Nizza tengerpartja – Fotó: Barna Béla
Ennyit csináltam Nizzában 16 évesen, amikor 1990 nyarán egy vonatbérlettel teljesen egyedül csavarogtam be Európát. Nizzáról mindig a tökéletes szabadság érzése jut eszembe, az a nap, mikor életemben először fürödtem Monacóban a tengerben, s gondoltam egyet, pár perc múlva már Nizzában tettem ugyanezt.
S az volt az egészben a tökéletes, hogy a nizzai pályaudvaron pedig gondoltam egyet, és egy éjszaka alatt átvonatoztam ezer kilométert az Atlanti-óceán partjára, nehogy az óceánban való fürdés kimaradjon az életemből.
Nizza (mai francia neve Nice) egyébként Franciaország ötödik legnagyobb városa és az Azúrpart (Côte d’Azur) leghíresebb fürdőhelye
Az egykor Olaszországhoz is tartozó Nizza (mai francia neve Nice) egyébként Franciaország ötödik legnagyobb városa és az Azúrpart (Côte d’Azur) leghíresebb fürdőhelye. Itt kell megjegyezni, hogy íróként már régen elfelejtették a francia Stephen Liégeard-t, nevét azonban a mai napig emlegetik: ő volt az, aki 1887-ben megalkotta a Côte d’ Azur elnevezést.
De sosem ez jut róla eszembe, hanem a Lord zenekar néhány sora. „Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt”, illetve két másik sor: „Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe, Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!” Nizzában büszke voltam egyébként arra, hogy 16 évesen egyedül csavarogtam: a város pályaudvarán találkoztam öt magyar egyetemista sráccal, s még ők is felnéztek rám. Én viszont nem néztem fel annyira Nizzára, a leírtak ellenére sem vágytam újra oda, elvoltam nélküle, akkoriban, gimnazistaként valamiért nem szerettem a mediterrán világot. Ma ez átfordult azért.
Nizza és környéke
Turisztikai szakíróként azonban mégis csak kapcsolatba kerültem később is a várossal: 2004. május 25-én például a Maison de la France és a Nizzai Idegenforgalmi Hivatal vezérigazgatója, Bernard Morel meghívott a pesti Béke Szállóba egy sajtótájékoztatóra. Az eseményről írtam egy cikket, amely azonban sosem jelent meg, mert a lap, amelyik az eseményre küldött nem sokkal utána megszűnt. De az eseményen azért elég sokat megtudtam a félmilliós városról, Alpes-Martimes megye székhelyéről. Azt például, hogy az olasz határtól 25 kilométerre fekvő helyről a francia Riviéra nyara jut általában eszébe az embernek: pedig hát Nizza téli üdülőhely volt, főleg az orosz és angol arisztokráciáé. És csak 1928-ban döntötték el a szállodások, hogy nagy rizikót vállalnak ugyan, de nyáron is nyitva fognak tartani: azóta Nizzában mindig szezon van! Aztán megtudtam például, hogy Nizzának 4 millió látogatója van évente, 1,5 milliárd euró bevétele van a városnak a turistákból: 200 szállodában 10 ezer ágy, Párizs után ez a legnagyobb szállodai kapacitás Frankhonban.
Esti hangulat Nizzában – Fotó: Barna Béla
És ekkor tudtam meg egy csomó számadatot is a városról: 10 kilométer hosszú szabadstrandja van, 19 állami múzeuma és galériája, 12 színháza, stb.
A sajtótájékoztatón egy újságíró kolléga nizzai utat nyert, én csak 2008-ban jutottam el a városba legközelebb. Az útra Bajomi Lázár Endre Azúrország című könyvével, meg az irodalomtörténeti leírások böngészésével készültem. Rengeteg magyar író, művész fordult ugyanis meg az Angyal-öböl (Baie des Anges) szelíd kanyarulatában fekvő Nizzában.
Jókai és családja Nizzában – Fotó 1903-ból
Elsőként talán említsük meg, hogy Kisfaludy Sándor draguignani fogsága idején, 1796. július 22-én ellátogatott Nizzába is. Benyomásairól részletesen írt a Francia fogságom című művében.
Jókai Mór 1903. november 21-től 1904. április 17-ig családjával együtt (felesége Nagy Bella, anyósa, Grósz Mórné és Bella két húga) Nizzában töltött majdnem egy félévet! A Promenade de Anglais 67. sz. alatt béreltek egy házat, ennek falán a híres magyar író látogatását 1978. január 14. óta emléktábla jelzi. Jókai állítólag Nizzában korán kelt, délig dolgozott, délután Türr generálissal csevegett a Cercle de la Méditerranée nevű előkelő klubban. Derűsen szemlélte a farsangi felvonulást meg a virágcsatát. Nagy Bella visszaemlékezései szerint a nizzai társaság kedvelte az írót.
