Saigont városát 1973-ban átkeresztelték Ho Si Minh-városra,  az egykori észak-vietnami elnök iránti tisztelet jeléül. A jelenleg több mint 12 millió lakosú nagyváros rengeteg múzeuma közül most csak a Ho Chi Minh Múzeumot mutatjuk be, illetve a város névadójának életrajzát és magyarországi vonatkozásait. 

Ho Si Minh Múzeum az egykori Saigonban – Fotó: Barna Béla

Ho Si Minh-város (vietnamiul Thành Phố Hồ Chí Minh) Vietnam déli részén fekszik, a Saigon-folyó partján. Prey Nokor néven Kambodzsa legfontosabb kikötője volt, míg a vietnamiak el nem foglalták a XVI. században. Saigon (vietnamiul: Sài Gòn) néven 1954-ig Francia-Indokína, majd 1975-ig, a vietnami háború befejezéséig Dél-Vietnam fővárosa volt.

A vietnami háború után, 1976. július 2-án Észak- és Dél-Vietnam egyesítésével létrejött a Vietnami Szocialista Köztársaság: ennek a fővárosa Hanoi lett, Saigont pedig átnevezték Ho Si Minh-városra, így fejezve ki tiszteletüket az egykori észak-vietnami elnök iránt. A több mint 12 millió lakosú nagyvárosban rengeteg múzeum és látnivaló akad, jelen bejegyzésben azonban csak a város névadójának, Ho Shi Minhnek az életéről, illetve az ő folyóparti múzeumáról, illetve két mondatban Ho apó magyar vonatkozásairól.

Ho Si Minh a Heves megyei Népújság 1957. augusztus 3-i címlapján

Ho Si Minh, vietnamiul Hồ Chí Minh jelentése „a felvilágosult”, eredeti nevén Nguyễn Sinh Cung (1890. május 19. – 1969. szeptember 2.) a vietnami nemzeti mozgalom vezetője, 1954-től 1969-ig Észak-Vietnam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke és miniszterelnöke volt.

Nguyễn Sinh Cung néven született egy szegény tanító fiaként 1890. május 19-én Hoàng Trù településen. Ifjúkorát szegénységben élte le egy Kim Lien nevű falucskában, konfuciánus nevelést kapott, tízéves korában pedig apjától konfuciánus szokás szerint új nevet kapott: Nguyễn Tat Thành (Nguyen, a művelt).

Ho apó és a világ – Fotó: Barna Béla

Később elvégzett egy a franciák által fenntartott gimnáziumot Hué városában. Tanulmányai után iskolaigazgató lett Phan Thietben, majd beiratkozott az egyik saigoni műszaki főiskolára, de 1911-ben elmenekült hazájából. Három évig tengerész, pontosabban kukta volt egy francia gőzösön: eljutott Amerikába (New York, Boston), Afrikába és Európa országaiba, megtanulta a francia, német, angol és kínai nyelvet. Ekkoriban vette fel a Nguyen Ai Quoc, vagyis Nguyen, a hazafi nevet.

1915-től két évig Londonban, majd Párizsban élt. Dolgozott mosogatóként, szakácsként, kertészként, pincérként, fotósként és kazánfűtőként. Párizsban került kapcsolatba a kommunistákkal, sőt 1920-ban alapító tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. Apropó franciák: a hivatalos propaganda szerint Ho apó agglegény volt, aki a forradalommal és a nemzet ügyével jegyezte el magát, dokumentumok szerint azonban kétszer is megnősült, és mindkét alkalommal francia nőt vett feleségül.

A kommunisták felfigyeltek rá és 1923-ban Moszkvába ment tanulni, majd onnan pedig 1924. decemberében, Ly Thuy álnéven továbbment Kínába. Itt, egészen pontosan Kantonban 1925-ben az ő vezetésével alakult meg a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetség (Vietnam Thanh Nien Cach Menh Dong Chi Hoi).

Ho Si Minh szobra – Fotó: Barna Béla

Ám mivel Csang Kaj-sek, a kínai hadsereg akkori főparancsnoka elűzte a kínai kommunistákat Kantonból, el kellett menekülniük: Ho Si Minh 1927-ben a Krím-félszigetre ment, ahol tuberkolózisból kellett felépülnie, majd Brüsszel, Berlin és Svájc után egy olasz kikötőből Thaiföldre (Sziámba) hajózott, hogy egy Laoszhoz közeli kis faluban töltsön el egy évet. India majd Sanghaj következett, ám Hong Kongban beleszaladt az angol hatóságok karjaiba és másfél év fogságot töltött itt. Utána Milánóba ment egy étterembe dolgozni, majd egy moszkvai kitérőt követően ismét Kína következett: 1938-ban néhány hónapot Mao Ce-tungnál töltött Yen-anban. A Hồ Chí Minh nevet 1940-től egyre gyakrabban használta, s amikor 1941 januárjában, 30 év távollét után hazatért, elválaszthatatlanul ráragadt ez a név.

