A húszdolláros Moraine Lake

A Sziklás-hegység legismertebb és egyben legrégebbi nemzeti parkja Alberta tartományban a Banff Nemzeti Park. Ennek egyik ikonikus szép helye a ragyogó, türkizkék vizű Moraine Lake, egyike Kanada legszebb hegyi tavainak.

A kanadai Sziklás-hegység legtöbb látogatója Calgary felől érkezik. Ez Alberta tartomány legnagyobb városa, „a Sziklás-hegység fővárosa”, az 1988. évi téli olimpia helyszíne. Az 1000 méter magasan fekvő nagyvárosból pár óra alatt a fantasztikus hegyvilágba jutunk: egészen pontosan a Calgary – Lake Louise 183 km, onnan további 14 km a Moraine Lake.

Az autót a parkolóban letéve rögtön kimehetünk a tóparti sziklákhoz, ahonnan a legtöbbet szokták fényképezni a tavat: nos, innen nyílik az a kilátás, amely az egyik legtöbbet fényképezett kilátás szinte egész Kanadában. „Húszdolláros nézetnek” is nevezik, mivel a Moraine Lake szerepelt a 20 dolláros kanadai bankjegy hátoldalán 1969-től 1986-ig.

A ragyogó türkizkék vizű Moraine Lake (Moréna-tó) névadója a gleccser által lerakott végmoréna, amely az olvadékvizet a gleccser visszahúzódása után tóvá duzzasztotta, mai területe 50 hektár. A végmoréna durva sziklatömbjei jól láthatóak. A tó egyébként 1887 méteres (6181 láb) magasságban fekszik. A tó egyedi színét a környező gleccserek által a tóban folyamatosan lerakott kőzetliszt fénytörésének köszönheti.

Juhász Árpád geológus is járt itt, A kék bolygó vándora című nagyszerű könyvében így ír a környékről:

„A Moréna-tó környéke sokkal vadabb vidék. Maga a tó is a jég szülötte, egy jégkori gleccser hordaléka, morénája torlasztotta el később az „utódpatak” útját. (…) A környező hegyeket felépítő kőzetrétegekben félmilliárd éve élt tengeri lények fosszíliái tanúskodnak az egykori élővilágról, vannak köztük háromkaréjos ősrákok, szivacsok, férgek, kagylók és algák. A Sziklás-hegységet ért oldalirányú préselés hatására ezek az eredetileg vízszintes rétegek össze-vissza gyűrődtek, majd a felszíni pusztuló erők az eltérő keménységű kőzeteket – homokkövet, agyagpalát, mészkövet – különbözőképpen preparálták ki környezetükből. Ennek köszönhetők a tájból kiemelkedő gerincek, sziklatűk. Különösen a jégkor formálta át erőteljesen a tájat, a jeget akár a hegyek szobrászművészének is nevezhetnénk”.

A hegyek egyébként itt Bow Range vonulatához tartoznak, s magát a hegyvonulatot a Bow folyóhoz kapcsolódóan nevezték el, és hivatalosan 1917-ben fogadta el a Kanadai Földrajzi Bizottság. A Bow Range területe 717 km² (277 mi²), hossza 34 km (északról délre), a legnagyobb szélessége pedig 43 km. A legmagasabb csúcs a Mount Temple, 3544 m magassággal. A Bow Range vonulatához tartozik a Tíz Csúcs Völgye. De mi is ez?

A Moraine Lake tavat és a környező hegyek látványát egyébként Wenkchemna néven is emlegetik, vagy Ten Peaks-völgynek (Valley of the Ten Peaks) is hívják; mindkettő ugyanazt jelenti: a hegységet eredetileg a philadelphiai születésű Samuel Allen (1874-1945) nevezte el 1894-ben, ugyanis a wenckhemna tizet jelent a stoney indiánok nyelvén. A csúcsokat pedig szintén a stoney indiánok nyelvén egytől tízig. Azóta azonban fokozatosan három kivételével minden hegyet átneveztek figyelemre méltó személyek tiszteletére, köztük maga Allen tiszteletére. Samuel Allen egyébként feljutott a Matterhornra és számos más alpesi hegycsúcsra Európában is, mielőtt az elsők között bejárta a Louise-tó környékét. De most nézzük, melyik is ez a tíz csúcs?

