Balikicsiben van Pjotr Petrovics Szemjonov Tiensanszkij (Rjazanka, 1827. január 14. – Szentpétervár, 1914. március 11.) a Tien-san első európai feltárójának, orosz földrajztudósnak és botanikusnak az emlékműve. Az 1982-ben felavatott emlékmű kapcsán idézzük fel a felfedező részletes életútját.
Pjotr Petrovics Szemjonov Tiensanszkij kirgizisztáni emlékműve – Fotó: Barna Béla
Pjotr Petrovics Oroszországban, a mai Lipecki területhez tartozó Rjazanka (Рязанка) faluban született, ahol egyébként egy róla elnevezett, szépen gondozott kastélymúzeum őrzi emlékét. Pjotr Nyikolajevics Szemjonov (1791-1832) író-drámaíró és Alexandra Petrovna Blank (1801-1847) gyermekeként 1827. január 14-én látta meg a napvilágot. 15 éves koráig a faluban nevelkedett. Gyermekkorában a földrajz iránti érdeklődését egy földrajzi lottó-játék ébresztette fel, ahol országok, kontinensek, folyók, városok nevével játszott.
Pjotr Petrovics szülőföldjéről a Szentpétervári Egyetem fizika-matematikai karának természettudományi tanszékére került egyetemre. Rögtön tagja is lett 1849-ben az Orosz Földrajzi Társaságnak (Русское географическое общество), illetve 1873-tól 1914-ig a társaság alelnöke is volt!
1850 telén, néhány kilométerre a rjazankai birtoktól, Gremjacska faluban, Pjotr Petrovics találkozott Vera Alekszandrovna Chulkovával (1833-1853); 1851 őszén összeházasodtak, 1852-ben fiuk született, de sajnos fél évvel később a felesége meghalt.
Mindeközben, első kutatóútjain Oroszország európai részeinek növény- és állatvilágát tanulmányozta. 1851-ben például kirándulást tett az Oka és Don folyók medencéjébe, melyről publikált is, s ezzel a munkával botanikából mesteri fokozatot szerzett.
Tiensanszkij szobra – Fotó: Barna Béla
Földrajzi, geológiai tanulmányait az 1852-től három évig Berlinben folytatta. Az egyetem mellett számos németországi, svájci, tiroli és olaszországi tanulmányutat tett, több alkalommal felkereste a Vezúvot is. Lefordította és 1856-ban meg is jelentette Karl Ritter híres munkájának (Die Erdkunde im Verhältniss zur Natur und zur Geschichte des Menschen) első kötetét, amit hosszú részletekkel egészített ki.
Berlinben egyébként Alexander von Humboldt és Karl Ritter is a tanára volt. Érdekesség, hogy Humboldttal már ekkor meg is osztotta Közép-Ázsia tanulmányozásával kapcsolatos terveit. „Hozzon egy mintát a Tien San vulkáni kőzetéből” – mondta erre Humboldt. Az egyetemista Pjotr Petrovics arról álmodozott tehát, hogy a világtérkép “fehér foltjainak” feltárásával hozzájárul a földrajzhoz. A legnagyobb feltáratlan terület abban az időben Közép-Ázsia és a teljesen titokzatos Tien San volt, amelyet csak ősi kínai forrásokból ismertek. Szemjonov ezt írta erről a vidékről: „Mélyen behatolni Ázsiába ennek a megközelíthetetlen hegygerincnek a havas csúcsaiig, amelyet a nagy Humboldt… szűkös kínai információk alapján vulkáninak minősített, és több mintát hozni neki a ennek a gerincnek a töredékeit, és gazdag gyűjteményt vigyen haza egy újonnan felfedezett tudomány számára felfedezett ország növény- és állatvilágának – ez tűnt számomra a legcsábítóbb bravúrnak”.
Dosztojevszkij és Tiensanszkij
Álmát 1856–1857-ben váltotta be. Szemjonov attól tartva, hogy megtagadják az engedélyt erre az útra, kijelentette a Társaságban, hogy az Altajba megy és „a kirgiz sztyeppék szomszédos részeire”. Útja a Tien-san felé Omszkon, Barnaulon, Rudnij Altájon, Szemipalatyinszkon és a Vernoje erődítményen (Alma-Ata) keresztül vezetett. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy útközben Pjotr Petrovics találkozott barátjával, Fjodor Dosztojevszkij íróval, akit Szemipalatyinszkba (ma Szemej városa Kazahsztánban) száműztek.
A találkozó csak néhány óráig tartott, mivel Szemjonov már egy kozák konvojra várt, amely minden „hivatalos szolgálatot teljesítő” utazót minden bizonnyal elkísért a sztyeppei utakon. Pjotr Petrovics és Fjodor Mihajlovics az Irtis partján búcsúzott. Dosztojevszkijnek csak tíz év múlva sikerült visszatérnie Szentpétervárra!
Tiensanszkij útvonalának kirgizisztáni részlete
Szóval az 1856-ban indult első expedícióval az Altajon áthaladva felkereste az Iszik-köl hegyi tavat és a Tien-san hegyvidékét, majd a következő évben visszatért a hegység belső, addig ismeretlen részeinek felkutatására. Szemjonov volt az első európai, aki megpillantotta a Han Tengri csúcsot. Szemjonov tiszteletére nevezték el a Han Tengritől északra emelkedő, 5816 m magas Semenov-csúcsot, és az abból kiinduló Semenov-gleccsert, mely körülbelül 21 km hosszú és 1,5 km széles.
