A lengyel gyógyüdülők gyöngye: Krynica

Krynica Lengyelország egyik legismertebb és leghíresebb fürdő- és üdülővárosa. Itt rendezik meg 1991 óta a Lengyelországgal és a posztszovjet térség államaival foglalkozó gazdasági konferenciát, a Krynicai Gazdasági Fórumot, azaz az úgynevezett „mini Davosi Fórum”-ot. Nem csak a politika miatt lehet azonban Krynicát „lengyel Davosként” emlegetni: svájci társához hasonlóan ez a gyógyüdülőhely is rendelkezik minden olyan adottsággal, amivel a legjobb európai fürdőhelyek: hangulatos sétálóutca, stílusos panziók, hotelek és gyógyintézetek, illetve ivócsarnokok. Sőt, Krynicának is van egy hangulatos városi hegye, a Góra Parkowa, ahol hatalmas sétákat tehetünk a hótól roskadozó fenyvesek alatt, de szánkózhatunk is egyet a gyerekekkel. 

A 13 ezer lakosú lengyel gyógyüdülőhelyet 1547-ben említik először írásosan, 1889-ben nyilvánították várossá, 2002 januárjától pedig Krynica-Zdrój a hivatalos neve (ruszinul: Krenycja), ami még jobban utal arra, hogy a hely a lengyel gyógyüdülők gyöngye. Mielőtt a szépséges téli erdei sétánkra indulnánk, ismerkedjünk meg Krynica látnivalóival.

A gyógyhelyen a szanatóriumok többsége az 500-600 m magas dombok oldalán található, a városka központja pedig a Kryniczanka és a Palenica patak mentén helyezkedik el. Itt a legfőbb épület a szecessziós stílusú Stary Dom Zdrojowy, azaz a Régi Egészségház, régi, német nevén Kurhaus. Az épületet határoló két sétány Krynica két jeles fejlesztőjéről kapta nevét: a Bulwary Dietla a krynicai vízgyógyászat megteremtőjének, dr. Jozef Dietl-nek a nevét viseli, a fősétány pedig a patakokat szabályozó Nowotarski mérnök nevét.

A Régi Egészségházzal szemben el sem lehet téveszteni a hatalmas, csupaüveg Ivócsarnokot (Pijalna Główna), melyet egy balfék magyar utazási honlap „Központi Kocsmának” fordított, holott a pálmákkal, páfrányokkal és mindenféle zölddel teli télikertben a különböző forrásvizeket kóstolhatjuk meg.

1721-ben említették először Krynica gyógyvizeit, melyeket 1807 óta használnak gyógyításra, főleg ivókúra formájában. Ekkor, 1807-ben építették az első fürdőépületet is, amelyet villámgyors fejlődés követett, 1860-1880 között épült ki Krynica igazi jeles gyógyhellyé, 1930-ban pedig elnyerte „az ország leghíresebb gyógyfürdőjé”-nek rangját. Gyógyhelyi hírét ásványvizeinek köszönheti: több gyógyforrás fakad, ezek közül az 1913-ban feltárt Zuber-forrásból állítólag Európa leghatékonyabb savanyúvize buzog. Az 560-720 méterről feltörő ásványvíz-források különböző nevűek: a Zuberen kívül híres még a Jan, Josef, Tadeusz, a Słotwinka, Anna és a Mieczisław.

Az üveg ivócsarnokba nemcsak kitűnő vizekért érdemes betérni, de beszerezhetjük az itteni trafikban a környék túratérképét is. Az ivócsarnok környékén pedig télen is működik kirakodóvásár („lengyelpiac”), ahol a finom hegyi sajtok és mézek mellett jó kis sapkákat vehetünk téli túráinkhoz iszonyatosan nagy választékban.

Az ivócsarnok épületétől délre a Régi fürdő (Stare Łazienki) fából készült, faragott óratornyára érdemes egy pillantást vetni, mellette pedig a Borókás fürdő (Łazienki Borowinowe) és a Száraz fürdő (Łazienki Suche) épületét találjuk. Az ivócsarnoktól északra áll az Új Egészségház (Nowy Dom Zdrojowy) nevű modern szanatórium. Innen már nincs messze a felvonó alsó végállomása közelében a Jan-ivó (Pijalna Jana), mely egy kis toronnyal díszített faház, az egykori Krynica hangulatát árasztja. Apropó régi hangulat: Krynica különösen a két világháború közötti időszakban élte egyik virágkorát, erre az időszakra tehető a híres lengyel tenor, Jan Kiepur (1902-66) és magyar származású felesége, Egger Márta tevékenysége. Tiszteletükre 1967 óta a városban minden augusztusban operaária- és dalfesztivált rendeznek.

És a régi hangulathoz hozzá tartozik még egy festő és kutyájának a szobra is, szintén a sikló alsó állomásának közelében. A szobor a leghíresebb lengyel naiv festőt, Nikifort (1895-1968), valódi nevén Epifan Drowniak-ot ábrázolja, aki hosszú évtizedeket töltött Krynicában, akvarelljein pedig a hegyaljai táj szépségeit jelenítette meg. A zseniális Nikifor élete sok szempontból volt különleges. A Nikifor Krynicki (1895–1968) néven híressé vált festő egy süketnéma asszony törvénytelen gyermekeként jött világra. Maga Nikifor is analfabéta volt, ráadásul élete nagyobbik felében az utcán élt, vagy valahol meghúzta magát, koldult és könyöradományokat kapott képeiért cserébe. Emellett tuberkolózisban szenvedett a nyelve pedig össze volt nőve szájpadlásával. Valószínűleg halála sem tűnt volna fel senkinek, ha nem találkozik Marian Wlosińskival, a fiatal festővel, aki felfedezte Nikifor művészetét. Az ő segítségével vált Nikifor a háború utáni festőnemzedék jelentős tagjává, különösen Lengyelországban. Mára az öt leghíresebb naiv festő között számontartott Nikifor Krynicki (1895–1968) életét 2004-ben Az én Nikiforom (Moj Nikifor) címmel a lengyel Krysztof Krauze mozifilmben dolgozta fel, mely film kapta a 40. Karlovy Vary Filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt!

Nikiforról még annyit kell elmondani, hogy nem lengyel, hanem ruszin, egészen pontosan lemkó származású volt. A lemkók (lemkek, lemákok) a ruszinok egyik néprajzi csoportja, akik a Beszkidek lejtőin élnek. Számuk Lengyelországban mintegy 100 ezerre tehető, Krynica és környéke pedig teljes egészében lemkó vidék.

Nikifor szobránál a városnézést be is fejeztük, innen induljunk el most már egy kellemes téli sétára a környező hegyekbe. Krynica települést nyugatról a 697 méter magas Holica és a 812 m magas Krzyżowa, északról pedig a 765 méter magas Jasiennik csúcs határolja. Délkeletről pedig a Góra Parkowa, azaz a Park-hegy. Ide egy zakopáneihez hasonló siklóval érdemes felmenni: a sikló alsó állomása Nikifor szobra közelében található. S bár néhány bédekker azt írja, hogy a Góra Parkowa (714m) hegyéről elsőrendű kilátás nyílik a városra, ez nem teljesen igaz. Mégis érdemes azonban felmenni, más irányban tényleg jó a kilátás, na és persze egy igazi kárpáti hangulatú havas túra után szánkózhatunk is itt a gyerekekkel egy szőnyegfelvonófal is ellátott szánkópályán.

Ha a szánkópályától, a hegy tetejéről keleti irányba indulunk el, a sárga jelzésen egy óra alatt a Krynicától picit távolabb emelkedő 864 méter magas Huzary csúcsára juthatunk el, a kék jelzésen pedig a 829 méter magas Szalone csúcsára. Ha rövidebb túrára vágyunk, a hegy tetejéről nyugati irányban érdemes lesétálni a Park Zdrojowy nevű erdőrészen. A jelzett turistaút ugyan a Zuber forrásokhoz visz le, de érdemes elbarangolni másfelé is. Érdemes a Polana Michasiowa után a 620 méter magasan fekvő Łabedzi Staw kis taváig elmenni, és onnan egy Szarvast (Jeleň) ábrázoló szobor mellett leereszkedni a főtérhez.

A nagyon kellemes havas túra után estére beülhetünk egy lemkó étterembe, és egy méz- vagy málnaízű forralt sörrel (!) melegedhetünk egy kandalló mellett. A magyar turisták közül sajnos kevesen ismerik ezt a helyet. A nagy nevek azonban annál inkább: járt itt Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök, Viktor Janukovics ukrán miniszterelnök, Mihail Szaakasvili grúz államfő és Aleksander Kwaśniewski volt lengyel államfő is, hogy csak pár nevet említsek. Eredjünk hát a nyomukba egy téli túrára a „lengyel Davosba”, s tegyünk itt egy nagyon kellemes téli túrát a Kárpátok északi lejtőin.

Ha a városi park kevés, érdemes egy közeli kiruccanást is tenni a Jaworzyna Krynicka (1114 m) csúcsára. Ez is gyerekekkel és hóviharban is kivitelezhető, ugyanis a hegyre Lengyelország leghosszabb lanovkája visz fel.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes vonatkozás: 2008 és 2009 telén többször jártunk Krynicában családi kiránduláson a gyerekekkel, azokból az utakból íródott 2010 februárjában a Turista Magazinban megjelent cikk, melynek ez a blogra felkerült változata.

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!