Nos, nyugatról kelet felé haladva, azaz visszafelé számolva a következők: 10. Wenkchemna Peak 3206 m, 9. Neptuak Mountain 3237 m, 8. (Saknowa) Deltaform Mountain 3424 m, 7. (Sagowa) Mount Tuzo 3245 m, 6. (Shappee) Mount Allen 3301 m, 5. (Sapta) Mount Perren 3051 m, 4. Tonsa 3054 m, 3. (Yamnee) Mount Bowlen 3071 m, 2. (Nom) Mount Little 3139 és 1. (Heejee) Mount Fay 3235 m.

Ezen a tíz csúcson kívül a völgyben természetesen más csúcsok is láthatók, közülük a Mount Babel (Bábel-hegy, 3101 m) a Mount Fay közelében van, a tótól délre. Ellenkező irányban emelkedik az Eiffel Peak (Eiffel-csúcs) és a híres Mount Temple (3544 m).

A hegyet a jeles geológus, George Mercer Dawson (1849-1901) nevezte el 1884-ben Sir Richard Temple után, aki ugyanabban az évben meglátogatta a kanadai Sziklás-hegységet. Dawsonról azt kell tudni, hogy Nova Scotiaban született, Quebec Cityben volt egyetemi tanár, majd 1875-ben csatlakozott a Kanadai Geológiai Szolgálathoz (GSC), és számos helyszíni kutatást vezetett Kanada északi és nyugati részén. Munkásságát úgy tartják, hogy lefektette e régiók geológiájával és természettörténetével kapcsolatos ismereteink nagy részének alapjait. Például 1883-ban és 1884-ben Dawson átutazott a kanadai Sziklás-hegységen, ahol feltérképezte a főbb hegyeket, hegyhágókat és folyókat. Az általa feltérképezett számos csúcs közül a Mount Assiniboine 3618 méter és a Mount Temple volt. A hegy névadója egyébként Sir Richard Temple (1826-1902) brit gyarmati adminisztrátor volt, aki életének nagy részében Indiában szolgált.

A Mt. Temple volt az első 11 ezer láb (3353 m) magas csúcs, amelyet megmásztak a Sziklás-hegység kanadai szegmensében; első megmászása 1894. augusztus 17-én volt, Walter D. Wilcox, Samuel E. S. Allen és Lewis Frissell jutott fel a hegyre. Sajnos tragédia is kötődik hozzá: 1955. július 11-én Kanada egyik legtragikusabb hegymászóbalesetében hét amerikai tinédzser életét vesztette a délnyugati gerinc útvonalán. Egy meleg nyári nap több közeli lavinát is okozott, s bár visszafordulnak, de az ereszkedés közben az egyik lavina sodorta a csapat 10 tagját.

***

A Moraine Lake (Moréna-tó) parkolójától több túraútvonal is indul. Az egyik, a Moraine Lakeshore Trail közel másfél km hosszan követi a tó partját.

Ugyancsak nagyon rövid, mindössze 300 m hosszú séta a Bábel tornyához (Tower of Babel) vezető Rockpile Trail. Ugyancsak könnyű és rövid a Consolation Lake Trail, mely 1,3 km hosszú egyirányban a Consolation (Vigasztalás) tavakhoz vezet 1945 m magasba. Az itteni túrákhoz egyébként a Gem Trek Publishing 1:50000 méretarányú Lake Louise & Yoho térképe ajánlott.

