Hans Egede 1686-1758) dán–norvég evangélikus misszionárius volt, akit Grönland apostolának is neveznek, mert sikeres missziót hozott létre az eszkimók között, és ő alapította Godthåbot, amely ma Nuuk néven Grönland fővárosa.
Hans Egede élete
Hans Egede 1686. január 31-én született Észak-Norvégiában, Harstad városában, Povel Hansen Egede pap és a norvég Kirsten Jensdatter Hind gyermekeként. Hansot egy nagybátyja tanította, aki lelkész volt a helyi evangélikus templomban.
1704-ben Koppenhágába utazott, hogy teológiát tanuljon a Koppenhágai Egyetemen. Ezután visszatért a Hinnøya-szigetre, és 1707. április 15-én felszentelték és beosztották egy plébániára, amely a távoli Lofoten szigetvilágban található. Szintén 1707-ben lett a felesége a nála 13 évvel idősebb norvég Gertrud Rask (1673 – 1735. december 21.), a plébánia anyakönyve szerint Gjertrud Nilsdatter Rasch.
Rask Észak-Norvégia zord éghajlatán nőtt fel, 34 éves volt, amikor férjhez ment a 21 éves Hans Egedéhez, a Lofoten szigetvilágban található Vågan sziget pásztorához. Házasságukból négy gyermek született – két fiú, Paul Egede (1709–1789) és Niels Egede (1710–1782) valamint két lány: Kirstine Matthea Egede (1715–1786) és Petronelle Egede (1716–1805).
A pietizmus, az akkori egyházi mozgalom hatására Egede úgy döntött, hogy misszionárius lesz Grönlandon. A Lofoten szigeteken Egede történeteket hallott Grönland régi skandináv településeiről, amelyekkel évszázadokkal korábban megszakadt a kapcsolat. 1711-től kezdődően engedélyt kért IV. Frigyes dán-norvég királytól, hogy felkutassák a kolóniát és missziót alapítsanak ott. A Grönlandra jutás 13 évnyi adománygyűjtést és lobbitevékenységet vett igénybe. Hans Egede gazdag kereskedőkön keresztül gyűjtött pénzt a fontos kikötővárosban, Bergenben. Ott kereskedelmi társaságot alapított (a Bergen Grönland Társaságot – Det Bergen Grønlandske Compagnie), és 1721-ben hivatalos misszionárius státuszt is kapott.
A Haabet („A remény”) és két kisebb hajó 1721. május 2-án indult el Bergenből Egedével, feleségével és négy gyermekével, valamint negyven másik telepesével. Röviddel Grönland déli csücske után a hajók a nyár elején erre a területre jellemző sodródó jéggel találkoztak: a három hajóból az egyiket összezúzta a jég, de mindenkit megmentettek, és átvitték a többi hajóra. A megmaradt két hajó végül 1721. július 3-án megérkezett Grönlandra: ezen a napon elérték Nuup Kangerluát, és megalapították Hope Colony-t (Haabets Colonie) a Kangeq-szigeten, mely a Haabets Ø (A Remény szigete) nevet kapta, jelenleg újra Kangeq. Később rájöttek, mennyire nem illő ez a név, mivel szánalmas hely volt ez, gyakran ködös és nyirkos, közvetlenül a Davis-szoros mellett. Az ezt követő tél kemény és megalkuvást nem ismerő volt. Hónapokig keresve a régi skandináv gyarmatosítók leszármazottait, sok maradványt és romot talált, de utódaikat nem, illetve a helyi kalaallit népet találta, és elkezdte tanulmányozni a nyelvüket.
Az első tél után az új telepesek közül sokat skorbut sújtott, és az első adandó alkalommal már alig várták, hogy visszatérjenek Skandináviába. Amikor 1722-ben egy hajó megérkezett, búcsút vettek ködös otthonuktól. Hans Egede azonban hét éven át, 1721-től 28-ig, felesége, Gertrud Rask nagy támogatásával küzdött egy misszió és egy bálnavadász állomás felállításáért, ez utóbbit 1723-ban a Nipisat-szigeten.
1724-ben Hans Egedének sikerült néhány inuit gyermeket megkeresztelnie. Útja kereskedelmi vonatkozásai kudarcot vallottak, de a kereszténységet elhozta a helyi lakossághoz. Az egyik dolog, amit a mindennapi imáiban jelentősen átalakított, a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” volt, amelyet „Add meg nekünk ma a mindennapi pecsétünket”, mivel az inuitok nem ismerték a kenyeret.
1728-ban négy hajó érkezett Claus Parss őrnagy vezetésével, akit Grönland kormányzójává neveztek ki. A Kangeq kolóniát a Remény szigetéről a nem messze fekvő szárazföldre költöztette, és megkezdte a második gyarmatosítási kísérletet. Parssnak a hajókkal érkezett katonák és elítéltek segítettek, erődjét pedig Godt-Haabnak (Jóreménység), a jövőbeli Godthåb-nak nevezte el, ami a Nuuk egykori dán neve. Hans Egede házát a Kangeq szigeten szétszedték, és az új kolónián újra felállították. Ez Nuuk legrégebben álló épülete, és jelenleg a grönlandi kormány legkiemelkedőbb fogadásainak ad otthont.
