Bordélyház Epheszoszban

Az antik Epheszoszban a Kuretész út és a Márvány út kereszteződésében áll a porneion, a bordélyház – olvasható egy bédekkerben a mondat. És rögtön felmerülhet a kérdés: vajon a pornó szavunk is a görögből jön? Erre próbálunk meg választ adni. 

Ha felütjük a Békési B. István által 1983-ban írt Törökország utikönyvet (Panoráma Kiadó), akkor azt találjuk benne, hogy a „Márvány út és a Kuretész út találkozásánál, az általuk közrefogott területen egy terjedelmes épület, a Scholasztika-fürdők vaskos falait, pincéit, oszlopait láthatjuk”.

Ebből még nem gondolnánk, hogy pajzán helyen járunk, azonban, ha tovább olvassuk, akkor azt találjuk, hogy az egyébként az i.e. I. század végén, a II. század elején építették fürdőket később, „a IV. században egy Scholasztikia nevű keresztény nő átalakíttatta oly módon, hogy csak az egyik rész maradt meg eredeti funkciójában, a másikban örömházat létesített”.

Az örömház szóból már sejteni lehet valamit, és ezért jó, ha több utikalauz is van nálunk, mert a Világvándor sorozat Törökország kötete (az olasz Touring Club Italiano 2006-os magyar kiadása) megerősíti gyanúnkat: „a Kuretész út és a Márvány út kereszteződésében áll a porneion, a bordélyház”. Írja röviden és tömören a szerző, s amikor ezt olvastam, 2019-es epheszoszi sétám alkalmával, akkor merült fel bennem a kérdés, hogy a porneion (πορνείο) szónak vajon van-e valami köze a magyar pornó szóhoz?

a görög pórnē (πόρνη) – jelentése: ‘hímringyó, bujálkodó férfi’

Nos, van. Ha felütjük a magyar etimológiai szótárt, akkor azt találjuk, hogy a pornográfia (πορνογραφια) jelentése: szeméremsértő írás, rajz, film’. Balázs Géza is hasonlót ír, talán pontosabban, mégpedig, hogy a „pornográfia nemi cselekményeket kendőzetlenül ábrázoló alkotás (rajz, fénykép, film, írás)”. A pornográfia egyébként mesterséges szóalkotás a görög pórnē (πόρνη) – jelentése: ‘hímringyó, bujálkodó férfi’) és a gráphein (‘írni, rajzolni, rögzíteni’) elemekből. A pórnē szó mellett egyébként a porneía (πορνεία) szó is érdekes lehet, melynek prostitúció a jelentése. Innen már pedig csak egy röpke rövidülés: a magyar pornó, illetve az angol porn is a pornográfia (pornography) rövidülésével jött létre.

Szóval itt állunk hát az epheszoszi porneion, azaz bordélyház előtt. Leírások szerint a földszinten hatalmas csarnok fogadta a vendégeket, míg az emeleten voltak a ház hölgyeinek, a hetéráknak a lakrészei. Természetesen a hetéra (hetaira) szó is görög eredetű, a hetairosz (‘társ, pajtás’) nőnemű formájából alakult ki, s előkelő, szépséges és művelt kurtizánt jelent.

Érdekes módon azonban Epheszoszban nem is a bordély lett kiemelten híres, hanem a bordélyt reklámozó márvány-vésetek. Ha az antik romvárosban járunk, ezt bizony ma is lefényképezhetjük: az épületkomplexum előtt, a márványos úton egészen sajátos jelzést alkalmaztak azok eligazítására, akik az örömházat keresték. A kőburkolatba egy mezítelen bal láb talpának körvonalait vésték be, melynek ujjai a ház irányába mutattak. A talp jelet kiegészíti egy női arc és egy szív is, így együtt a kövezetbe karcolt jelek (szív, láb, női arc) ennek a bordélyháznak a bejáratát jelzik.

Miután lefényképeztük a híres reklámgrafikákat, olvassunk bele Tony Perrottet, a New York Times újságírójának magyarul is megjelent könyvébe, az Ókori vakációba, mely elég hosszan foglalkozik Epheszosszal:

„A csillogó városok közül, amelyekben a római turistákra a megújult kelet gyönyörei vártak, egy sem volt fogható Epheszoszhoz. (…) Epheszosz valódi csábítását azonban ennél sokkal földhözragadtabb örömök jelentették. Az ember a forró nyári éjszakákon kisétálhatott az Árkádiai útra (Rómán kívül ez volt az egyetlen város, amely utcai közvilágítással büszkélkedhetett), ahol vég nélküli karnevál tombolt: „az egész várost elárasztják a furulyások, az elpuhult semmirekellők, és mindent elnyom a ricsaj” – csóválta a fejét rosszallóan Tianai Apolloniosz. A leghírhedtebbek az erotikus balerinák voltak, a mai hastáncosnők elődei, akik áttetsző köntöseikben „egyenletes ütemre ringatják érzéki csípőjüket, szemérmetlen pozitúrákat” véve fel a földön tekergőzve (Martialis leírása szerint)”.