1941-től otthon harcolt a japánok ellen. 1945. szeptember 2-án Hanoiban hatalmas tömeg előtt jelentette be a független Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. Ezt követően 1946. december 19-én kitört az első indokínai háború, a „tigris és az elefánt” élet-halál harca, amelyben a tigris „ha egyszer is mozdulatlanná válna, hatalmas ellenfele széttaposná. A dzsungel gyors lábú ura azonban soha nem áll meg, így az elefánt bármily hatalmas is, sebzetten és bénán éhen pusztul” – ez volt Ho apó taktikája, amellyel sem a francia, sem később az amerikai hadsereg sem tudott mit kezdeni.

A múzeum egy részlete Ho Chi Minh Cityben – Fotó: Barna Béla

A háborút végül a vietnamiak megnyerték, az azt lezáró béketárgyalásra 1954. nyarán került sor Genfben. A megkötött szerződés értelmében Vietnámot a 17. északi szélességi kör mentén két részre osztották az 1956. évi választásig, amely után alakulhat meg az egységes vietnámi kormány (ekkor lett független ország Laosz és Kambodzsa is).

Észak-Vietnám, amit a békeszerződés Hónak és követőinek juttatott, szegény ország volt, ráadásul el volt vágva a kiterjedt déli mezőgazdasági területektől. A kedvezőtlen viszonyok között Ho Si Minh rendszere egyre merevebb és zsarnokibb lett.

Ezt a Peugeot autót Ho Si Minhnek ajándékozták – Fotó: Barna Béla

1955-ben Ho ellátogatott Moszkvába és Pekingbe, 1957-ben Németországba (Kelet-Berlin) majd 1958-ban Új-Delhibe és Jakartába is. 1960-ban újra Moszkvába ment, ahol jó diplomáciai képességeinek köszönhetően sikerült közvetítenie a két kommunista nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína között. Ho Si Minh a szakértők szerint inkább a Szovjetunióval rokonszenvezett, ám tudatában volt Kína meghatározó szerepének az ázsiai forradalomban. Amikor a háború újra kitört, mindkét nagyhatalomtól egyenlő segítséget kapott.

Ho apó az 5000 dongos bankjegyen

Észak-Vietnám 1959-től újra háborúba sodródott. Ebben az évben volt egy pártkongresszus, ahol Ho Si Minh átadta a pártfőtitkári helyét: továbbra is ő maradt az államfő, de tevékenysége ezután már főként a színfalak mögött folyt. Persze a továbbiakban is döntő szava volt a kormányban, amelyet régi hívei irányítottak, de egyre kevésbé vállalt tevékeny részt a vezetésből. Mindinkább élő jelképpé vált, bár sohasem volt Sztálinéhoz, Maóéhoz vagy akár Titóéhoz hasonló személyi kultusza. Ő jelképezte a megosztott Vietnám megbonthatatlan egységét.

Az amerikaiak 1965-től kezdve légicsapásokat intéztek Észak-Vietnám ellen. Ho álláspontja a következő volt: „Bombázással sohasem vesznek rá bennünket a tárgyalásra.” Az amerikaiak Ho Si Minhrről neveztek el egy vietkong hadiösvényt. A “Ho Si Minh-ösvény” egy Észak-Vietnámból Dél-Vietnámba, a szomszédos Laoszon és Kambodzsán keresztül teherautók, kerékpárok, illetve gyalogosok számára a dzsungel mélyén kiépített úthálózat volt, amely az észak-vietnámi hadsereg és a dél-vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (amerikai elnevezéssel vietkong) logisztikai utánpótlását biztosította a vietnámi háború idején. Ho az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott hosszú tárgyalási folyamat elejét érhette csak meg, mivel 79 évesen, 1969. szeptember 2-án Hanoiban utolérte a halál.

