Mielőtt elindultunk a nemzeti parkba, előzetesen a túrához érdemes Krakkó könyvesboltjaiban beszerezni a részletes, krakkói kiadású (Compass) 1:20000-es Ojcowski Park Narodowy turistatérképet (mapa turystyczna).
Krakkó felől egyébként a 94-es (E40) főúton Jerzmanowice után kell jobbra fordulni Sąspów majd Ojców felé. A Krakkó-Częstochowai-magaslat, a krakkói Jura legdélebbi vonulatai között húzódik a festői Prądnik völgye (Dolina Prądnika). Mostanában ismertebb neve az Ojcówi Nemzeti Park, melynek névadó falujában, Ojcówban, a vár alatti parkolóban érdemes hagyni járművünket, s onnan indulni felfedezni ezt a szépséges völgyet.
Ojców a 458 méter magas Złota Góra (Arany-hegy) keleti oldalában búvik meg. A Złota Góra egyébként a park második legmagasabb pontja, ebből azonban nem szabad messzemenő következtetést levonni, tájképileg igenis megkapó ez a kis magasság is.
Ojców központjában az első hely ahová érdemes felbaktatni, az a kirándulóközpont fölötti mészkőhegyen magasodó romantikus várrom. A XIV. századi romos gótikus lovagvárba a szépen megmaradt, sziklához tapasztott bejárati kapun jutunk be (belépődíj: felnőtt 2,50 zloty, kedvezményes 1,50 PLN!).
Az ojcówi várból ezen kívül megmaradt még egy nyolcszögletű torony is, illetve az egyik helyreállított bástyájában kis helyi múzeumot találunk. A romantikus üldögélés mellett a várromból jó a kilátás a nemzeti park fő völgyére, a Prądnik-völgyre.
A Prądnik egyébként kis patak, vízgyűjtő területe mindössze 195 km², hossza is mindössze 12 km. A szeszélyes alakú mészkősziklákkal szegélyezett, helyenként kanyonszerűvé szűkülő patakvölgyet hatalmas fák szegélyezik, néhol a völgy kis rétekké szélesedik, a hegyoldalban pedig barlangok ásítanak.
A várból lesétálva és dél felé elindulva érdemes betérnünk, az a nemzeti park természettudományi múzeumába (Muzeum OPN, belépődíj 10 zloty, szombaton ingyenes!), amely a park geológiáját és geomorfológiáját, földrajzát, állat- és növényvilágát, illetve Ojców környékének őstörténetét mutatja be. Az ONP múzeumát 1965-ben alapították; a múzeumnak otthont adó épületet pedig eredetileg Łokietek Hotel néven 1860-ban építették.
Itt érdemes szólni röviden az ONP-ről (lengyelül Ojcowski Park Narodowy) is, mely 1956. január 14-én, létrehozásakor ez volt Lengyelország hatodik nemzeti parkja. Ma a parknak évente 250 ezer látogatója van (ennek 70%-a iskolás). Területe jelenleg mindössze 1950 hektár (ez a második legkisebb területű lengyel park), igazgatósága pedig a XX. század elején épült Jadwiga-házban székel jelenleg. Ojców legfőbb tudományos értéke a geomorfológián kívül, rendkívül gazdag növény- és állatvilága. Legtovább itt maradtak meg egyes már kipusztult állatfajok, s most is itt él az Ojcówi nyírfa (Betula oycoviensis), melyet Willibald Besser talált meg. A terület első népszerűsítője egyébiránt Adolf Dygasiński volt, aki újságírói és írói munkásságában is sok figyelmet fordított Ojców környékének, az első tudományos monográfusa pedig Władysław Szafer volt a területnek.
Apropó leírások: mostanság a nemzeti park 64 oldalas, tudományosan igényes leírása Józef Partyka tollából jelent meg angolul (tourist guide Ojcowski National Park), s mindössze néhány zlotyért kapható a nemzeti parkos pavilonokban.
A Prądnik-patak völgyében elterülő Ojców a különböző barlangokhoz vezető utak kiindulópontja is. A Krakkó-Częstochowai-magaslat közel 1000 barlangjából 215 Ojców területén található: leghosszabb közülük a Łokietek-barlang (270 m) és a Ciemna-(Sötét)-barlang (230 m).
