Szendrey Júlia szobra Koppenhágában

Életnagyságú bronz szobrot állítottak 2018-ban a dán fővárosban Szendrey Júliának, aki elsőként fordította magyarra a világhírű dán meseíró, Hans Christian Andersen meséit. 

Petőfi még kötelező tananyag magyarból, így megkérdeztem magyartanár feleségemet, hogy általában mit tanít a feleségéről, Szendrey Júliáról (1828-1868). Nos, hogy Júlia 18 évesen találkozott először Petőfivel, Nagykárolyban a megyebálon, hogy egy év múlva hozzáment, a nászutat a pár Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte, meg persze azt is hogy Júlia a Petőfi múzsája volt, hozzá írta többek között a Szeptember végént, meg a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit. Petőfi halála után pedig Horvát Árpád történész felesége lett.

Szendrey Júlia (Keszthely, 1828 – Pest, 1868) azonban nem csak Petőfi felesége volt, de bizony önálló jogon is költő, író, fordító; persze csak Petőfi halála után vált maga is irodalmi jelentőségű alkotóvá.

1858-ban Magyarországon Hans Christian Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg („Andersen meséi. Fordította Szendrey Julia. Pest, 1858. Kiadja Lampel Róbert, a könyv utolsó oldalán: „Pesten, 1857. Nyomatott Wodianer F. betűivel.”).

A 156 lapból álló, illusztrációk nélkül kiadott kötet 16 szöveget adott közre: A szerelmes pár, A fenyőfa, A szilárd cinkatona, A vizcsepp, A kanász, A régi ház, A királyleány és a borsószem, A rózsatündérke, A császár uj ruhái, A pohánka, A pásztorlányka és a kéményseprő, A bodza-anyóka, A csintalan fiú, A kis gyúfaárus leányka, A paradicsom kertje, A gólyák. Ezeket egyébként Szendrey Júlia németből fordította magyarra.

S „bár Szendrey Júlia Andersen-kötetén az 1858-as évszám szerepel és a szakirodalom is így tartja számon megjelenését, valójában 1857 végén (feltehetően december elején) jelenhetett meg, úgy, ahogyan az előzetes híradások is kalkuláltak: a karácsonyi-újévi ajándékok beszerzésének idejére időzítve. A sajtó 1857 decemberében számolt be arról, hogy a kötet forgalmazása megkezdődött. Az is tudható, hogy Szendrey Júlia kilencéves Zoltán fiának (december 15-én esedékes) születésnapjára a frissen megjelent Andersen-mesekötetet kívánta ajándékba adni (édesapja, Petőfi Sándor arcképével együtt).” – írja Gulyás Judit Andersen meséinek korai magyar recepciója (1840–1858) című tanulmányában.

Az Andersen-mesék fordításával Szendrey Júlia egyébként már az 1850-es évek legelején foglalkozott. Az 1840-es évek végén Petőfivel közös pesti lakásukban a falon lévő képek, íróportrék sorában – a szabadságharc bukása után lefoglalt tárgyak jegyzéke szerint – ott szerepelt Andersené is, vagyis a művei iránti érdeklődés/nagyrabecsülés már az 1840-es évek végén meglehetett.

Mivel Júlia elsőként fordította magyarra a világhírű dán meseíró, Andersen meséit, ezért a dán fővárosban bronzszobrot állítottak Szendrey Júliának a magyar nagykövetségen. Egészen pontosan a magyar nagykövetség területén, de az egyszerű érdeklődő számára is könnyen megközelíthető helyszínen, Koppenhága elővárosában, Charlottenlundban (Strandvejen 170, 2920 Charlottenlund, Dánia).

A szobrot 2018 decemberében állította fel a nagykövetség, ezen Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár mondott beszédet, de hivatalos leleplezésére csak 2019. június 24-én került sor, ahol Balog Zoltán miniszterelnöki megbízott mondott ünnepi beszédet. A koppenhágai szoborhoz a Nemzeti Kulturális Alapból 8 millió forintot biztosítottak.

A Szendrey-szoborkompozíció része egy asztalka, azon pedig egy nyitott könyv, amelyből Andersen néhány ismert meséjének alakjai emelkednek ki. Látható a fenyőfa, a rendíthetetlen ólomkatona és a táncosnő, illetve néhány borsószem is, a Borsószem hercegkisasszony mesére utalva.

Mivel Szendrey Júlia költő is volt, így jobb kezében a szobor néhány papírlapot tart (ez már nem volt meg 2024 júliusában), ezen saját művei vannak. A szobor arcát a rendelkezésre álló rajzok és festmények alapján mintázta meg a művész, Kligl Sándor szegedi szobrászművész. Kligl alkotás egyébként a Szent István és Gizella szobor (1996) Szegeden, a Széchenyi téren, vagy a Szőlőmunkások szobra (1988) Gyöngyösön, a Koháry úton.

Barna Béla

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!