A 2006 tavaszán függetlenné vált Crna Gora vagy Montenegro mindkét neve „Fekete hegy”-et jelent. Területén tornyosodik a tengerpart fölé a Lovćen (Ловћен) hegység, melyre egy fantasztikus panorámaút visz fel.

szerpentinut (1)

A Dinári-hegyvidék legmagasabb és legvadabb része a Montenegrói- (Crna Gora-i) Dinaridák, és ez a legbizarrabb és legsokrétűbb szakasza is a hegységnek. Az Adriai-tenger egyik legszebb részének számító Kotori-öböl oldalán szinte függőleges falakkal a tenger szintjétől csaknem 1800 m-ig tornyosul a Lovćen, mely egyébként a Dinári-hegységrendszer idősebb (ausztriai és larámiai fázisában) felgyűrődött belső övezetéhez tartozik.

Jezerski vrh bb (1)

E hirtelen égbe törő hegység az a hegy, amely a montenegrói hagyományban a „szent hegy” rangját viseli, s a nemzeti és állami identitás jelképe is. Ráadásul a Lovćen-hegy a crnagorai legenda szerint az istenek találkozóhelye is volt: a tengerpartról nézve először elérhetetlen távolságból fehérlő hegyre alig hihető, hogy halandó is feljuthat.

szerpentinut (2)

Pedig igen. Kotor város déli részéről indul ugyanis egy csodálatos panorámaút, amely Cetinjébe vezet, s melyről a Krstac-hágó (965 m) mellől indul egy leágazás a hegytetőn lévő mauzóleumhoz.

kotor lovcen b

A kicsiny, mindössze 13812 km² területű Montenegróba illetve a Lovćen tetejére tett kirándulásunkhoz érdemes előre beszerezni a Gizi Map által kiadott 1:250 ezres Crna Gora térképet, de legjobb, ha a Hibernia-féle Montenegró utikönyv hátsó borítójának térképével együtt használjuk.

DSCF1334

Felesleges dolog lenne itt kilométerszámokat írni: Kotortól ugyanis légvonalban nincs 3 kilométernyire sem a Krstac-hágó, ugyanakkor az aszfaltút 18 kilométert kacskaringózik ide. Ami még mindig nem mond semmit, ugyanis ez a 18 kilométer több mint egy óra autóval, pláne ha meg kell állni fotózni.

5

Márpedig meg kell, annyira látványos a hely és az út, nem véletlenül magasztalta a legendás cseh szerzőpáros, Hanzelka és Zikmund is: „Az ember elszédül, ha szembenéz ezzel a büszke heggyel, s számlálgatni kezdi a kőfalba rótt út kanyarait. Az utolsó forduló valahol az ég peremén vet hurkot, az ott már a Lovćen, inkább fekete felhőnek látszik, mint földben gyökerező hegynek. Őszintén megvalljuk: elég nagy darabját bejártuk a világnak, de ilyet még a Kordillerákban sem láttunk…”

szerpentinut (4)

E fenséges úthoz, az M alakban kígyózó szerpentinekhez egy romantikus történet is tartozik: állítólag az útépítést vezető mérnök lángoló szerelemre gyulladt Nikita király szépséges lánya iránt, s reménytelen szerelmét az imádott Milica nevét szimbolizáló, „M” alakú kanyarokban építette be az útba.

E szerpentineken egyébként több magyar író is megfordult, a leghíresebb közülük az útleírónak is kiváló Kosztolányi Dezső, aki 1935 júniusának elején járt itt, s így örökítette meg a panorámautat: „…(az óriás gépkocsi) mint valami irdatlan bogár kapaszkodik az irdatlan mészsziklákra, 1759 méter magasságra, a Lovcsen tetejére. Ha lenn hőség volt, itt jeges levegő csap arcunkba. Nem sirályok keringenek fölöttünk, hanem kőszáli sasok. A tengeri betegséget – varietas delectat – a hegyi betegség váltja föl. Két meredély perem között inog a gépkocsi, a remekül épített, de mégis keskeny, kígyózó műúton, mely nyaktörő hajtűkanyarokkal szórakoztat bennünket, kőrakások és védőfalak nélkül…”

Látjuk hátrahagyott utunkat az éles kanyarulatokkal, óriás kígyóként cikázva alá, látjuk az öböl görbületeit s a hosszú öblön túl a távoli, a határtalan tengert. Fenséges!