Hans Egedét még ezzel az új gyarmati bázissal is elkerülték a nagy sikerek. Az új kolónián negyven ember halt meg a skorbutban, és a király átvette a Grönlanddal való bánásmód kereskedelmi vonatkozásait a csődbe ment bergeni cégtől. IV. Frigyes azonban 1730-ban meghalt, és a következő évben az új király úgy határozott, hogy a grönlandi gyarmatokat be kell zárni és visszahívta Paarss katonai helyőrségét.
Hans Egede kitartott álma mellett, és Grönlandon maradt. A fiait fordítónak használta, és maga is megtanult némileg grönlandi nyelven beszélni. Hans Egede és fiai, majd a Morva Testvériség is a képekre támaszkodott a Biblia történeteinek elmondásakor, ami segített a nyelvi kihívásokban. Erőfeszítéseit leginkább a gyermekekre összpontosította, hogy azok, akiket megtért, igaz keresztény életet éljenek. Úgy gondolta, hogy fiatalon könnyebb elérni az embereket, mint később.
Egede The Old Greenland’s New Perlustration (norvégul: Det gamle Grønlands nye Perlustration) című könyve 1729-ben jelent meg, és több nyelvre is lefordították.
1733-ban egy Hans Egede által megtérített keresztény gyermek dániai látogatása után visszatért Grönlandra. Sajnos ez a szegény gyermek himlővel fertőződött meg. Nemsokára járvány tombolt a környéken: az újonnan megtért grönlandiak százai haltak bele a betegségbe. Hans Egede és Gertrud Rask sok más mellett ápolták a betegeket, ám 1735-ben Gertrud is a járvány áldozata lett. Hans mély depresszióban visszavitte a felesége holttestét Dániába, hogy a következő évben eltemessék, és fiaira bízta a misszió napi munkáját. Bűntudat gyötörte, úgy érezte, hogy több rosszat hozott Grönlandra, mint jót. Ennek ellenére hűséges maradt élete munkájához, és megalapította Koppenhágában a Grönlandi Missziós Szemináriumot (Seminarium Groenlandicum). 1740-ben Grönland evangélikus püspökének nevezték ki.
Hans Egede grönlandi katekizmusa, amelyet 1747-ben adtak ki, a grönlandi kereszténység sarokköve lett.
Hans Egede 1758. november 5-én halt meg 72 éves korában Stubbekøbingben, Falster szigetén, Dániában.
Haláláig aktívan dolgozott egy keresztény Grönlandért, fiai és unokái pedig Grönlandon folytatták munkáját. Sok utat tettek Grönland nyugati partja mentén, aminek eredményeként több missziós és kereskedelmi állomás, könyv, térkép és a grönlandi nyelv első szótára született.
Hans Egede emlékezete
Egede jelentős lépéseket tett Grönland megtérítésére, ezért Grönland apostolának is nevezik. Sikeres missziót hozott létre az eszkimók között. Ő alapította Godthåbot, amely ma Nuuk néven Grönland fővárosa. Egede Grönland nemzeti „szentje” lett.
És akkor az érem másik oldala. „Hans Egede dühkitöréses ember hírében állt, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan eltervezte. Mint minden gyarmati történetnek, az éremnek két oldala van. Vannak, akik emlékeznek az eredményekre, míg mások emlékeznek arra, hogyan születtek ezek az eredmények. Egyrészt a himlőjárvány sok családot megölt; Maga Hans Egede is bűntudatot érzett emiatt. Ezenkívül a grönlandi angakokok (sámánok) kezdettől fogva óvakodtak Hans Egede küldetésétől. Az inuit hitrendszerekben az angakok kapcsolatban állnak a természet szellemeivel és más birodalmak szellemeivel. Keresztény misszionáriusként Hans Egede természetesen ellenezte ezt a hitrendszert, és időnként fenyegetésekre és erőszakra támaszkodott tanainak érvényesítésekor. Az sem segített, hogy katonák és elítéltek felépítették a második kolóniát. Modoruk és megjelenésük valószínűleg meglehetősen ellentétes volt az isteni szeretet üzenetével”. – olvasható a visitgreenland.com oldalon, Jesper Kunuk Egede, A 300 év: Hans Egede küldetése és öröksége Grönlandon című cikkében.
A cikkíró Jesper Kunuk Egede egyébként a dél-grönlandi Narsaqban nőtt fel. Korábban a Greenland Tourism, a Greenland Travel és az Air Greenland marketing menedzsere volt, de érdekesség, hogy élt Budapesten is.
Jesper Kunuk Egede ugyanezen cikkében írja, hogy „Hans Egede öröksége tovább fog élni, de talán átdolgozott formában. Míg a múltban többnyire tisztelték, a fiatalabb generációk szkeptikusabbak, és nem viselik ugyanazt a rózsaszín szemüveget. Ez egy világméretű trend, ezért fontos lesz, hogy a jövőben újra felkeressük ezt a témát. A Hans Egede körüli vita eredményeként Kommuneqarfik Sermersooq, az a település, ahol Nuuk található, úgy döntött, hogy 2021-ben nem ünnepli Hans Egede Grönlandra érkezésének 300. évfordulóját. Ehelyett Nuuk 300. évfordulójára összpontosítanak 2028-ban”.
