Brigás csapattal Ibiza egy északi öblénél – Fotó: Barna Béla
Ibiza a Baleári-szigetek harmadik legnagyobb tagja Mallorca és Menorca után. Hosszúsága 44 km, szélessége 25 km, területe pedig 571 km², ez szinte pont akkora terület, mint a mi Balatonunk felszíne. A sziget partvonalának hossza pedig 239 km, pont ideálisan kicsi tehát ahhoz, hogy akár kerékpárral is bejárjuk a sziget jellemző pontjait.
Az utóbbi években nagyon jól kiépült a kerékpáros infrastruktúra, csak hogy egy példát mondjak, a fővárost, Ibizát (Eivissát) például jó minőségű, a főúttól teljesen leválasztott kerékpárút köti össze Sant Miquel de Balanzat faluval, kettészelve a szigetet.
Bringázás Ibiza egy nyugodt földútján – Fotó: Barna Béla
De a főutakról letérve is jó minőségű mellékutakon tekerhetünk a mediterrán fenyőerdőkben, hogy az út végén csobbanjunk egyet a Földközi-tengerben. És nagyon sok átlagos szálloda recepcióján is már alapfelszereltség a bérelhető kerékpár, amit pár euróért kibérelhetünk egy napra.
A San Miguel Park – Esmeralda Mar szálloda recepciója – Fotó: Barna Béla
Pattanjunk hát nyeregbe, és járjuk be a sziget legszebb, legjellemzőbb pontjait. Első túracélpontunk legyen rögtön a sziget legmagasabb pontja, amelyre bizony feltekerhetünk normál bringával is. Ide Sant Josep de sa Talaia faluból induljunk el, a faluból nyugati irányban induló műúton: Can Vincent Geroninál térjünk le a főútról, és egy mellékúton tekerjünk folyamatosan felfelé. A kissé poros úton a térképeken Can Sardina névvel jelzett helyen máris 388 méter magasan vagyunk, itt keletnek fordul az út és egy utolsó nagy emelkedőn máris Ibiza tetején, a 476 méter magas Sa Talaiassa csúcson állunk. Jó a kilátás, de nem ez a sziget legszebb helye.
Ibiza teteje az osztrák Kompass turistatérkép 239-es számú kiadásán
A legmagasabb pont mellett a leginkább impulzív helyek Ibiza vad sziklaszirtjei, ezek többségéhez szintén kibiciklizhetünk. Talán az egyik legszebb pont Ibiza nyugati partjainál a Cala d’Hort ahonnan fantasztikus a kilátás Vedra szigetére. A 380 méter magas, tengerből kiemelkedő Es Vedra szigete és a kisebb Es Vedranell szerepel talán a legtöbbet az ibizai prospektusokon, de egyre több ökoturisztikai kiadvány is ajánlja, hogy bringázzunk és túrázzunk a környéken. Ráadásul innen az egyik legszebb az ibizai naplemente is!
Naplemente háttérben Vedra szigetével – Fotó: Barna Béla
Vannak, akik szerint ez az a sziget, ahol a punok szerelem és termékenység-istennője, Tanit lakott (a punoknak két főistenük volt: a férfi Baal Hammon és a női Tanit). A szigethez köthető még a karmelita remete, bizonyos Francesc Palau i Quer (1811-1872) barát, aki hat évig élt Ibizán, és 1855-ben pár hetet eltöltött a sziklaszigeten meditációs gyakorlatokat végezve és csak esővizet ivott, majd visszatérve csodálatos látomásokról számolt be: ezekben a látomásokban Szűz Máriával találkozott, illetve egy barlang mélyéről angyalok hangját is hallotta. Palau baráton kívül a tengerészek is meséltek különös történeteket megbolondult iránytűkről, de vannak, akik Vedrá szigetében az elsüllyedt földrész, Atlantisz egy darabját vélik felfedezni. Ezt persze nem tudjuk: ami biztos, hogy a zenetörténetben az 1996-os, kelta témájú Voyager című albumának borítójára Es Vedra látképét választotta Mike Oldfield, aki az 1990-es években itt élt Ibizán.
Vedra és Torre des Savinar őrtornya – Fotó: Barna Béla
Vedrára egyébként az 1763-ban épült Torre des Savinar őrtornyától is nagyon jó a kilátás. A torony a valenciai születésű Vicente Blasco Ibáñez (1867-1928) újságíró-író egyik kalandregénye óta Kalóz-toronyként (Torre d’en Pirata) is ismert.
