Az ókori Gadara (Umm Qais) romjai

Jordánia legészakibb csücskében, a jordán-izraeli-szíriai hármashatár, illetve a Genezáreti-tó közelében fekszik Umm Qais, azaz az ókori görög-római Gadara. Egy fantasztikusan szép romváros miatt érdemes idáig eljönni, de bibliai vonatkozása is van a helynek: a Biblia szerint Jézus Gadarában űzte ki az ördögöket két megszállottból. 

Gadara városát valószínűleg az i.e. IV. században alapították Nagy Sándor veterán katonái. A világhódító makedón uralkodó halála után egyik hadvezére, I. Ptolemaiosz lett a környék ura. A feltárt legrégibb leletek is ebből az időből, a Ptolemaiosz-dinasztia idejéből, az i.e. III. századból származnak.

Ebben a hellenisztikus III. században éltek a város legnevesebb szülöttei. Az egyik a filozófus Menipposz (ógörögül Μένιππος ὁ Γαδαρεύς), aki rabszolgából lett a cinikus iskola egyik hirdetőjévé. Később uzsorára adta magát olyan szenvedéllyel, hogy egy nagyobb összeg elvesztésekor öngyilkos lett. Sajátos műfajt alkotott, a menipposzi szatírát. Menipposz hatással volt az ugyancsak gadarai származású költő Meleagrosz munkásságára. S végül gadarai születésű volt az ókori görög epikureus filozófus Philodémosz (ógörögül Φιλόδημος) is, aki i e. 110 körül született Gadarában. Érdekesség, hogy egy ókori költő, Gadarát egyébként „új Athén”-nek nevezte el.

De térjünk vissza a birtoklástörténethez: a szeleukida uralkodó, III. Antiokhosz Megasz (Aντιóχoς Μέγας), azaz Nagy Antiokhosz i.e. 218-ban elfoglalta a várost, mely i.e. 198-ban teljesen a Szeleukidák uralma alá került, akik megerősítették falait. I.e. 100 körül Alexandrosz Jannaiosz a zsidó királysághoz csatolta (csak érdekesség, hogy egyes netes lexikonokban őt Jannaeus Sándor, makkabeus királyként találjuk meg!).

A rómaiak i.e. 63-ban hódították el a zsidóktól és ezután a Dekapolisz (Tíz város) szövetségbe tartozott; a római uralom idején a város gyors fejlődésnek indult. Illetve egészen pontosan nem teljes római uralom volt ez, nem volt része a Római Birodalomnak, hanem Gadara szövetségre lépett más hellenisztikus városokkal, mely városok erős politikai elkötelezettséggel bírtak a Római Birodalom iránt, de területileg önállóak maradtak. A Dekapoliszhoz tartozó település stratégiai pozícióját kihasználva jelentős szerepet töltött be a nemzetközi cserékben, fontos kapcsolatokat tartott fenn a külvilággal, és számottevő kulturális értékeket hozott létre. Nagyszabású építészeti alkotások maradtak fenn ebből a korszakból.

A győztes actiumi tengeri csata után Octavianus örömében Nagy Heródesnek ajándékozta Gadarát, és a város egészen Heródes haláláig (i.e. 4) a zsidók uralma alatt maradt, bár a helybéli polgárság mindent megtett, hogy befeketítse a királyt a rómaiak előtt. Heródes halála után Gadara visszanyerte autonómiáját Szíria provincia részeként.

Ebben az időben élt ugye Jézus, aki az evangéliumok alapján többször megfordult e vidéken. A Biblia szerint Jézus itt, Gadarában űzte ki az ördögöket két megszállottból, s a démonokat egy disznókba küldte, s az egész konda a meredek parton át a tóba rohant és vízbe fulladt. Ezután a városlakók kérték Jézust, hogy távozzon a környékről. A történetnek köszönhetően az ókeresztény korban Gadara zarándokhellyé vált (bár a Genezáreti-tó túlpartján, az izraeli oldalon egy másik falu szintén a magáénak követeli a csodát).

Így olvashatunk erről: „Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok, íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. Az ördögök kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába”. Azt mondta nekik: „Menjetek”. Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben”. (Máté 8,28-32)

Jézus kora után Gadara belekeveredett a zsidó háborúkba, amelyek i.sz. 70-ben Róma győzelmével értek véget. Kutatók szerint egyébként az ásatások során előkerült legtöbb lelet az i.sz. II. század első feléből származik, ami azt bizonyítja, hogy ez az időszak volt a település másik aranykora.