Rejtő Jenő egyik leghíresebb regénye, A tizennégy karátos autó is javarészt az Azúrparton játszódik
Magyar irodalmi vonatkozás, hogy Rejtő Jenő egyik leghíresebb regénye, A tizennégy karátos autó is javarészt az Azúrparton játszódik: ez a fantasztikus járgány főleg Toulon és Nizza közt szaladgál, a főhős (Gorcsev Iván) pedig éppen a nizzai kikötőben éli meg korszakalkotó találkozását a „csomaghordó külsejű”, csiptetős Vanekkel, valamint kettejük képtelen kalandjainak egyik fő színhelye a Méditerranée Hôtel.”
Kötődik Nizzához Déry Tibor is, aki 1925 őszén Párizsból, ahol bélyegkereskedőként dolgozott, két hétre Nizzába utazott nyaralni.
És az egyik híres magyar festőről, a Grúziához is ezer szállal kötődő Zichy Mihályról is meg kell emlékeznünk: 1879-ben a festő a nizzai Svájci Penzióba ment, vele volt Mary Ettlinger, lelkes tanítványa (és szeretője). Az üdülés a visszaemlékezések szerint jól sikerült: bár Zichy öregnek érezte magát, az ötvenkét éves festő még mindig fejest ugrált az Angyalöbölbe egy vitorlásról! 1895 áprilisában a két szerető újra Nizzában találkozott!
A fotósoknak érdekes lehet, hogy a híres Brassai 1933 tavaszán felkereste Nizzát, ahol nem mellékesen Picassót fotózta, fényképeit pedig a Minotaure című szürrealista folyóirat közölte.
Ady emléktáblájának avatása 1970-ben Nizzában
És nem utoljára hagyva, de Ady Endre három alkalommal járt Nizzában. Először Lédával járt Nizzában, 1904. szeptember 18-tól november 15-ig. Másodszor szintén Lédával volt itt, 1906. szeptember 10. és november 6. között. Harmadik alkalommal ugyancsak Léda társaságában kereste fel Nizzát, 1909 márciusában. Több prózai írásában számolt be Ady a Côte d’Azur hangulatáról, illetve több verse is szól erről a tájról. (Jártam már Délen, Hazavágyás Napfény-országból.) A Clemenceau utcai Szent György Szálló (Adyék lakása volt 1904-ben és 1906-ban) falán Schaár Erzsébet mintázta emléktábla található. Az emléktáblát 1970-ben leplezte le Mód Péter nagykövet. Ez alkalommal egyébként valóságos „magyarjárás” volt Nizzában: a KISZ Központi Művészegyüttes táncosai léptek fel a cimiez-i romszínházban az Omega együttessel. Bajomi Lázár Endre írja egyébként, hogy Ady Azúrparti cikkei, versei és egyéb írásai (huszonhét cikk+ hat vers) szinte kimeríthetetlen kincsesbányái a színes leírásoknak, beszédes megfigyeléseknek, csípős pletykáknak, sőt az életbölcseleti vagy politikai megnyilatkozásoknak is. (…)
Ady: “Mióta vallom, hogy az életet csak a bolyongás teszi elviselhetővé, idevágytam mindig az azúrtenger sziklás, virágos, sugaras partjaira”
1904-ben ezt írta Ady a Szilágyban: „Mióta vallom, hogy az életet csak a bolyongás teszi elviselhetővé, idevágytam mindig az azúrtenger sziklás, virágos, sugaras partjaira.”
Ady után nehéz megszólalni, pláne annyira nem lehet érdekes, hogy én 2008. július 9-én mit is csináltam Nizzában. Naplóilag azonban fontos, illetve érdekes lehet még tippnek kisgyerekes családoknak, hogy két gyerkőccel mászkáltunk a városban.
Boldizsár fiam Nizzában 2008-ban – Fotó: Fekete Mona
Élveztük az esti város utcazenészes hangulatát, meghallgattunk egy koppenhágai zenekart, Borbála lányom nézte és nézte a tengert, akkor ötéves fiam pedig mindenképpen sergőzni akart, hát befizettük egy körre, s ím lovagolt a nizzai tengerparton egy tigrisen.
***
Nizzától nyugatra 14 kilométerre fekszik Cagnes – sur – Mer, s ha már a magyar irodalomtörténetnél tartunk, maradjunk is ott, s fejezzük be azzal. Sokan tudják vagy emlékeznek talán rá, hogy Hatvany Lajos Hatvanban élő nővére, Hirsch Albertné anyagi támogatásával 1926. október elejétől 1927. június végéig közel egy esztendőt tölthetett Párizsban József Attila. A hatvani kastély úrnője a Sorbonnera küldte ki Attilát tanulni, aki aztán franciaországi tartózkodásának lezárásaként 1927 június végétől augusztus végéig a Nizzához közeli Cagnes-sur-Merben nyaralt. Sokak szerint ez a nyaralás élete legboldogabb két hónapja volt. Erős Zoltán kutató szerint a költő itteni tartózkodását emléktáblával jelölték meg, amely nem Cagnes-sur-Merben található, hanem fenn a hegyen Hauts des Cagnesban egy középkori ház falán. Ez a házikó vendéglő volt, ide járt Attila rendszeresen vacsorázni.
Egyéb kirándulásajánlat: Nizzától egy órányira, 63 kilométerre fekszik a Dramont-fok, érdemes ide is egy jó kis tripet tenni.
