Ljubljana szíve, a Prešeren tér

Szlovénia 320 ezer lakosú fővárosa a Borostyánkő-út mentén kialakult „osztrákos” jellegű Ljubljana (németül Laibach). Ennek egyik központi tere a Prešeren tér, ezt mutatom be ebben a posztban részletesen. 

A szépen kialakított teret a legismertebb szlovén költőről, France Prešerenről (1800–1849) nevezték el. Kezdjük sétánkat Prešeren 1905-ben felállított szobránál (Ivan Zajc műve), akinek a szlovén irodalmi nyelv és nemzettudat formálásában volt nagy szerepe.

A régi 1000 toláros bankjegyen is szereplő Prešeren Köszöntő (Zdravljica) című költeménye 150 évvel megírását követően a Szlovén Állam Himnusza lett. Lukács István és Mladen Pavičić írják a himnuszról A szlovén irodalom története című művükben, hogy „bordalba bújtatott igazi politikai vers ez, amely Ferdinánd császár 1844-es ljubljanai látogatásának alkalmából íródott. A derűs, anakreóni és pajkos verskezdet után nemzetéhez fordul a költő, a szláv egységet hirdeti, élteti népe leányait és ifjait, s miként Petőfi, ő is a világszabadság eljöttét jövendöli”. Nagyjából ennyit lehet tudni róla a magyar nyelvű utikönyvekből, mi azonban szemezgessünk még életének érdekességeiből.

Szóval Prešeren Veldenben (a mai Vrba a Gorenjskában) született 1800. december 3-án; a szülők papnak szánták fiukat, de a kis France a laibachi gimi után Bécsbe ment jogásznak. Miután elvégezte az egyetemet, ügyvédként visszatért Ljubljanába, de sokáig munkanélküli volt: csak átmeneti munkákkal és versírással tudta eltartani magát. Múzsája egy gazdag kereskedő leánya, Julija Primic volt, akit (minő meglepetés) eltiltottak a költőtől. Prešeren Julijának szentelte több más mellett a Sonetni venec (Szonettkoszorú, 1834) című kötetét. Csalódásait a szerelmi kudarcon kívül csak tetézte, hogy 1835-ben a Szávába fulladt ifjúkora leghűségesebb barátja és költészetének legodaadóbb híve, Matija Čop. Lírai hozadéka e válságos időszaknak a szlovén költészet máig legnagyobb hatású klasszikus műve, az 1836-ban megjelent Krst pri Savici (Keresztelő a Savicánál) című romantikus poéma, mely a karantánok X. századi megtéréséről szól és a Savica-vízesésnél játszódik.

A sok munkanélküliség, csalódás és irodalmi el nem ismertség és kudarc miatt Prešeren egész életében súlyos alkoholizmussal küzdött. Minderre rá viszonyt kezdett egy szolgálóleánnyal is, a tőle 23 évvel fiatalabb Ana Jelovšekkal, akitől aztán három törvénytelen gyereke született. Az első féléves korában, a másik tízévesen halt meg, csak Ernestina nevű lánya maradt életben. Ana egyébként gyakran főzött a magányosan élő Prešerenre és a munkában a kislány is segített neki, sőt a költő Katra nevű nővére is. Így elvileg a nehézségek ellenére a költő számára biztosítva lett volna a betevője, azonban az italozásaira nagyon sok pénz ment el. Ez is lett a végzete: éppen élete végén, amikor végre ügyvédként dolgozhatott Krainburgban (ma Kranj), a túlzásba vitt alkoholfogyasztása miatt fellépő májzsugorodás következtében, 1849. február 8-án meghalt (ez a nap a szomszéd országban ma ünnepnek számít: a szlovén kultúra napja!). A kranji temetőben helyezték örök nyugalomra; a temetőt később felszámolták, egyedül az ő jellegzetes síremléke maradt meg: ma a helyet Prešeren-ligetnek nevezik.

Prešeren szobra mögött áll egy szép épület, a Központi Gyógyszertár (Centralna lekarna), amit Mayer palotának (szlovénül: Mayerjeva palača) is neveznek.

Tőle balra egy szép bevásárló-épület (Galerija Emporium), attól is balra pedig az 1660-ban épült korai barokk ferences templomot (Frančiškanska cerkev Marijinega oznanenja) találjuk.

A tér uralkodó építészeti remeke egészen pontosan 1646-1660 között épült. Belsejében Matej Langus csodálatos freskói mellett említésre méltó benne a pompás oltár, amely a legismertebb szlovén barokk szobrász, az igazából olasz Francesco Robba műhelyéből származik.

A ferences templommal átellenben van egy szép, 1991-ben készült bronz városmakett, érdemes megnézni, majd kiállni a kör közepére kicsit: a teret egyébként 2007-ben újították fel.

És végül, ha megyünk tovább az óvárosba, a térhez kapcsolódóan szóljunk még az építészeti különlegességnek számító hármas hídról (Tromostovje) is. Az 1842-ben épített kőhíd mellé a Ljubljanica fölé a legismertebb szlovén építész, Jože Plečnik 1931-ben két, csaknem párhuzamos gyalogos hidat is épített, amelyek ma az óváros tölcsér alakú bejáratát alkotják.

Jože Plečnik (Ljubljana, 1872. január 23. – Ljubljana 1957. január 7.) kiváló szlovén építész keze nyomával a városban nagyon sok helyen találkozhatunk. Csak néhány olyan város van a világban, amelynek mai arculatát egyetlen építész olyan mértékben befolyásolta volna, mint a szlovén fővárosét Plečnik. Ljubljanában született 1872-ben. Tanulmányait Grazban és Bécsben végezte. Bécsben kezdett el dolgozni is, később Prágában az Iparművészeti professzora lett. Nevét a modern európai építészet úttörői között említik. 1919-ben összebarátkozott Tomáš Garrigue Masaryk államelnökkel, aki 1920-ban meghívta, hogy vegyen részt a prágai vár felújításában és az új cseh nemzetállam hatalmát reprezentáló „nemzeti akropolisszá” átépítésében, sőt ő volt a vezető építésze. Az 1920-as évek elején visszatért szülővárosába és a frissen alakult Ljubljanai Egyetem professzora lett. 35 éves munkássága során a város fővároshoz illő arculatának megteremtésén fáradozott. Nevéhez egyebek mellett templomok, iskolák, parkok, a Bežigrad Stadion, az Assisi Szent Ferenc-templom, a Szlovén Kereskedelmi és Iparkamara székháza, a Hármas híd, a Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, a Cipészek hídja, a Peglezen épület, a Ljubljanica folyó medrének kialakítása, a római városfal és a fellegvár védműveinek renoválása kötődik. Munkáival más szlovén városokban is találkozhatunk, illetve hozzá köthető Tito marsall kerti pavilonja a Brioni-szigeteken.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes emlékek: sokszor jártam Ljubljanában, hideg januárban és verőfényes nyárelőn: az egyik legemlékezetesebb emlékünk, amikor az akkor (2008-ban) ötéves Boldizsár fiunk kitárt karral rohant a galambok után a Prešeren téren, illetve a tér városmakettjén például Boldi legalább egy órát játszott egy fadarabbal, ami a busz volt, a makett pedig terepasztalként funkcionált.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!