Az ókeresztény korban, i.sz. IV. században püspöki székhely lett, de a VII. századi muszlim hódítás idejében már csak kis falunak számított. Ráadásul a VIII. század közepén, 764-ben egy földrengés pusztította el, ezután elhagyatottá vált, bár a török korban a falu teljesen újjáépült.

1806-ban egy nyugati utazó „felfedezte” a romvárost. A helybéliek szerint itt jött létre az első jordániai kormány, és itt írták alá az első hivatalos nszerződést a britekkel 1920-ban. Komolyabb ásatások és restaurálási munkák csak az 1930-as években indultak meg. 1982-ben a feltárási munkák érdekében az oszmán falu lakosságát új helyre, a modern Umm Qaisba költöztették. A romokat jelenleg is restaurálják.

***

Induljunk el hát, és nézzük meg ezt az antik romvárost itt Jordánia északnyugati csücskében. Gadara (ma Umm Qais, Umm Kajsz – ezt a nevét a város vízellátását biztosító közeli forrásról kapta). A romok sokak szerint kevésbé látványosak, mint a jerashiak, viszont Gadarát (még) elkerüli a turisták tömege. Szerintem viszont már a fekvése miatt is érdemes idejönni, a város egy 378 méteres magaslaton fekszik, ahonnan ugyanis nagyszerű kilátás nyílik a Golán-fennsík irányába, a Genezáreti-tóra és a Jordán-völgyére is. A csodálatos fekvésű, ősi Gadara, a művészek és költők városa a tájon kívül még az építéséhez használt színes köveknek köszönhetően is különleges varázsú, szóval többszörösen megéri itt sétálni egyet. Az egyedülállóan szép görög-római Dekapolisz-város egyébként a Jordánia legészakibb turisztikai látványossága címmel is büszkélkedhet.

Mielőtt a régészeti parkba belépnénk, érdemes közelebbről megszemlélnünk az útba eső három, i.sz. I. századból való sírt. Az első, az ún. Germani-sír igen rossz állapotban van, bazaltkapuja és belső terei teszik emlékezetessé. A négyzet alakú előtérből két lépcső indul: az egyik egy sírkamrába, a másik egy befalazott ajtóhoz vezet. A bejárattól jobbra eső nyílás a szomszédos sírral teremt összeköttetést. Kissé jobbra találjuk Modestus sírját, amelynek érdekessége, hogy bazaltkapuja még az eredeti helyén áll. Szemben Chaireas sírjának görög felirata arról tanúskodik, hogy az építmény az I. század végén készült (a feliraton a 154-es év szerepel, ami a Gadarában használatos naptárban a mi időszámításunk szerinti 90-91-nek felel meg). A sír belsejében rövid folyosó vezet egy négyszögletes terembe, amelyből három téglalap alakú, alacsony mennyezetű és emelt padlózatú fülke nyílik, mindegyikben egy-egy bazaltszarkofággal. A bejárat közelében még több feltáratlan sír található: a kor szokásai szerint a halottakat a városon kívül temették el (Nekropolisz).

Alighogy belépünk, a XX. század elején épült oszmán falu központján vágunk át: a nagy, belső udvaros házak közül kettőt felújítottak és megnyitottak a látogatók előtt. Az egyikben a „rest house” üzemel, a másik, a török kormányzó egykori rezidenciája, a Beit Russan (Bejt Russzán) pedig a Régészeti Múzeum otthona. A múzeumban a IV. századi görög szobrok ihlette értékes rómaiszobor-gyűjtemény, néhány mozaiktöredék és Tükhének, a véletlen szerencse istennőjének a nyugati színház területén előkerült hófehér márványszobra látható.

A múzeumot elhagyva jobbra, az akropolisz lábánál találjuk az északi színház maradványait, melyet teljesen benőtt a növényzet. Bazalttömbjei nagy részét rég elhordták a falu lakosai építőanyagként. Ez volt Gadara nagyobbik színháza, feltárása és restaurálása napjainkban is folyik. A színház közelében lévő nekropolisz feltárását megnehezíti a most is használt temető közelsége.