A másik híres magyar író, Fejtő Ferenc 26 éves korában utazott errefelé, Érzelmes utazás című könyve 1937-ben jelent meg először, ebben így vall: „Az út Cetinjébe Kotorból lélegzetelállító, izgalmas, veszélyes robogás volt! Szerpentinről szerpentinre kanyargott az autóbusz, keskeny úton, amelyen csak egy kocsi fér el, szédületes sebességgel s hirtelen lefékezve a kanyaroknál. Percről percre változik a panoráma, szeszélyes vonalú, kopár, szürke hegyek, táblás völgyek, Cattaro s a cattarói öbölnek mind nagyobb darabja. (…) Látjuk hátrahagyott utunkat az éles kanyarulatokkal, óriás kígyóként cikázva alá, látjuk az öböl görbületeit s a hosszú öblön túl a távoli, a határtalan tengert. Fenséges!”

Jezerski vrh bb (6)

Az irodalmi-szellemi táplálék mellett a panorámaúton persze valódi táplálékot is magunkhoz vehetünk, a helyi hegyi sonkára és sajtra is csak azt lehet mondani, hogy fenséges! Az útmenti árusoknál nyugodtan vehetünk mindkettőt: a sonka neve „njeguši pršut”, és a Krstac-hágón túli Njeguši faluban készítik a leghíresebben. Különleges ízét annak köszönheti, hogy a disznócombot besózzák, majd a mészkövekkel lepréselik, s több hónapig szárítják, mégpedig egy különleges mikroklímájú helyen, ahol a kontinentális hegyi és a tengeri levegő találkozik egymással. A sonkához érdemes olajban érlelt njeguši sajtot, vagy kajmakot, azaz tejszínből készült túrósajtot falatozni. Mindkettő a Lovćen hegy ajándéka, Njeguši faluból.

Petar_II_Petrovic-NjegosÉs mégvalami: Njegušiban született a crnagorácok legnagyobb fia, a költő-püspök II. Petar Petrović-Njegoš is. A Krstac-hágónál térünk rá a csúcsra vezető jó minőségű bekötőútra, és innentől kezdve már nemzeti parkban is járunk: a Lovćen Nemzeti Parkot 1952-ben hozták létre; az igazgatósága Cetinjében székel. A nemzeti park 6220 hektár területén egyébként 1300 féle növényt és megközelítőleg 200 madárfajt azonosítottak. És a nemzeti park védi a Lovćen gyönyörű mészkőmasszívumát is, annak mindenféle karsztjelenségével, barlangjaival. Magyar barlangászok egyébként gyakran járnak ide.

A nemzeti park és a Lovćen legmagasabb csúcsa egyébként a Štirovnik (1748 m, több térképen 1754 m). A montenegrói Olymposznak is hívott csúcsot könnyű beazonosítani: a sziklamasszívum tetején TV-torony áll, de mivel katonai terület, nem látogatható.

S ha már a katonaság szóba került, említsük meg, hogy a Lovćen oldalában húzódott annak idején a Monarchia és Montenegró határa. A kis ország elfoglalása egyébként a Monarchia számára létkérdés volt, mivel a montenegrói tüzérség a Kotori-(Cattarói)-öböl fölé emelkedő hegycsúcsokról veszélyeztette a császári és királyi haditengerészet dél-adriai támaszpontját. A Lovćenről és a környező hegyekről ugyanis tűz alatt tudták tartani a kikötő területét. Az 1916-os Montenegro elleni hadműveletekben január 10-én elesett a Lovćen-csúcs, 13-án pedig az osztrák-magyar egységek elérték Cetinjét, a királyság fővárosát.

Štirovnik (1748 m) Foto BB

A TV-tornyos főcsúcs Štirovniktól északra meg kell még említeni a Trestenik (1489 m) csúcsot, délnyugatra a Kuk (1444 m) csúcsát, délkeletre pedig a Babljak (1604 m) tömbjét. Ezektől jellegzetesebb és ismertebb azonban a hegység második legmagasabb csúcsa, a Jezerski vrh (1660 m).

