Kalkuttai Szent Terézről kevesen tudják, hogy Szkopjéban született és van is itt egy emlékháza, mely 2009-ben nyílt meg a Makedonia (ул. Македониjа) utcában. 

Teréz anya amlékház – Fotó: Barna Béla

Kalkuttai Szent Teréz, közismertebb nevén Teréz anya (Majka Tereza) 1910. augusztus 26-án született Szkopjéban. Mivel a város akkor még az az Oszmán Birodalom része volt, a várost, Szkopjét is Üsküb néven találjuk meg az akkori térképeken. Teréz anyát pedig Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, ugyanis albán származású volt. Apja, Nikollë Bojaxhiu sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu pedig a háztartást vezette. Mindkét szülő a mai Koszovó állam déli részén fekvő városból, Prizrenből költöztek ide Szkopjébe. Prizren, mint manapság is albán többségű, muzulmán vallású lakossággal bír, ennek ellenére Teréz anya családja katolikus vallású volt.

Agnes Gonxha Bojaxhiu mindössze 9 éves volt, amikor elveszítette édesapját, ettől kezdve az anya kézimunkával tartotta el magát és három gyerekét. E súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot. Édesanyja jelentős szerepet töltött be az egyházközségben, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyerekeit is ebben a szellemiségben nevelte, így Ágnes is tagja lett a Mária-kongregációnak.

Teréz anya 18 évesen és idős korában

No de hogy jutott el Teréz anya Szkopjéből Indiába? Nos úgy, hogy akkoriban szlovén jezsuiták is szolgáltak a kalkuttai (kolkatai) főegyházmegyébe és lelkes leveleket írtak ottani missziós tevékenységükről a Szkopjében működő rendtársainak. Amikor erről hallott Agnes, 18 éves volt és rögtön elhatározta hogy ő is missziós nővér szeretne lenni Indiában. Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Dardzsilingbe küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931. május 25-én, a Teréz nevet pedig Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta: csak érdekességképpen, 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója is lett.

Teréz anya szobra Szkopjéban – Fotó: Barna Béla

Teréz anya 1946. szeptember 10-én Darjeelingbe utazott lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére: arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort. Engedélyt is kért hát XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a kolostort, s független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai Rendet, melynek hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.

Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában, majd sorra nyíltak az otthonok Ázsiában, Afrikában mindenhol. Az 1970-es évek elejére Teréz anya és rendje már nagy nemzetközi ismertségnek örvendett, rengeteg más díj után 1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat“.

1983-ban Teréz anya II. János Pál pápánál tett látogatása során szívrohamot kapott. 1989-ben a második szívroham után már pacemakerrel élt. 1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott és súlyosbodtak a szívproblémái. 1991-ben hosszú idő után először tért vissza hazájába, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát.

1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, melynek következtében súlyos szívkárosodást szenvedett. Szívműtétnek vetette magát alá, de egészsége végképp megrendült. 1997. március 31-én lemondott a rend vezetéséről és tíz nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint négyezer apáca és több mint 100 ezer önkéntes ápoló dolgozott.

Fontos megemlíteni, hogy az Apostoli Szentszék nem várta meg halálát követőn a szokásos öt évet, hanem már egy év múlva elindították a boldoggá avatási eljárást: Teréz anyát 2003-ban boldoggá, 2016-ban pedig szentté avatták a vatikáni Szent Péter téren.

Emlékkő Teréz anya szülőháza helyén

A boldoggá avatás után 2009-ben nyílt meg a szkopjei Teréz Anya Emlékház a Makedónia utcában (ул. Македониjа). Amely egyébként nem ott épült, ahol Teréz anya született (ott emlékkő van), hanem ott, ahol megkeresztelték, ugyanis az emlékház helyén a Jézus Szent Szíve római katolikus templom állt egykoron. A Teréz Anya Emlékház egyébként egyben Makedónia egy különleges temploma is második emeletén egy fantasztikus üveg oltárképpel. A ház első szintjén pedig a szent nővér életét mutatják be. A belépés ingyenes.

Teréz anya emlékháza Szkopjéban

Két szobor is található Teréz Anyáról az emlékháznál, az egyiknél állva idézzük fel egy híres mondását, mely így szól:

Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.

Friss hír, hogy 2019. május 7-én délelőtt Ferenc pápa meglátogatta Szent Teréz anya emlékházát Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban, ahol megkoszorúzta a szobrát, imádkozott a szent ereklyéi előtt, majd találkozott a nővérek közösségének vezetőivel és Teréz anya két rokonával (Forrás: Magyar Kurír).

Ferenc pápa Szkopjéban – Foto: Vatican News