A következő évben megjelent munkája volt az első szisztematikus leírás a Tien-sanról, ebben alapvető megállapításokra jutott a hegység eredetére vonatkozóan. Hírnevét ez a monográfia alapozta meg.
Ez a tanulmányút egy része egyébként a kirgiz törzsek közötti feszült katonai-politikai helyzetben zajlott, és nagy személyes bátorságot követelt Pjotr Petrovicstól.
Pjotr Petrovics Szemjonov Tiensanszkij
Később egyre inkább társadalomföldrajzi, társadalom-statisztikai kérdésekkel foglalkozott. 1858-tól szakértőként részt vett az 1861. évi jobbágyfelszabadítást előkészítő bizottság munkájában.
Elizaveta Andrejevna, a felfedező második felesége
1861-ben P. P. Szemjonov másodszor is megnősült, Elizaveta Andrejevnát (1842-1915) vette el feleségül. Hét gyermekük született: Olga, Andrej, Manuil, Veniamin, Valerij, Izmail és Rostislav. Gyerekei közül hárman folytatták apjuk tudományos munkásságát. Fiai közül Andrej entomológus, Veniamin geográfus, Izmail meteorológus lett; mindhárman az ostromlott Leningrádban vesztették életüket 1942-ben. A negyedik fiú, Valerij 1918-ban Finnországba távozott, ott hunyt el 1968-ban.
P. P. Szemjonov széles körű tudományos munkásságából kiemelkedik Az Orosz Birodalom földrajzi-statisztikai szótára öt kötetének összeállítása és kiadatása (1863–1885). A szótár elkészítésének gondolata először 1850-ben merült fel. A tervezés és az előkészítő munka után a Társaság 1860-ban bízta meg Szemjonovot a szótár összeállításával. 1862-ben jelent meg az I. kötet első két része, majd folyamatosan a többi is. Pjotr Szemjonov különleges érdemeket szerzett a statisztika oroszországi fejlődésében: nagyrészt az ő erőfeszítéseinek eredményeként tarthatták meg 1897-ben az első országos népszámlálást az Orosz Birodalomban.
1888-ban részt vett egy Kaszpi-tengeren túli és turkesztáni expedícióban, ahonnan gazdag anyaggal egészíthette ki korábban is hatalmas rovargyűjteményét. A földrajzi társaság irányítójaként több tudományos expedíció, például Nyikolaj Przsevalszkij, Grigorij Potanyin, Pjotr Kropotkin és mások útjának megszervezését segítette elő.
Egy 1906. november 23-i birodalmi rendelettel II. Miklós cár a Tien-san hegyvidék felfedezésében és első feltárásában szerzett érdemeiért (az első tien-sani expedíció ötvenedik évfordulóján) Szemjonov vezetéknevét a Tyan-Sanszkij (‘Tien-sani’) előtaggal egészítették ki!
Tiensanszkij 1856-os és 1857-es útjának térképrészlete
Pjotr Petrovics tudományos munkássága mellett a festészet igen nagy gyűjtője és ismerője is volt. A holland festészet gyűjteménye volt a legjelentősebb Oroszországban: főként németalföldi festők képeiből álló kollekcióját 1910-ben a szentpétervári Ermitázsnak adományozta. Körülbelül 700 ezer darabos rovargyűjteményét az Oroszországi Tudományos Akadémia zoológiai múzeumában őrzik.
Pjotr Petrovics Szemjonov Tiensanszkij 1914. február 26-án (március 11-én) halt meg Szentpéterváron tüdőgyulladásban, 88 éves korában. A szmolenszki ortodox temetőben temették el lánya, Olga mellé, aki 1906-ban halt meg. 1915-ben, egy évvel később, a közelben temették el második feleségét, Elizaveta Andrejevnát (1842-1915), akivel Pjotr Petrovics több mint 50 évig élt. A síron lévő jelenlegi emlékművet 1958-ban állították fel.
Tiensanszkij egy 1977-es szovjet levelezőlapon
Emlékezete P. P. Szemjonov tiszteletére számos földrajzi objektumot (gleccsert, hágót, hegycsúcsot) neveztek el Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, Mongóliában, Alaszkában vagy például Svalbardon, valamint mintegy száz rovar- és növényfajt is elneveztek róla.
Tiensanszkij egy 2002-es kirgiz levelezőlapon
A Szovjetunióban 1977-ben kiadtak egy képeslapot, amelyet P.P. Szemjonov Tiensanszkij szenteltek. 1982-ben P. P. Szemjonov- Tiensanszkij emlékművet emeltek itt, a kirgizisztáni Rybachye (ma Balykchy) városában. 2002-ben, a tudós születésének 175. évfordulója alkalmából kiadták a Kirgiz Köztársaság képeslapját, amelyet P. P. Szemjonov-Tiensanszkijnak szenteltek.
Barna Béla
Fotó: Barna Béla
Csoporttal a szobornál, 2022. augusztus 12. – Fotó: Barna Béla
