A Jóreménység-fokánál tűnt el: Bartolomeu Dias

Bartolomeu Dias (1450-1500) portugál tengerész és felfedező volt, aki első európaiként kerülte meg a Jóreménység-fokát, 1488-ban.

Bartolomeu Dias 1450 körül született Dél-Portugáliában, Faro körzetében, Algarve tartományban.

Egyes történészek szerint családja tengerészeti múlttal rendelkezett, s híres hajósok leszármazottja volt, és egyik őse, Dinis Dias az 1440-es években bejárta az afrikai partokat, és 1445-ben felfedezte a Zöld-foki-félszigetet a mai Szenegál területén. Dias fiatalkoráról szinte semmit nem tudni, ráadásul életrajzának nyomon követését nehezíti, hogy több kortárs portugál tengerész is létezik azonos néven. Annyit lehet valószínűsíteni, hogy jelentős tapasztalattal rendelkező tengerész volt, és már 1478-ban kereskedhetett elefántcsonttal Guinea partjainál. Sőt, közvetett bizonyítékok arra is utalnak, hogy részt vett Diogo Cão első expedíciójában (1482–1484) az afrikai partokon a Kongó folyóig.

1487-ben a király Diast nevezte ki egy kis flotta parancsnokává, amelynek az volt a kitűzött célja, hogy kerülje meg Afrikát, melynek egyik célja India tengeri úton történő elérése volt. 1487 júliusában aztán Dias három hajóval elhagyta Lisszabont, hogy folytassa a Diogo Cão által oly előrehaladott Afrika-kutatási munkáját.

Dias két, egyenként körülbelül 50 tonnás karavellát kapott (São Cristóvão és São Pantaleão), valamint egy négyzet alakú ellátóhajót, melynek kapitánya a testvére, Diogo volt. Az expedíció közvetlenül Kongóba hajózott, onnan pedig óvatosabban haladt lefelé az afrikai partokon. Decemberre Dias túljutott a Cão által elért legtávolabbi ponton, és 1487. december 8-án megérkezett a Golfo da Conceição-ba (a mai Walvis-öböl, Namíbia).

Miután lassan haladtak a namíbiai partok mentén, a két hajó délnyugati irányba fordult, távol a szárazföldtől. A történészek azon vitatkoztak, hogy ez azért történt-e, mert vihar sodorta őket a tengerre, vagy azért, mert szándékosan próbáltak kedvezőbb szeleket találni. Bármi is volt az oka, az irányváltás sikert hozott nekik: a hajók megkerülték Afrika legdélibb pontját és 1488. február 4-én, 30 napnyi nyílt óceán után elérték a kontinens déli részét, a mai Mossel-öböl (Mossel Bay) környékén, amit ők São Bras néven neveztek el, körülbelül 300 mérföldre keletre a mai Jóreménység-foktól.

Itt, a Mossel-öbölben található ma a Bartolomeu Dias Museum Complex (más néven Bartholomeu), amely a tengeri útvonalakat felfedező korai európai tengeri utazók történetét mutatja be. Az épületben található annak a hajónak az életnagyságú mása, amelyet Bartolomeu Dias és legénysége használt, amikor 1488-ban partra szálltak a Mossel-öbölben.

Dias expedíciója 1488. március 12-én érte el legtávolabbi pontját, amikor lehorgonyzott Kwaaihoekben, a Boesmans folyó torkolatához közel, a mai Kelet-Fokföld tartományban.

Addigra a legénység nyugtalanná vált, meg a skorbut is probléma volt, így felszólították Diast, hogy forduljanak vissza. Bár Dias folytatni akarta az utat, a többi tiszt egyöntetűen a Portugáliába való visszatérést támogatta, így mégis visszafordultak. A visszaút során Dias megfigyelte Afrika legdélibb pontját, amelyet később Cabo das Agulhas-nak, vagyis a Tűk-foknak hívtak. Dias a sziklás második fokot 1488 májusában Cabo das Tormentas-nak (Viharok-fok) nevezte el a viharok és az erős atlanti-antarktiszi áramlatok miatt, amelyek annyira veszélyessé tették a hajók utazását. Ez lett később a Jóreménység-fok (Cabo da Boa Esperança), erre a névre II. János (II. João) király keresztelte át. A fokon Dias felállított egy keresztet, majd észak felé vette az irányt: 16 hónap távollét után 1488 decemberében tért vissza Lisszabonba.

Érdekes, hogy a Dias-expedíció fogadtatása a sikerek ellenére az udvarban néma volt, Dias pedig alig kapott elismerést teljesítményéért. A Tari Endre által írt Földrajzi felfedezők könyv szócikke is így ír róla, hogy „Diast ezután mellőzték”. Óriási teljesítménye ellenére Dias soha többé nem került tekintélyes pozícióba. Sőt, évekig kellett várni arra, hogy újabb expedíció induljon Indiába 1497-ben, de annak irányítását sem Dias, hanem Vasco de Gama kapta meg. Dias tanácsadóként a Zöld-foki-szigetekig kísérte a hajókat, majd ezt követően São Jorge da Minába vezényelték (a mai Ghána területén, Elmina).

Két évvel később a második indiai expedíció egyik kapitánya volt, Pedro Álvares Cabral vezetésével. A 10 nauból és 3 karavellából álló flotta mintegy 1500 emberrel a fedélzetén 1500. március 9-én futott ki a lisszaboni kikötőből. A flotta április 22-én érte el a brazil partokat. Cabral és a többiek azt hitték, hogy egy szigetet fedeztek fel, ezért az Ilha da Vera Cruz (az Igaz Kereszt Szigete) nevet adták az újonnan fölfedezett földnek. Ezután hamarosan továbbindultak India felé. Az expedíció további sorsát nem kísérte szerencse: a Jóreménység-fokánál május 29-én négy hajó odaveszett egy hatalmas viharban, többek között Bartolomeu Diasé is.

Bartolomeu Dias 1500. május 29-én halt meg a Jóreménység fokánál. Úgy emlékeznek rá, mint a felfedezés korszakában úttörő felfedezőre, aki megnyitotta az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon keresztül Ázsiába vezető tengeri utat.

Dias emlékezetét több szobor is őrzi: egyik szobra Dél-Afrikában, Fokvárosban a Heerengracht és a Coen Steytler körút metszéspontjában fekszik. A felfedező másik szobra a Mossel-öbölben található a Bartolomeu Dias Múzeumkomplexum közelében. És van egy szobra Londonban is, A londoni Trafalgar Square-en található Dél-Afrika-ház egyik fülkéjében.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!