Végül pedig nézzük, hogy az évek során hogyan tisztelegtek Hans Egede emléke előtt.
Grönland nyugati részén a sziget ötödik legnagyobb települése Aasiaat, egykoron dánul: Egedesminde. Egedesminde szó szerint azt jelenti: “Egede emléke“). Hans kisebbik fia, Niels alapította 1759-ben az Eqalussuit-félszigeten, egy évvel Hans Egede halála után. Négy évvel később (1763-ban) a települést jelenlegi helyére költöztették Aasiaat szigetére. Unokája, Hans Egede Saabye szintén misszionárius lett Grönlandon, és naplót adott ki az ott töltött időről.
Templomok is viselik a misszionárius nevét, így Grönland legnagyobb temploma, mely egy evangélikus-lutheránus templom, Hans Egede nevét viseli, Nuuk városában, Grönlandon, az Old Nuuk kerületben. A templomot Hans Egede missziója alapításának 250. évfordulóján szentelték fel 1971-ben. Grönland legnagyobb szállodája közvetlenül Nuuk központjában szintén Hans Egede nevéhez fűződik. Hasonlóképpen, Dél-Grönland legújabb és legnagyobb temploma Gertrud Rask temploma Qaqortoqban. Hans Egede templom van a dániai Aarlborg városában, és Koppenhágában is (Hans Egede Kirke, Vardegade 14, 2100 København, Dánia).
A Dán Királyi Földrajzi Társaság 1916-ban az ő tiszteletére alapította az Egede-érmet. Az érem ezüst színű, olyan emberek kapják, akik kivételes „földrajzi tanulmányokat és kutatásokat végeztek a sarki vidékeken”. A díjazottak között van Knud Rasmussen, Peter Freuchen és Roald Amundsen sarki felfedező is. Érdekesség még, hogy róla neveztek el egy krátert a Holdon: az Egede-krátert a Mare Frigoris (a Hidegtenger) déli peremén.
Hans Egedének több szobra is van, az egyik Norvégiában, a Lofotenen, a kabelvågi Vågan-templom (Lofotkatedralen) előtt áll.
És áll egy szobra Grönland fővárosában, Nuukban is. Az elmúlt fél évszázadban Hans Egede szobrának a Nuuk Colonial Harbour negyedében található kiemelkedő helyen való elhelyezése vitákat váltott ki. Szobra egy kis dombon áll a Megváltónk ikonikus vörös fatemploma mellett, déli fekvésű, a Remény szigete felé, ahol első küldetését építette. Nuuk elég viharos hely, így Hans Egede-nek időnként, szó szerint és átvitt értelemben is szembe kell néznie kemény széllel. De miért lett olyan fontos a szobor elhelyezése? Nos, a 2020-as világméretű tüntetések nyomán a Black Lives Matter, valamint az egykori gyarmatosítók és rabszolgatulajdonosok ellen, Hans Egede nuuki és koppenhágai szobrait 2020 júniusában festékszóró festékkel megrongálták. A „DECOLONIZE” („dekolonizál”) szót is rájuk írták.
Az ezt követő vitában egyesek azzal érveltek, hogy egy elnyomó szobra nem maradhat ilyen jelentős helyen. Mások azt javasolták, hogy áthelyezhetnék egy múzeumba vagy egy adott szoborparkba. A helyi népszavazáson azonban a nuukiak megszavazták, hogy a szobor a jelenlegi helyén maradjon: 921-en szavaztak a szobor megtartása mellett, míg 600-an el akarták távolítani. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szobrot 100 évvel ezelőtt állították fel grönlandi kezdeményezésre. Nem kívülállók helyezték el Nuukba, hanem Nuuk polgárai. Ez azonban nem tántorította el ellenzőit.
Dánia fővárosában, a koppenhágai Frederik-templom (Frederiks Kirke, Marmorkirken) mellett is áll egy Hans Egede szobor.
Szobrok után irodalom. Grönland híres apostoláról már igen régóta lehet magyarul olvasni: Gustav Nieritz: Egede János, a grönlandi utazó. Elbeszélés az ifjúság számára; Heckenast, Pest, 1847.
De Hans Egede alakja megjelenik a szintén norvég születésű dán szerző Kim Leine, A szellemidéző és a tiszteletes című regényében (fordította Soós Anita; Scolar, Budapest, 2019) is. A Végtelen-fjord prófétáinak előzményregényének számító A szellemidéző és a tiszteletes című regény Grönland gyarmattá válásának legkorábbi időszakát (az 1720-as, 1730-as éveket) eleveníti fel láttató erővel, szépséggel és brutalitással.
Az „Végtelen-fjord prófétái” című történelmi fikciós regény pedig egy misszionárius pap történetét meséli el, aki Grönlandra indul Egede utasítására, hogy őslakosait keresztény hitre térítse.
Barna Béla