Tajvan (Táiwān) egy Dunántúl nagyságú, 35980 km² területű sziget Kelet-Ázsiában, a Csendes-óceánban. Kína partjaitól és az ázsiai kontinenstől a 160 kilométer széles Tajvani-szoros választja el. A sziget 394 kilométer hosszú és 144 kilométer széles. Északi részében fekszik Tajpej (Táiběi) a Kínai Köztársaság de facto fővárosa Tajvanon.
Vietnamból repültem Tajvan szigetére
Ide érkeztem anno Vietnamból 2017-ben, amikor egy hajnali 3:30-as géppel Ho Chi Minh (SGN) városából a szigetre repültem, hogy tömegközlekedve s biciklivel egyedül barangoljak a szigeten. Reggel 7:55-kor szálltam le Taipei 1-es terminálján, s azt terveztem, hogy a sziget közepén fekvő Sun Moon Lake tavánál kezdem a felfedezést. Erre bőségesen hagytam időt, mint utóbb kiderült teljesen fölöslegesen.
Fotó: Barna Béla
Ugyanis a sziget nyugati oldalán akkor már tíz éve üzemelt a japán sinkanszenhez hasonló tajvani nagysebességű vasút, ami igazából nagyon gyorsan elrepített célpontomhoz.
Leszállva a repülőről be se kellett mennem a városba, mert a reptérnek is van egy megállója, így a Taoyuan megállóban gyorsan sorba álltam jegyért, amit gyorsan megvettem, s kaptam is hozzá egy menetrendet a segítőkész információstól, kínai nyelven.
Fotó: Barna Béla
Fotó: Barna Béla
Fotó: Barna Béla
Tayouantól (Taoyuan HSR Station) a 140 kilométerre fekvő Taichung városáig mentem, de időm nézelődni nem nagyon volt, ezt a távot 36 perc alatt tette meg a vonat.
Kilátás a vonatból – Fotó: Barna Béla
A THSR járműparkját a sinkanszen 700-as sorozat szerelvényei alapján készítette el a Kawasaki Heavy Industries nevű japán vállalat-csoport. Mivel a műszaki dolgokhoz annyira nem értek, ezért most idézem Malatinszky Sándort, aki így art a tajvani gyorsvasútról 2010-ben a Vasútgépészet című szaklapban:
„A gördülőállomány beszerzéséért felelős THSRC a járművek alapjául a Tokaido és Sanyo vonalakra szerkesztett, 700-as shinkansen sorozatot választotta. A Taiwan-i követelmények azonban szükségessé tették a kiváló futási tulajdonságokkal rendelkező, környezetbarát megoldásokkal épített, kis karbantartás igényű járműtípus jelentős mértékű átalakítását. A THSRC megrendelésére épített 700T sorozat a kisebb Taiwan-i forgalmi igényeknek megfelelően az eredeti 16 járműből álló motorvonatoktól eltérően csak 12 egységből áll. (…) A legnagyobb eltérést a 700-as sorozat járműveitől a vezérlő kocsik orrkialakítása mutatja. Mivel a nagysebességű motorvonatok orrkialakítása a távol keleten a szolgáltatáshoz tartozó sajátságos védjegy, az üzemben tartó szimbóluma, ezért az aerodinamikai tulajdonságok szemmel tartásával egy új orrot terveztek a Taiwan-i 700T szerelvények számára. A szerelvények külső bevonatához a nagysebességű szerelvényeken elfogadott fehéret, mint alapszint választva a járművek oldalán a THSRC által használt fekete-narancs vállalti színekből összeállított csíkozással egészítették ki.”
A tajvani gyorsvasút vázlata
A tajvani gyorsvasút történetéről szólva el kell mondanom, hogy a tajvani Közlekedési Minisztérium már 1990-ben készített egy megvalósíthatósági tanulmányt a nagysebességű vasúthálózat építésének lehetőségéről, mely után 1998-ban hozzá is láttak az előkészítő munkálatokhoz. Érdekesség, hogy a példa és a minta ekkoriban még az európai ICE (InterCityExpress) hálózat volt. Igen ám, de ekkoriban, 1998-ban volt a 101 halálos áldozatot követelő németországi (eschedei) vasúti baleset. A durva balesetet követően a megrendelők elbizonytalanodtak, jött még egy tajvani földrengés is, s ezért a tajvaniak inkább a biztonságosabb (földrengés- és tájfunbiztos) japán sinkanszen technológiát választották az ICE helyett.
Az építkezést 2003-ban kezdték el, az első próbaút 2005 januárjában volt. A vonal hivatalos átadása 2007 március 2-án volt, ekkor avatták fel a Tajpeji Főpályaudvart.
A tajvani nagysebességű vasút (Taiwan High Speed Rail, THSR) Tajvan fővárosát, Tajpejt az ország második legnagyobb városával, Kaohsiung-gal köti össze: figyelem, a 342 km hosszú vonalon az expresszvonat 90 percre rövidíti a hagyományos vonatokkal 4-6 órás utat Tajpej és Kaohsiung között!
Kép és szöveg: Barna Béla
A szerző 2017. március 23-án Taoyuan állomáson – Fotó: Barna Béla