Szeretek hóesésben fenyőerdőben hegyre sétálni, befagyott vízesést csodálni, majd egy mesebeli erdei tisztáson álló faházikóban forralt sört kortyolgatni a túra után. Aki hasonló téli, tátrai romantikára vágyik, annak a legjobb választás a Lengyel-Tátrában fekvő Zakopane, és az onnan nyíló Strążyska-völgy (Dolina Strążyska), valamint a völgy végén a Polana Strążyska melletti Siklawica vízesés.
Egy másik tátrai völgyről, a Sucha-wodáról (Dolina Suchej Wody) lásd írásunkat ide kattintva.
Sok ismertető írja azt, hogy Zakopane legszebb völgye a Strążyska-völgy (Dolina Strążyska), melynek bejárata 2,5 kilométerre van Zakopane városközpontjától. A közel három kilométer hosszú völgy kettéosztja a Giewonttól északra lévő erdős területeket: nyugatról a Samkowa Czuba (1189 m), a Turnia Kiernia és a Łysanki (1445 m) csúcsok határolják, keletről pedig a Grześkówki és a Sarnia Skala (1377 m) hegyhát.
Maga a Strążyska-völgy bejárata 898 méter tengerszint feletti magasságban van, innen a sűrű erdőkkel borított hegyoldalak között haladva a völgy alján vezet a piros jelzésű turistaút: mindjárt a völgy elején, a Młyniska-füvestetőn áll egy erdészház, mely Władyslaw Zamoyski (1853-1924), a zakopanei birtokok egykori tulajdonosának idejéből származik; ma a Tátrai Nemzeti Park kezelésében van. Aztán a turistaút jobb oldalán elhaladunk Edvard Jelínek (1855-1897) prágai születésű cseh író 1899-ben állított emléktáblája mellett.
A füvestető és a völgy (Strążyska) elnevezése egyébként a gorál „straga” szóból ered, amely azt az elkerített helyet jelöli, ahol a birkákat fejték
Innen kb. még húsz perc felfelé a Strążyska-füvestető (Polana Strążyska, 1042 m): ez volt egykoron a völgy gazdasági központja, juhokat és teheneket legeltettek itt.
A füvestető és a völgy (Strążyska) elnevezése egyébként a gorál „straga” szóból ered, amely azt az elkerített helyet jelöli, ahol a birkákat fejték. A sok régi pásztortanyából csupán kettő maradt fenn. Más kunyhók is voltak azonban már nagyon korán a völgyben: a Strążyska dolinában az Alojzy Althról (1819-1886) elnevezett kunyhót 1886-ban, a Siklawica vízesés mellettit pedig 1895-ben emelték a lengyel turisták.
A Polana Strążyskáról gyönyörű a kilátás az egyik legszebb lengyel hegy, a Giewont északi, 500 méter magas északi falára. A francia származású osztrák tudós, Balthazar Hacquet ezt írta a legendás Giewontról: „…a sziklafalak olyan meredekek, hogy kőből rakott palota vagy valami hatalmas városház (Rathaus) gyanánt tűnnek fel…” A lengyel legendák egyébként a nép szabadító lovagját látják a hegyben: aki állítólag addig alussza álmát, amíg a lengyel nép veszélybe nem jut, s ekkor felkelve kőbe dermedéséből megvédi a lengyeleket a veszélytől. A hegylánc formája jól megnézve valóban egy fekvő óriásra hasonlít, de érdekes módon sokan indiánhoz is hasonlítják.
A hegy nyugati főcsúcsa az 1894 méter magas Wielki Giewont (az óriás vagy indián feje), amelyen egy 17,5 méteres vaskereszt áll. Miután megcsodáltuk a hegyet a Polana Strążyskáról, s az egyik gorál kunyhóban ittunk egy forralt málnás vagy mézes sört, folytathatjuk havas túránkat.
A tisztásról tízperces sétával érhetjük el a sárga jelzésen a Siklawica vízesést, mely télen befagyva is kellemes túracélpont. A vízesés összesen 23 m magas, két lépcsős vízesés: az alsó 13, a felső lépcső 10 m magas.
A Lengyel-Tátra vizeinek nagy része, így a Siklawica vize is amúgy a Dunajecbe folyik, onnan pedig a Balti-tengerbe. Fontos: a Siklawica vízesést ne keverjük össze az ugyancsak a Lengyel-Tátrában található, 70 méter magas Siklawa vízeséssel!
A vízesés után (mivel télen ez zsáktúra) forduljunk vissza, s bő óra alatt Zakopánéba sétálhatunk vissza ugyanazon az úton. A fenyvesben még elmorfondírozhatunk azon kicsit, hogy bár a Lengyel-Tátrában 10-20 példány között mozog a barnamedvék száma, ezektől téli túráinkon nem kell tartani, ugyanis kidőlt fák gödreiben kialakított odúikban átalusszák a telet.
Kár, mert így szegény medvék nem tudják, hogy a Dolina és a Polana Strążyska télen a legszebb, szegény medvék nem láthatják a befagyott vízesést, és szegény medvék mézes forralt sört sem ihatnak egy lenyűgöző havas lengyel-tátrai túra után egy mesebeli erdei kunyhóban.
Kép és szöveg: Barna Béla
A szöveg első verziója a Turista Magazin 2011 februári számában jelent meg. A Budapest-Zakopane távolság közúton 323 kilométer, körülbelül bő 5 órányi autóútra fekszik. A völgyben rengetegszer tettem téli sétát, az alábbiakban néhány kiragadott csoportkép, akiknek megmutattam a völgy téli varázsát.