És Tony Perrottet bőségesen ír az itteni fürdőkről is: „a Kr. u. I. században az előkelő körökben egyre megszokottabbá váltak a közös fürdők, s ez olyan, erotikától fűtött légkört teremtett, amely sokkal bujább volt annál, mint amit filmvásznon meg lehetett valósítani. A rómaiak mindig meztelenül merültek alá a meleg vizű medencékbe, és kinevették azokat, akik elfedték a testüket. (…) A gőzkamrákban induló erotikus előjáték a szomszédos falatozókban és éttermekben folytatódott, ahol a felhevült szerelmesek szemügyre vehették egymást egy korsó bor és néhány füge társaságában. A beteljesüléshez magánszobák álltak a rendelkezésre, amelyeket buja freskók díszítettek. Ovidius, a költő A szerelem művészetében a fürdőket az ifjú szerelmesek találkahelyeként ábrázolja, mivel itt a gardedámokat kint lehetett hagyni. Ulpianus megemlíti, hogy a fürdők egyben a házasságtörés színhelyei is voltak, ahol időnként gazdag matrónák csalták meg férjüket Adoniszhoz hasonlatos ázsiai rabszolgáikkal.”

Ne felejtsük el, egy érdekes adalék: amikor ez a fürdő épült (i.sz. I. században) Epheszosz pont fénykorát élte és lakóinak száma pedig elérte a félmilliót! Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt.

A bordélyház és fürdők kapcsán két dologról kell még szólni. Az egyik, hogy itt, a Kuretész út és a Márvány út kereszteződésében álló egykori örömház 14 m mély kútjában 1956-ban találtak rá a Priapusz-szobrocskára. A görög mitológiában Priaposz (Πρᾱπος) termékenységi isten volt, az állatállomány, a gyümölcsültetvények, a kertek és a férfi nemi szervek védelmezője. Priaposz a legendák szerint Aphrodité és Dionüszosz fia volt. A sztori szerint apja, a bor és mámor istene a megfoganás után Indiába ment, ám távollétében Aphrodité megcsalta őt (állítólag Adonisszal). Héra ezen felháborodva elintézte, hogy a szerelem istennője torz gyermeket hozzon világra: Priaposz testét aránytalanul nagy méretű hímvessző éktelenítette el. Túlméretezett, állandó merevedése miatt névadója lett az orvosi szaknyelvben a priapizmus kifejezésnek, mely a kórosan hosszan tartó erekciót jelenti. A római erotikus művészet és a latin irodalom népszerű alakja is lett.

Ez az itt 1956-ban megtalált szobor mindössze 15 cm magasságú, égetett agyagból készült és a római korból származik, aránytalanul nagyméretű hímvesszője pedig a termékenységet jelképezte.

Az impozáns férfiasságáról nevezetes kis szobor rövid idő alatt közismert lett, másolataival az ország valamennyi bazárjában találkozhatunk – kőből, műanyagból, bronzból készítik, dísztárgyként, vagy szuvenír-kulcstartó formájában. Az eredetit itt a közelben, a Selcuki Múzeumban őrzik.

És végül, ha már ennyi altesti dologról szóltunk, fejezzük be a híres epheszoszi latrinákkal. Az I. századból láthatunk itt márványba vágott lyukakat (kb. 40-et) egymás mellett, melyek közvécék voltak, igen közel egymáshoz. Érdekesség, hogy a vécét meglehetősen fejlett, megszakítás nélküli vízfolyással építették, a római fürdőből származó vizet használták öblítésre. Még érdekesség, hogy állítólag egy zenekar egész nap játszott itt, hogy elfedjék a wc-ből kieredő hangokat, illetve mai fejjel furcsa az is, hogyha a gazdagok jöttek itt wc-zni, akkor mindig egy rabszolgát küldtek előre, aki felmelegítette nekik a márvány ülőkét, mielőtt leültek.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!