Csak az 1980-as évek végén derült ki, hogy harcostársai annak idején meghamisították halála időpontját, és megtagadták végakaratának teljesítését is. A hírt csak egy nappal később hozták nyilvánosságra, hogy ne zavarják meg az előző napi nemzeti ünnepet, illetve Ho Si Minh azt is kérte, hogy hamvasszák el, hamvait tegyék három urnába, amelyet Vietnam északi, középső és déli részén helyezzenek el. Ehelyett holttestét mumifikálták, és szovjet mintára mauzóleumban, üvegkoporsóban tették közszemlére: a fővárosban a Ba Dinh téren épült Ho Si Minh Mauzóleumban (Lang Chu Tich Ho Chi Minh). A sztálinista stílusban, a moszkvai Vörös téren álló Lenin Mauzóleum mintájára épült mauzóleum 1975-ben készült el, és építéséhez a Vietnam különböző részeiből hozott fekete, szürke és vörös márványt, gránitot és ritka faféléket használtak.

1973-ban átkeresztelték a Mekong folyó deltájánál fekvő Saigont, a város új neve Ho Si Minh lett

Ho Si Minh egyszerűsége, közvetlensége miatt rendkívül népszerű volt. Szerény házban lakott, kertjét maga művelte, szeretett horgászni és rendszeresen együtt röplabdázott a katonákkal, de kiválóan eligazodott a nemzetközi diplomácia útvesztőiben is. Tiszteletére 1973-ban átkeresztelték a Mekong folyó deltájánál fekvő Saigont, így a város új neve Ho Si Minh lett.

Sétám sportstrackeren a Dragon Palace II Hotelből Ho Si Minh múzeumához 2017. március 21-én

Saigonban is van múzeuma, a kikötőben. Úgy is becézik a múzeum épületét, hogy a „Sárkány ház” (Nha Rong), ami tulajdonképpen egy franciák által 1863-ban épített vámhivatal volt. A mostani Ho Si Minh Múzeum 1979 szeptemberében nyílt meg itt, a legendás vezető személyes tárgyai (néhány ruhája, szandálja, szemüvege) vannak itt kiállítva (3000 fénykép, 700 kiállítási tárgy). A múzeum Ho apó teljes életét és politikai karrierjét bemutatja. Az épületben nem véletlenül van a múzeum, a 21 éves Ho Si Minh itt hagyta el anno Vietnamot, hogy megkezdje 30 éves világjárását.

A múzeum épülete és Ho apó szobra – Fotó: Barna Béla

A Ho Chi Minh Museum címe: 1 Nguyen Tat Thanh, Ward 12, District 4. Egyszerűbb azonban ha ott keressük az épületet, ahol a Ben Nghe-csatorna a Saigon folyóba torkollik. Keddtől szombatig 07:30–11:30 illetve 13:30–17:00 között van nyitva, a belépő külföldieknek 10 ezer dong. Apropó dong: természetesen a vietnami valután is Ho apó szerepel, mindegyiken.

Ho Si Minh Magyarországra érkezése 1957. augusztus 5-én. Forrás: Fortepan

Érdekességképpen említsük meg, hogy Ho-Si-Minh elnök Magyarországon járt 1957 augusztusában. A Filmhíradó így tudósított az eseményről:

Egy távoli, testvéri nép vezetőit várják a Ferihegyi repülőtéren. Baráti látogatásra hazánkba érkezett Ho Si Minh, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnöke. A hős vietnámi nép fiát Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke fogadja. Bemutatkoznak kormányunk tagjai is“.

További magyar vonatkozás, hogy az egri Eszterházy Károly Egyetem 1970-től 1989-ig Ho Si Minh Tanárképző Főiskola néven működött.

További magyar vonatkozás, hogy az egri Eszterházy Károly Egyetem egy időben (egészen pontosan 1970-től 1989-ig) Ho Si Minh Tanárképző Főiskola néven működött.

Az egri főiskola egykori címere

Budapesten, a volt Hanoi, ma Függetlenségi parkban állt Farkas Aladár 1970-es Ho Si Minh melszobra. 1991-ben a Fővárosi önkormányzat lebontotta és Vietnami Szocialista Köztársaság Nagykövetségének átadta.


Orbán Viktor tárgyal Nguyen Xuan Phuc vietnami kormányfővel Hanoiban 2017. szeptember 25-én – Fotó: MTI

Azóta újra jóban vagyunk Vietnammal. Újra megnyitotta Ho Si Minh-városban Magyarország főkonzulátusát 2016 januárjában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Orbán Viktor miniszterelnök pedig 2017. szeptember 25-én Nguyen Xuan Phuc vietnami kormányfővel tárgyalt Hanoiban, mint az MTI képe mutatja, Ho apó fotója alatt.

Kép és szöveg: Barna Béla

Orbán Viktor Ho Si Minh szobra alatt – Forrás: miniszterelnok.hu