A barlangok főleg kompakt jura mészkőben alakultak ki. A Łokietek-barlanghoz a fekete jelzésen 45 perc alatt juthatunk el. Állítólag itt talált egyszer menedéket Władysław (Ulászló) Łokietek (1306-1333), akinek nevéhez fűződik az ország újraegyesítése, s aki magyar segítséggel jutott trónra. Leányát, Erzsébetet Károly Róbert királyunk vette nőül.
A 436 méter magas Koronna nyugati oldalában, a Krukowskiego és a Rekawica sziklák mögött található a Grota Ciemna (Sötét-barlang, belépőjegy 6 zloty). A barlang 85 méterrel a Prądnik völgytalpa felett fekszik, s a legértékesebb régészeti területek közé tartozik Lengyelországban.
A barlangban járt 1787-ben Stanisław Augustus Poniatowski (Poniatowski Szaniszló) lengyel király is.
A barlang egy része még a jégkorszak előtt beszakadt. A barlangban járt 1787-ben Stanisław Augustus Poniatowski (Poniatowski Szaniszló) lengyel király is. Az első ásatásokat ebben a barlangban 1898-1912 között végezte S. J. Czarnowski. Ezután 1918-19-ben S. Krukowski és 1963-68-ban S. Kowalski a Krakkói Régészeti Múzeumból. A legrégebbi emlékek a riss eljegesedés végére, würm elejére datálhatók (120-115 ezer évvel ezelőtt), s így Lengyelország legrégebbi emlékei között vannak. A leletek következő csoportja 75-54 ezer évvel ezelőttről, a Micoque- Prądnik- kultúrából valók. Az ősemberbarlangtól letekintve, látszik a völgyben az Ojcówi Nemzeti Park egyik híres sziklaformációja, a Krakkói kapu (Brama Krakowska), mely egy, az időjárásnak ellenálló kompakt mészkőkapu klasszikus példája.
Innen még folytathatjuk utunkat délre, de ha csak egy napunk van a túrára, érdemes visszafordulni, s Ojcówtól északra megnézni egy érdekes, patak feletti kápolnát a Prałatki szikla mellett (Kaplica Na Wodzie). A „vízikápolna” eredetileg fürdőháznak épült, s csak 1901-ben építették át vallásos célokra.
A vizikápolnától sok régi malmot érintve a piros jelzésen sétálhatunk el a nemzeti park másik fókuszpontjához, Pieskowa Skałába. A közel tíz km hosszú völgy utolsó harmadában egyszerre csak egy meredek sziklán álló, tornyos, romantikus várkastély képe bontakozik ki.
A XIV. századi királyi őrhelyként emelték a szépséges Pieskowa Skałát, mely később a Szafraniec-család birtokába került, mégpedig úgy, hogy 1377-ben a lengyel történelemkönyvekben Ludwik Węgierski néven ismert Nagy Lajos magyar király adományozta azt Piotr Szafraniec-nek. A kastély a lengyel reneszánsznak egyik legértékesebb emléke.
A háború után helyreállított kastély ma a Krakkói Wawel Múzeum gyűjteményeinek egyik kihelyezett múzeuma foglalja el (1970-ben nyílt meg), amelyben főképp szép reneszánsz és barokk bútorokat, képeket, s más pompás iparművészeti tárgyakat látunk itt. Pieskowa Skałának is volt egyébként királyi látogatója, Stanisław Augustus Poniatowski 1787-ben Varsóból Krakkóba menet két napot töltött itt a várkastélyban.
Melyet ha megnéztünk, még két dolog mindenképp vár ránk a túrából. Az egyik a vár melletti étteremben egy finom húsos-káposztás lengyel pirog evése.
A másik pedig, hogy tegyünk egy sétát a park jelképének is számító Herkules dorongjának vagy Herkules buzogányának (lengyelül Maczuga Herkulesa) nevezett 25 méter magas sziklaformációhoz. Mely mintegy felkiáltójelként jelzi, hogy egy nagyon szép helyen járunk.
Kép és szöveg: Barna Béla
