Az 1150 méter magas Klepa hegység keleti szélén, ott, ahol a Crna Reka nevű folyó a Vardarba ömlik, nos, ott találjuk Macedónia egyik legjelentősebb látnivalóját, a szép leleteiről híres „stobi ásatásokat”. Stobi az i.e. I. században, Augustus császár idején indult fejlődésnek. Érdekes élmény Görögország felé tartva Macedóniában megállni egy római rommezőt megtekinteni.
Stobi romjait a macedóniai Veles városától délre 26 kilométerre, Negotinótól pedig 16 kilométerre északra találjuk, közvetlenül Gradsko település mellett.
És véletlenül sem Szkopje mellett, mint azt néhány internetes portálon keringő slendrián írás állítja (a fővárostól Szkopjétől Stobi távolsága 80 kilométer!).
A nagyon jó minőségű GiziMap 1: 260 ezres Macedónia térképe feltünteti a helyet, de ha nincs nálunk térkép is könnyen megtaláljuk, mert a macedón autópályán ezt az egy látnivalót jelzik barna táblával. Sőt: maga a rommező közvetlenül a pálya mellett van, és van hozzá kijárat is.
Az 1991-ben függetlenné vált Macedóniát az ENSZ 1993-ban „Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság” (FYROM – Former Yugoslav Republic of Macedonia) néven vette fel az országot a világszervezetbe.
A Macedonia nevet viselő provincia egyik legjelentősebb városa Stobi volt, melyet valószínűleg még a rómaiak előtt, az i.e. IV. században alapítottak.
Az egykori jugó tagköztársaság 2100 évvel ezelőtt azonban római provincia is volt. A Macedonia nevet viselő provincia egyik legjelentősebb városa Stobi volt, melyet valószínűleg még a rómaiak előtt, az i.e. IV. században alapítottak. Időszámításunk előtt 168-ban lett Macedónia római provincia, a város ez időben sóátrakóhely volt a Crna Reka (Erigon) és a Vardar (Axios) folyók találkozásánál, de fél évszázadon belül gyors fejlődésnek indult, Augustus császár idején.
A leglátványosabb fejlődés azonban az i.sz. II-III. században volt: ekkor emelték a város falait, ekkor épült fel színháza, templomai és palotái. Ezekben a századokban Stobi már municípium, azaz római város volt, lakosait pedig az ius Italicum illette meg, tehát teljes jogú római polgárok voltak.
A kora keresztény időkre (IV-V. század) esett a város fénykora, mígnem az V. század második felében a Keszthely melletti Valcumban tanyázó Todemir (Thiudimer) keleti-gót király dúlta fel a várost, majd 479-ben Todemir fia – aki állítólag a Lacus Pelso, azaz a Balaton mellett született – Nagy Theodorik hozott pusztulást a városra.
S ha még ez nem lett volna elég, 518-ban földrengés sújtotta a várost, amely elnéptelenedett, az áradások hordalékai pedig szép lassan betemették, így 1300 évre elszenderült Stobi.
Hollétét csak 1850-1860 között fedezték fel az erre járt nyugati utazók, az első feltárást pedig csak 1902-ben kezdték meg. A módszeres régészeti feltárás 1924-ben kezdődött és 1934-ig tartott, majd 1955-1969 között a szkopjei Régészeti Múzeum vezette a feltárásokat, s mint azt Bács Gyula írja negyedszázaddal ezelőtti utikönyvében: „1970-től kezdve mindmáig folytatódnak az ásatások s ma már az aquincuminál nem nagyobb, de sokkal nívósabb objektumokat is mutató rommező várja a látogatókat”.
Azóta persze az autópályát is erre hozták, s annak pihenőjében leparkolva kocsinkat bejárhatjuk a rommezőt. Stobi romjairól Eleonora Petrova tollából egy nagyon színvonalas makedón és angol nyelvű könyvet lehet kapni a rommező melletti büfében 5 euróért, és még bankkártyával is fizethetünk.
Rögtön Stobi legnagyobb és legrégebbi épületébe botlunk a bejárat után, mégpedig a színház épületébe. A szép félkör alakú, (Pletvarból származó) márvány padsoros színház a II. században épült, 7600 nézőt fogadott be, s a későbbi időkben arénává, cirkuszi és gladiátorjátékok helyszínévé alakítottak át, majd a III. század végén Nemesis istennő tiszteletére szentelt templommá alakították át. A színháztól északkeletre tárták fel a Casino, a római játékbarlang maradványait. Itt is vannak mozaikok a IV. századból.
Szintén a színház mellett találjuk Stobi talán leggrandiózusabb emlékét, a püspöki bazilikát, melyet tulajdonképpen az első világháború idején itt állomásozó német csapatok találtak meg lövészárok-ásás közben. Valószínűleg ez a legrégebbi keresztény templom a Macedón Köztársaság területén. A IV. század végén építették. Ehhez kapcsolódik egy keresztelő kápolna, melynek földje gyönyörű mozaikokkal van borítva, ezek Stobi legszebbjei (szarvas, páva, vízimadarak).
A püspöki bazilikától nem messze van egy félköríves csarnok, melynek közepén feltehetőleg Theodosius császár szobra állt, aki meglátogatta Stobit 388-ban. A félköríves csarnok előtt húzódott a mindössze 78 m hosszú Via Sacra, a szent út, mely a Porta Heraclea városkapun át vezetett a nyugati temetőbe.
A szent útról a Via Principalis Superioron (Stobi egyik főutcája) sétálhatunk el a romterület más részeihez, ahol megcsodálhatjuk Theodosius császári palotáját, mely a IV. században épült. Az épületben késő hellenisztikus és korai római szobrokat találtak: bronz szatírok, márvány Aphrodité és Poszeidón márvány feje.
A másik főutca, a Via Principalis Inferior mellett a háromapszisú, előcsarnokos Északi-bazilikát nézhetjük meg. Mellette található a polgári bazilika, emellett pedig egy zsinagógából átalakított bazilika. Ezeket láthatjuk hát, ha a bő egy óra alatt bejárjuk Macedónia rommezőjét, melyről egyébként Koncz István (1937–1997) vajdasági magyar lírikus is írt verset Félelem és menekülés címmel, A stobi romoknál alcímmel.
Kép és szöveg: Barna Béla
Stobiról szóló cikkem eredetileg a Turista Magazinban jelent meg 2008 szeptemberében.