A negyedik tó mellől induló túraútvonal a Larch Valley Trail: ez az ösvény először a Minnestimma-tóhoz (4,5 km) vezet majd onnan a 2611 m magas Sentinel-hágóhoz további 1,3 km megtétele szükséges. Ezen az ösvényen túrázott Juhász Árpád is, erről így ír már idézett, A kék bolygó vándora című könyvében:

„A számos túralehetőség közül a Sentinel-hágóhoz vezetőt választjuk. 2600 m magasságban kanyarog az ösvény, először sűrű erdőn keresztül, majd alhavasi réteken, a hágó környéke pedig már kővilág. Ám addig még jó három óra az út. A mai növények csak a jégkor után vették birtokukba a sziklás-hegységi tájat. A sokféle fenyőt látva mindig szembesülünk azzal, hogy a magyar nyelv szinte minden tűlevelűt csak fenyőnek nevez, és legfeljebb szóösszetétellel tesz különbséget köztük, pedig a fenyőfélék nagy családjában csak távoli rokonságban van az errefelé is megtalálható duglászfenyő, az Engelmann-luc, vagy az erdei fenyők helyi képviselője. Mindegyik másféle talajt, másféle mikroklímát kedvel és a hozzájuk tartozó aljnövényzet is különböző lehet”.

A Moraine Lake (Moréna-tó) mellől induló leghosszabb túraút az Eiffel Lake and Wenkchemna Pass Trail. Az Eiffel-tóig vezető első szakasza 5,7 km hosszú (egyirányban!), majd további 4,1 km a Wenkchemna-hágóra (2600 m) vezető szakasz.

Maga a Wenkchemna-hágó és az összes csúcs egyben a határ British Columbia és Alberta között. Csak érdekességként, a tartományt, ahol a Moraine Lake fekszik, Albertát, Kanada hatalmas (661000 km²) nyugati tartományát 1905-ben hozták létre. Nevét Viktória királynő hatodik gyerekéről, Louisa Caroline Alberta (1848-1939) hercegnőről kapta. Sok hely kapta róla a nevét, de a legérdekesebb a kanadai Alberta, amelyet eredetileg Louise-nak akartak elnevezni, de az ő kérésére lett Alberta. A hercegnő úgy került egyébként ide, hogy 1878-ban férjét Kanada főkormányzójának nevezték ki. 1883-ban visszatértek Angliába, de a hercegnő még ezután is sokat foglalkozott Kanadával, figyelemmel kísérte az eseményeket. Élete végéig kedvelte a kanadai embereket.

De nem csak British Columbia és Alberta között húzódik itt a határ: a Wenkchemna három nemzeti park határköve is: British Columbiában a Yoho Nemzeti Park és a Kootenay Nemzeti Parkok védik a területet, Albertában pedig a Banff. A három nemzeti parkot (az északabbra fekvő Jasper Nemzeti Parkkal együtt) 1985-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé A kanadai Sziklás-hegység nemzeti és tartományi parkjai (Canadian Rocky Mountain Parks) összefoglaló név alatt.

A Moraine Lake a Banff Nemzeti Parkhoz tartozik, ez Kanada első nemzeti parkja, amelyet 1885-ben alapítottak, miután a Canadian Pacific Railroad három munkása természetes hőforrásokra bukkant. A nemzeti park 6641 km²-es területe az ország talán legpompásabb tájait foglalja magába. A vasút érkezése előtti évszázadokban a feketelábú, a stoney és a kootenay őslakosok éltek a Banff körüli völgyekben.

 

Kép és szöveg: Barna Béla

Ajánlott hely még a hegység túloldalán, Brit Columbia tartományban a Yoho Nemzeti Park. Ennek félreeső, legdélebbi részéről, a Beaverfoot-folyó völgyéről és a Wapta-vízesésről itt írtam. A Beaverfoot-völgy és a Wapta 80 kilométerre fekszik a Moraine Lake-től.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!