Jezerski vrh bb (3)

Ennek a csúcsnak az aljáig vezet a panorámaút, melynek parkolójából még közel félezer (461) lépcsőt kell megmászni, és egy hatalmas mauzóleumhoz jutunk.

DSCF1285

De kinek is emelték ezt ezen az égbe nyúló csúcson? Nos, Montenegró ura, a kiváló államférfi, filozófus és püspök-költő, II Petar Petrović-Njegoš (1813-1851) nyugszik itt a hegytetőn. Njegoš tizenhét éves korában került hatalomra: kimagasló irodalmi tehetsége volt és számos irodalmi művet alkotott, amelyek közül a legjelentősebb az 1847-ben kiadott “Hegyek koszorúja” (Gorski Vijenac) című költemény. Uralkodása alatt, Njegoš jelentősen kifejlesztette a hatalmi, az oktatási- és pénzügyi rendszert és megvalósította az Ausztriától való különválást. Zseniális irodalmi művei mellett, 1834-ben megalapította az első világi iskolát. 1851-ben hunyt el, mindössze 38 éves volt. Az volt a végakarata, hogy az országa felett őrködő Lovćen csúcsán temessék el. Eredetileg egy kis kápolna állt itt, az első világháború idején azonban, amikor 1916-ban a Monarchia csapatai a Lovćenen felkúszva elfoglalták Crna Gorát, a Lovćent meghódító tüzérség egy lövedéke romba döntötte a kápolnát. Helyén a királyi Jugoszlávia idején fehér kövekből kis mauzóleumot emeltek, s ide hozták vissza a háború idején Cetinjébe menekített szarkofágot. Egészen 1971-ig ez volt a költőóriás sírhelye, s ide zarándokoltak hívei, tisztelői.

Njegoš halálának századik évfordulóján Crna Gora nemzetközi pályázatot írt ki egy új, reprezentatív mauzóleum építésére, melyet az akkor Amerikában élő neves horvát szobrász, Ivan Meštrović (1883-1962) nyert meg. Fizetségképpen pedig egy Crna Gora-i lepényt és egy lovceni gomolyasajtot kért.

Jezerski vrh bb (2)

A mauzóleum 1951-től több mint két évtizeden át épült: a hatalmas gránit szobrokat és blokkokat 1660 méter magasra kellett felvinni, s bizony az építkezéshez több ezer tonna követ használtak fel. Az emlékmű megépítése tehát nem kis műszaki nehézséget jelentett. Külön e célra vájt alagúton, csörlőkkel vontatták fel a súlyos szobrokat és az épület kőtömbjeit. A mauzóleum végül is 1974-ben nyitotta meg kapuit, ma egy kis euró befizetése után léphetünk be ide.

A mauzóleum előcsarnokában két fekete márvány kariatida áll; a lányok súlya egyenként 7,5 tonna súlyú. A legmonumentálisabb azonban a Njegoš-szobor, mely alapzat nélkül 28 tonna: ölében nyitott könyv, felette egy szirti sas kitárt szárnyakkal. A központi épületet egyébként ötféle márvány borítja a fehér különböző színárnyalataival, mennyezetét 18 kg 14 karátos arannyal díszítették a Velencéből idehívott mesterek. A 4,5 m magas boltozat alatt van maga a sír, a hófehér márványból készült szarkofág, rajta a régi montenegrói címer.

DSCF1300

A mauzóleumba azért is érdemes befizetni, mert a túloldalán is van egy kilátó, ahonnan széttekinthetünk a karsztos montenegrói tájra. Elláthatunk itt Cetinje felé is, amely 610 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, s ez volt az ország régi fővárosa, de a mai napig a montenegrói nemzeti mozgalom központja. A mauzóleumtól szépen látszik a Štirovnik tömbje is, de ha a távolba nézünk, akkor is hegyeket láthatunk. Sőt, Hegyek Koszorúját, mint azt az itt nyugvó Petar Petrović-Njegoš is megírta.

S ha tovább csodáljuk a csodás panorámát, mi sem tudjuk eldönteni majd hogy hol vagyunk, ugyanis George Bernard Shaw, miután felért a Lovcen tetejére, így szólt: „Emberek, vagy a Paradicsomban vagy a Holdon vagyok”.

Kép és szöveg: Barna Béla


A Lovcen Perast felől is látszik

A Lovcen Perast felől is látszik