Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság

Ciprus a Földközi-tenger legkeletibb szigete: a sziget területén de jure a Ciprusi Köztársaság fekszik, amelynek északi harmadát azonban 1983 óta egy furcsa államalakulat foglalja el, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (törökül Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti). Ebben a bejegyzésben most csak a bonyolult nemzetközi jogállású országról, az Észak-Ciprusi Török Köztársaságról próbálom nagyon röviden összefoglalni, hogy hogyan is jött létre, s mit is kell tudni róla. 

Ciprus (görögül Κύπρος Kypros, törökül Kibris) a Földközi-tenger legkeletibb szigete. A kis területű (9251 km²), stratégiailag kedvező fekvésű sziget 300 évnyi török uralom után, 1878-ban került brit befolyás alá, és egészen 1960-ig koronagyarmat is maradt. Ciprus 1974 óta megosztott: a déli görög Ciprusi Köztársaságra (5895 km²) és egy északi török részre, az Észak-Ciprusi Török Köztársaságra (3355 km²) oszlik, amelyet ENSZ-ütközőzóna (zöld vonal) választ el. A sziget területén található még két brit támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²), amelyek nem állnak a Ciprusi Köztársaság fennhatósága alatt, hanem az Egyesült Királyság független katonai bázisai.

A máig tartó megosztottság gyökerei a britektől elnyert függetlenség elnyeréséig (1960. augusztus 16.) nyúlnak vissza. A függetlenné vált állam alkotmányában rögzítették a szigeten élő többségi ciprusi görög közösség és a török kisebbség hatalomból való részesedését (70-30%), valamint megtiltották a sziget Görögországgal való egyesülését (enozisz). 1963 decemberében azonban a Makariosz érsek vezette görög ciprióták felszámolták az ország kettős felépítését: a tisztán görög kormány hatalomra jutása után a ciprusi törökök helyzete lényegesen megromlott. Az enklávékban élő török kisebbség helyzetén az ENSZ 1964-es beavatkozása sem sokat segített; a békefenntartó alakulatok (UNFICYP – United Nations Force In Cyprus) eredménytelennek bizonyultak a ciprusi görögök és törökök közt kitört polgárháború megfékezésében.

1974 júliusában egy görög katonatisztek által vezetett puccs keretében nacionalista görög ciprióták megdöntötték Makariosz elnök uralmát, és sziget Görögországgal való egyesítését ígérő Nikosz Szampszont ültették a helyére. Törökország erre – Rauf Denktaş ciprusi török vezető kérésére – csapataival partra szállt Cipruson, és elfoglalta a sziget csaknem 40 százalékát. A megosztottság állandóvá vált: a sziget északi, török részét egy 180 kilométer hosszúságú, „zöld vonal” névre keresztelt demarkációs vonallal választották el a görögök államától. A határon sokáig szinte mindennaposak voltak az incidensek, az ellenségeskedés megszüntetése érdekében hozott ENSZ-erőfeszítések több évtized alatt sem vezettek sikerhez.

Észak-Ciprusi Török Köztársaság 1983 november 15-én a törökök kikiáltották az általuk ellenőrzött területek függetlenségét, az ENSZ azonban jogilag érvénytelenné nyilvánította Észak-Ciprus függetlenségi nyilatkozatát. Ekkor alkották meg a zászlót is; Észak-Ciprus nemzeti zászlaja megtartotta Ciprus zászlójának fehér mezőjét, de a csillag és a félhold viszont a török lobogóból származik. A zászlót 1984. március 7-én vonták fel a parlamentben. Észak-Ciprus címere is nagyban megegyezik a Ciprusi Köztársaság címerével, azzal az eltéréssel, hogy a pajzs felett egy félhold és csillag helyezkedik el, illetve az 1983-as évszámot írták bele. (A szakadár köztársaság nem vezetett be saját pénzt, hanem a török lírát kezdte használni, ugyanígy a telefonvonalak, az internet és a postai szolgáltatások is Törökországhoz kötik).

A tehát 1983-ban kikiáltott Észak-Ciprusi Török Köztársaságot Ankarán kívül senki nem ismerte és ismeri el, s a kinyilatkoztatás hosszú időre megakasztotta a békefolyamatot. Elvileg Pakisztán és Banglades támogatásáról biztosította a szakadár országot és biztosította függetlenségének elismeréséről, de az elismerést nem sokkal később visszavonták, főként a nemzetközi nyomás miatt.

