger hullámai azonban újra meg újra a partra sodorták a holttestet, míg csak meg nem találta valaki.

Valenciában azon a helyen, ahol állítólag mártírhalált haltak, a Sant Vicent de la Roqueta egyszerű temploma épült a mártír maradványainak tiszteletére. Ez a hely a Via Augusta mellett volt, a város déli részén, a jelenlegi Carrer de Sant Vicent Mártir 136. számának magasságában.

A muszlim invázió idején földi maradványait elköltöztették: a hagyomány szerint Portugáliában, a mai Szent Vince-fokon (Cabo de São Vicente) szentélyt építettek sírja fölé, amelyet hollórajok őriztek (netán a vidéken máig honos kormos varjak). Az Ibériai-félsziget muzulmán uralma idején Al-Idrisi arab földrajztudós feljegyezte ezt a hollók általi állandó őrzést, amelyről a helyet Kanisah al-Ghurāb-nak (a Hollók templomának) nevezte el. Ez hamarosan keresztény zarándokhely lett, de később muszlim fanatikusok lerombolták.

I. Alfonz (Afonso Henriques) portugál király (1139–1185) felismerte a szent szimbolikus jelentőségét, 1173-ban exhumálta Vince holttestét, és hajón (hollóktól kísérve) Lisszabonba, a São Vicente de Fora kolostorba (Mosteiro de São Vicente de Fora) vitte, ahonnan átszállították a katedrálisba.

Az ereklyék szállítása Lisszabon címerén látható, 1173 óta pedig Lisszabon védőszentje. Lisszabonban van köztéri szobra (Estátua de São Vicente) is, a Miradouro de Santa Luzia közelében.

A hagyomány szerint a 12. században egy valenciai püspök Szent Vince mártír bal karját akarta a Szentföldre vinni, de Bariban meghalt, és az ereklye 1970-ig ott maradt. Akkor hozták át a valenciai katedrálisba, a bari székesegyházból. Vince bal karja ereklyeként látható a valenciai katedrálisban: a reneszánsz Feltámadás-kápolnában van kiállítva, amelyet egy csodálatos, három íves alabástrom karzat zár le, ahol egy gyönyörű dombormű látható, amelyet VI. Sándor rendelt 1510 körül III. Calixtus emlékének tiszteletére.

És noha Vince valenciai sírja lett kultuszának legkorábbi központja, szülőhelyén is tiszteletben tartották, hírneve Zaragozából terjedt el.

Mára Valencia, Lisszabon és Algarve, illetve egész Portugália védőszentje lett Szent Vince. A portugál Madeira szigetén található São Vicente kisváros, valamint a brazíliai São Paulo São Vicente városa is erről a szentről nevezték el. A Zöld-foki-szigetek egyik tagja, São Vicente, egykori portugál gyarmatot szintén az ő tiszteletére nevezték el, mert 1462-ben, január 22-én, Szent Vince ünnepén fedezték fel.

A karibi St. Vincentet, amely ma Saint Vincent és a Grenadine önálló állam része, Kolumbusz Kristóf róla nevezte el, mivel a szigetet január 22-én, Szent Vince ünnepén fedezték fel.

És Szent Vince nevét viseli a Rota Vicentina, mely tulajdonképpen túrautak hálózata az Atlanti-óceán délnyugati partján; két túraútvonala különösen népszerű: a 226 km hosszú Halászok ösvénye (Trilho dos Pescadores) Porto Covo és Lagos között, illetve a 263 km-es Caminho Histórico vagy történelmi út Santiago do Cacém és Cabo de São Vicente között.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!

---

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a legújabb utazási cikkekről és kalandos útajánlatokról! 🌍✈️

Kérjük, erősítse meg, hogy Ön ember.

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: