A Hegyi-Badahsán Autonóm Terület

A 143 ezer km² területű Tádzsikisztán szárazföldi területének csaknem felét teszi ki a 64 ezer km² területű Hegyi-Badahsán Autonóm Terület, ám mindössze 226 ezer fő él itt, ez az ország össznépesség 3%-a csak. Ez Közép-Ázsia egyik legszegényebb, leginkább elszigetelt és leggyérebben lakott területe. Hegyi-Badahsán Autonóm Terület székhelye a 28 ezer lakosú Horug (Хоруғ).

Hegyi-Badahsán egy autonóm régió Tádzsikisztán keleti részén, a Pamír-hegységben. Az ország szárazföldi területének (143 ezer km²) csaknem negyvenöt százalékát foglalja el a maga 64200 km² területével. A Hegyi-Badahsán terület leginkább orosz nevén vált ismertté, így tanultuk mi is anno, Gorno-Badahsánként, teljes, orosz neve pedig Горно-Бадахшанская автономная область, azaz Badakhshan Hegyvidéki Autonóm Terület (az orosz “GBAO” rövidítést gyakran használják olyan nemzeti és nemzetközi szervek angol nyelvű kiadványaiban is). Van hivatalos tádzsik neve is: Viloyati Mukhtori Kūhistoni Badakhshon (Вилояти Мухтори Кӯҳистони Бадахшон).

A történelem folyamán Hegyi-Badahsán számos alkalommal cserélt gazdát: tartozott a Kínai Császársághoz, a Mongol Kánsághoz és Afganisztánhoz is. Oroszországhoz 1895 után csatolták egy angol-orosz szerződés nyomán. Véglegesen 1925-ben lett része autonóm jogokkal a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaságnak, a Szovjetunión belül, ebből vált ki 1991-ben Tádzsikisztán, viszont egy évvel később, 1992-ben Hegyi-Badahsán kikiáltotta a Tádzsikisztántól való függetlenséget, ez azonban nem valósulhatott meg. Legutóbb 2012 augusztusában került sor az autonóm régió és a központi vezetés összetűzésére, ekkor egy tábornok ellen elkövetett merénylet miatt a tádzsik hadsereg támadást indított a terroristának tekintett helyi csoportok ellen. 2018 szeptemberében Rahmon tádzsik elnök felkereste a GBAO-t, és bírálta a regionális hatóságokat, amiért lehetővé tették a „törvénytelen állapot” kialakulását, és további biztonsági erőket küldtek a régióba. A központi kormányzat továbbra is erősen törekszik a régió konszolidálására – gazdasági támogatástól a katonai fellépésekig minden eszközt bevetve. A fő nehézséget az adja, hogy a történelmi Badahsán régiónak a másik része a mai Afganisztánban található.

Badahsán tartományt egyébként keletről Kína határolja, északról Kirgizisztán, északnyugatról Tádzsikisztán törzsterülete. Ezek egyébként magas hegyláncon húzódó határok, a badahsáni-kirgiz határon van egyébként a Lenin-csúcs vagy tádzsik nevén Ibn Szína-csúcs, a badahsáni-tádzsik belső határon pedig a Iszmoilí Szomoní-csúcs (a korábbi Kommunizmus-csúcs). A helyiek a Pamírt „a világ tetejének” („bam-i-dunya”) is becézik, mert Közép-Ázsia öt 7000 méteres csúcsa közül három itt található. A Pamír egy igen nagy része a Szovjetunió legnagyobb hegyi parkja is volt, majd nemzeti parkká nyilvánították még 1992-ben Pamír Nemzeti Park néven, Tádzsikisztán kormányának 1992. július 20-i 267. számú határozatával. Az UNESCO a parkot 2013-ban nyilvánította a világörökség részének. A park ma 2,6 millió ha-t tesz ki, amely Tádzsikisztán teljes területének 18%-a.

És végül a Hegyi-Badahsán Autonóm Terület nyugatról is és délről is nagyon hosszan Afganisztánnal határos. Egyébként ennek az Afganisztánnal való határosságnak köszönhető a terület egyik fő attrakciója, a Pamír Highway (M41, Pamirszkij Trakt – Памирский тракт). Ugyanis mivel a szovjet időkben nagyon féltek egy Afganisztán irányából jövő támadástól, ezért az 1920-as években kiépítettek egy hadiutat, közvetlenül a határon, a Pándzs (Panj) folyó mentén. De aztán a hadvezetők valószínűleg rájöttek, hogy egy nagyobb támadás esetén ez a folyó menti út tuti nem lesz védhető, ezért 50–80 kilométerre beljebb, a Pamír hegyei között egy új hadiutat építettek 1935-ben, de csak 1970-ben lett lebetonozva.

Ma ezt a 4000 méter feletti hágókon átkelő utat Pamír Highway-ként ismeri a világ. Ennek mentén fekszik egyébként az egykori Szovjetunió legmagasabban fekvő városa, a 3600 m magasan települt a négyezer lakosú Murghab. Murghab katonai erődjét egyébként 1903-ban alapították az oroszok „Pamirszkij Poszt” néven, állítólag ez volt az oroszok legtávolabbi katonai erődje Közép-Ázsiában. Innen nem messze van Tádzsikisztán legnagyobb tava, a 380 km² területű Karakul-tó (Fekete-tó). A 3914 m tengerszint feletti magasságban egy lefolyástalan katlanban elhelyezkedő tó legnagyobb mélysége 236 m.

Hegyi-Badahsán lakosságának zöme egyébként a pamíri népcsoporthoz tartozik. Ők a kelet-iráni nyelvcsaládba tartozó pamíri nyelvet beszélik – mind pamíri nyelvjárásuk, mind iszmaelita vallásuk eltér a szunnita tádzsikokétól. Rajtuk kívül kirgizek, tádzsikok és néhány egyéb kisebb népcsoport él Badahsánban. A lakosság legnagyobb része a tartomány nyugati részén a Pándzs-folyó völgyében összpontosul. A Pándzs (Panj, oroszul Пяндж; tadzsikul Панҷ) és a Vahs, e két nagy folyó összefolyása hozza létre az Amu-darját, Közép-Ázsia egyik legfontosabb folyóját.

A Pándzs völgyében fekszik Hegyi-Badahsán Autonóm Terület székhelye a 28 ezer lakosú Horug (Хоруғ), egyes térképeken Khorugh néven is kereshetjük.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!