Fotó: Barna Béla
Kibiciklizhetünk a sziget legdélebbi pontjára is, a Punta de ses Portes-hez: a közelében találjuk a híres homokdűnés strandot, a Platja de Ses Salines-t. Útközben láthatunk itt szalinákat, azaz sókitermelő helyeket. Az első sólepárlókat még a föníciaiak létesítették, a rómaiak és az arabok pedig továbbfejlesztették őket. A sótermelés módszere változatlan évszázadok óta: a tenger vizét medencékbe vezetik, a nap pedig elpárologtatja a vizet és hátramarad a só.
Ibiza nem csak bulisziget – Fotó: Barna Béla
A sziget legkeletibb pontjára is érdemes egy bringatúrát tenni, Sant Carles de Paralta és környékére. Maga Sant Carles falucska az 1960-as években lett hippiközpont és azóta is folyamatosan működik legendás bárja, az Anita Bar a templom mellett (még az osztrák turistatérkép is jelöli!).
A híres Anita Bár – Fotó: Barna Béla
Ha ittunk itt egy frissítőt, tekerjünk tovább keleti irányba, a Pou des Lleó (az oroszlán kútja) nevű kis öbölhöz. Ott elfogy az aszfalt, de murvás úton továbbtekerhetünk a félsziget végébe, ahol 69 méteres tengerszint feletti magasságban áll egy XVIII. századi őrtorony, a Torre d’en Valls (más térképeken: Torre de Campaniatx). A toronytól gyönyörű kilátás nyílik a szépséges tengerre és a közeli Tagomago szigetre. A jól hangzó Tagomago egyébként mindössze 1525 m hosszú és 113 m széles sziget. Ha kigyönyörködtük magunkat a keleti fokban, tekerjünk vissza a falu felé, majd itt a környéken a Figueras strandja (Platja des Figureal) ajánlott bringatúra közbeni hűsítés helyéül. Ibiza keleti partján említésre méltó még Cala de Sant Vicent, melynek környékén a Cova des Cuieram barlang egykor pun szertartások helye volt.
Port de Sant Miquel öble – Fotó: Barna Béla
És itt kezdődik igazából Ibiza bringás paradicsoma, az északi partrész. Sziklaszirtek emelkednek ki a vízből, finomillatú fenyőligetek és narancsfák és fügefák között tekerhetünk, hangulatos kőfalak mellett suhanhatunk, élvezve a mediterrán napsütésben való poros földúton való bringázást, mintha nem is a világ egyik legfelkapottabb szigetén lennénk.
Bringával Ibizán – Fotó: Barna Béla
A sziget északi része egy másik világ, errefelé nem olyan nagy a nyüzsgés. A látnivalók itt két öböl körüli településnél csoportosulnak: Port de Sant Miquel és Portinatx környékén. A Sant Joanhoz tartozó Portinatx (Portinacs-nak ejtendő: a tx a malorquín nyelvjárás egyik sajátossága) környékén is sok szép túrautat és öblöt találunk. Az egyik ilyen, hogy Portinatx-ból eltúrázhatunk Ibiza szigetének legészakibb pontjára (39.117698°N 1.533212°E), a Punta des Moscarter-re. Áll itt egy 1977-ben épült fekete-fehérre festett 52 m magas világítótorony is, a Far des Moscarter, mely mintegy felkiáltójelként lezárja ibizai körtúránkat.
A kerékpártúrához is teljesen megfelelő az igen jó minőségű, osztrák kiadású Kompass turistatérkép (1:50000) Ibizát ábrázoló 239-es számú tagja. Ez a gyalogos túraútvonalak megszokott piros színe mellett zöld vonallal jelzi a térképen is a biciklitúra útvonalakat.
Ibizán nagyon sok helyen lehet biciklit bérelni. Én többször a San Miguel Park – Esmeralda Mar nevű szállodában béreltem bicajokat, ezúton is kösznöm segítségüket! Ha szeretnél itt szállást foglalni, akkor erre a linkre kattintva 10 %-kal olcsóbban tudod megtenni!
Kép és szöveg: Barna Béla
Ibizai bringás cikkem eredetileg 2015 augusztusában jelent meg a HTM-ben (Hegyisport és Turista Magazin).
HTM 2015 augusztusi szám