A színháztól északra fekszik a bazilikaterasz, egy 95×35 m-es, oszlopsorral szegélyezett udvar. A terasz különböző színű mészkő-, márvány- és bazaltkövekből épült, ez az egyik legfontosabb része a romvárosnak. A turistarendőrség irodája után érkezünk a „rest house”-hoz, majd innen továbbereszkedve a VI. századi (520-ból való) bizánci bazilika elé jutunk, a nyolcszögletű épületnek még ma is áll több oszlopa, némelyik ezek közül fekete bazaltból készült. Egy kis terecske közepén állnak a nyolcszögben elhelyezett oszlopok, mely terület tulajdonképpen egy oltárterem, ahova csak a papnak volt szabad belépni – ahogy az az ortodox templomokban szokás.

A bazilika előtt álló négyoldalú árkádos épület az alatta lévő főútra, a cardóra néz; a mozaikpadlós portikuszt oszlopsor kíséri, az oszlopok mentén különféle üzletek álltak (az egykori helyiségek máig láthatók). Az út bal oldalán egymás mellett sorakozó üzleteket ma is látható boltíves tető fedte, a jobb oldalon lakóházak voltak.

A bazilika után a II. században épült nyugati színházat nézzük meg. Mielőtt a színházhoz érnénk, rögtön a bazilika után balra megpillanthatjuk azt a nemrégiben feltárt kis templomot, amelynek apszisa és kórusa viszonylag jó állapotban maradt fenn.

A fekete bazaltból épült színház kétszintes, 3000 nézőt befogadó nézőterét árkádok tartják, a nézőtéren még ma is láthatók a kőtámlás díszülőhelyek. A központi lépcsősor közelében, a legalacsonyabb sorban állt Tükhé istennő szobra, amely ma a Régészeti Múzeumban van. A színháztól gyönyörű kilátás nyílik a Golan-fennsíkra és a Kineret-tóra.

A cardo maximuson visszatérve és az útkereszteződésnél balra fordulva a másik úttengelyen, a decumanuson folytatjuk sétánkat; ez volt az egykori Decumanus Maximus, Gadara főutcája, mely a városfalakon túl Abilába és Pellába vezetett, és végül a Földközi-tenger partján ért véget.

Induljunk el nyugatra a decemanuson a fürdő felé. A IV. században épült fürdőkomplexumot egykor gyönyörű szökőkutak, szobrok és medencék díszítették, ám az egymást követő földrengések mindent romba döntöttek. A mozaikpadlós épületen felirat emlékezik meg Heraklidészről, a tehetős polgárról: feltehetőleg ő fedezte az építési költségeket. A fürdőépületet a bizánci és az oszmán korszakban átalakították.

A fürdővel szemben állt a Nymphaeum (a város két nymphaeuma közül a keleti). Ezek szakrális jellegű medencék voltak a vízi istennők, a Nimfák tiszteletére rendezett ünnepségeken.

A Decumanus Maximus 1 km hosszan folytatódik nyugat felé, de a távolabbi romok – egy újabb fürdő, mauzóleumok és kapuk – kevéssé érdekesek. A lelőhelyen japán és iraki régészeti expedíciók dolgoznak. Ha mégis továbbhaladunk, a decumanuson, egy bazaltkockákból épített kör alapú torony maradványaihoz érkezünk. A torony mellett szinte teljesen ép állapotban maradt fenn egy föld alatti mauzóleum, a hypogeum, amelyhez kőlépcső vezet. Itt találták meg Helládisz szarkofágját, mely ma az irbidi Régészeti és Antropológiai Múzeumban látható. A sírkamra előtti boltozatos előszoba három oldalán fülkék sorakoznak. Ettől a helytől nem messze állt a nyugati kapu, amelyet talán Traianus császár (i.sz. 98-117) tiszteletére emeltek. A kapun túl, balra a kocsiversenyek stadionja a hippodrom fogadta a nézőket.

Miután megnéztük az ókori Gadara görög, római, bizánci és ottomán török építményeinek romjait, ihatunk egy frissítőt a romterület mellett üzemelő büfékben, mielőtt továbbindulunk. Mivel a hely nagyon közel van az izraeli (és szíriai) határhoz, tartsuk kéznél az útlevelünket az esetleges katonai ellenőrzések miatt! Katonai objektumokat, járműveket ne fényképezzünk!

Kép és szöveg: Barna Béla

Jelen írás első, nyomtatott változata 2019 júniusában jelent meg a HTM Hegyisport és Turista Magazinban.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!