A muzulmán vallású törökök által lakott, 300 ezer lakosú országhoz tartozik a Kyreniai-hegység, melynek legmagasabb pontja 1024 m. A hegység előtt fekszik az egész sziget legszebb fekvésű városa, a 33 ezer lakosú Kyrenia (törökül Girne). Girnét kompjárat köti össze az innen mindössze 70 km-re fekvő Törökországgal. Másik jelentős város a 40 ezer lakosú Famagusta (törökül Gazi Mağusa); utolsó velencei alkormányzójának palotája a színtere Shakespeare Othellójának. Famagusta mellett találhatók Salamis romjai. A várost, amelyet korábban evakuáltak, 1974. augusztus 14-16-án foglalták el Törökország csapatai. Azóta a déli részén fekvő Varószia (törökül Maraş) a világ egyik leghíresebb szellemvárosa. Jogilag elvileg a terület Ciprushoz tartozik, de 1974 óta a várost az Észak-ciprusi Török Köztársaság uralja, illetve egészen pontosan katonai lezárt területnek minősül.

Ugyancsak a török oldalhoz tartozik Nicosia északi része, mely Lefkoşa néven az Észak Ciprusi Török Köztársaság fővárosa is. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az észak-ciprusi kormány viszont nem itt, hanem Girne városában működik.

De jure tehát az 1960. évi alkotmány van érvényben az egész szigeten, e szerint Ciprus elnöki köztársaság. De facto azonban 1974 óta két – politikailag, gazdaságilag és közigazgatásilag – különálló köztársaság létezik. A görög ciprióták Ciprusi Köztársasága igényt formál arra, hogy az egész szigetet képviselje, amit az ENSZ el is ismer, sőt az ENSZ több határozatában is kijelentette, hogy az északi államalakulatot illegális formációnak tartja. Az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot egyébként csak Törökország ismeri el.

Szövevényes nemzetközi jogilag az is, hogy tulajdonképpen Ciprus kettéosztott országként lépett be az Európai Unióba: az északi rész de jure a Ciprusi Köztársaság tagja, és ily módon jogilag elvileg tagja az EU-nak, de a terület EU-tagsága a török megszállás miatt felfüggesztésre került, azaz Észak-Ciprus gyakorlatilag mégsem része az Európai Uniónak.

Barna Béla

Személyes élmények:
Az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba még földrajzos barátommal, Herpai Imrével jutottunk el 1995-ben. Busszal mentünk Budapestről Isztambulon át Taşucu kikötőjébe (négy napig tartott az út), majd Taşucu-ból hajóztunk át Girnébe, onnan pedig stoppal Nicosiába, azaz a török részbe (Lefkoşa).

Bejutottunk Észak-Ciprusra, majd onnan a Ledra Palace Hotel melletti átkelőn akartunk tovább menni: a török tisztek átengedtek, így jutottunk be a szögesdrótok és aknák övezte senkiföldjére, de a görög részről akkor visszapattantunk. Nem tudtuk, hogy hivatalosan csak katonák használhatják azt az átkelőt. Csak évekkel ottjártunk után, a béketárgyalások eredményeként 2003-ban nyitottak határátkelőt Nicosiában, a korábban a béketárgyalások helyszínéül szolgált Ledra Palace Hotel mellett.

És végül jó pár évnek el kellett telnie, hogy megnyíljon az első gyalogos átkelő a megosztott fővárosban: nagy jelentősége és nemzetközi híre volt 2008-ban a Ledra utcai átkelő megnyitásának, mivel ez Nicosia fő sétálóutcája, amelynek megosztottsága a város megosztottságának egyik jelképe volt, s talán még az ma is.

Friss határátkelő infók: 2022 karácsonyán 3 keleti check-pointon is átkeltünk autóval: az egyik a Pergamos Check-point (török térképeken Beyarmudu), a másik a Famagusta Border Crossing (Gazimağusa Sınır Kapısı, de török térképeken Akyar néven is szerepel) míg a harmadik a Deryneia Crosspoint (törökül Derinya).

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!