Tátrai túra a Lorenz-hágón át

A tátrai Csorba-tó mellől indul a sárga sáv jelzés, mely egy nagyon kellemes körtúra során a Furkota-csúcs (2403 m) alatti Lorenz-hágón (Bystré sedlo, 2314 m) visz át a Mlynica-völgyből a Furkota-völgybe. A szépséges sziklakatlanokon kívül a viszonylag sok tátrai tengerszem, és egy gyönyörű vízesés miatt érdemes ezt a kb. hatórás körtúrát beiktatni nyári határidőnaplónkba. 

A Csorba-tó parkolóját elhagyva hamarosan elhaladunk az 1970-ben épült síugrósánc mellett (ekkor tartották meg a tó mellett a klasszikus versenyszámok sívilágbajnokságát), majd a szoliszkói felvonó alsó állomásánál betérünk az erdőbe, s a sárga sáv jelzésen hatolunk felfelé a Mlinica-patak völgyében (Mlynica, magyarosítva olykor Malompataki-völgy), mely 1991 óta nemzeti természeti rezervátum, területe pedig 704 ha.

A Mlinica-völgy főleg geomorfológiai szempontból védett, láthatunk itt nagyon szép U alakú jégkorszaki gleccservölgy-részletet is: a völgyet a harmadik eljegesedés során, 60 ezer évvel ezelőtt még gleccser töltötte ki, ekkor a hóhatár 1700 méteren húzódott, a Mlinica-gleccser morénája mögött pedig a híres Csorba-tó keletkezett. A tájképfestők kedvelt terepe is a völgy, amelynek végében tör magasba a Csorbai-csúcs viszonylag szabályos piramisa.

A hét km hosszú völgyről már Bél Mátyás is szépen írt 1723-ban („Kert tele gyógynövényekkel…”), ennek ellenére csak 1899-ben építették ide az első turistautat a fő látnivalónak számító Fátyol-vízesésig (Vodopád Skok).

A kb. 25-30 m magas vízesés a legszebb tátrai vízesések egyike. A vízesés szlovák és lengyel elnevezése a régebbi (a „skok” mindkét nyelven „ugrás”-t jelent), magyar nevét Geyer Gyula javasolta 1878-ban.

A Fátyol-vízeséshez kapcsolódik egy monda is, egy szerencsétlen leányzóról, akinek kedvese zergevadászat közben lelte halálát a Csorbai-csúcs alatt. A lány azóta is siratja a legényt, ez táplálja a vízesést, mely egy sziklaküszöbről zúdul a mélybe. A leánynak persze a hó és eső is besegít olykor: a vízesés a legszebb nyár elején, júliusban például átlagosan 880 liter víz zúdul itt le másodpercenként, ezzel szemben márciusban csak 50 liter/másodperc a vízhozam. Miután kigyönyörködtük magunkat a Tátra szlovák oldalának harmadik legnagyobb zuhatagában, a vízesés melletti gránitlemezeken láncok által biztosítva kapaszkodhatunk fel tovább.

A Fátyol-vízeséstől a Lorenz-hágóig vezető utat 1935-ben építették ki, a völgyben sosem állt sem menedékház, sem malom. A vízesés után kietlenebbé és vadabbá, ugyanakkor szebbé is válik a völgy, ahogy két oldalról a két hegygerinc, a Szoliszkó-gerinc (hrebeň Soliska) és a Bástya-gerinc (hrebeň Bášt) közé szorul. A vízesés feletti sziklateraszon a Szkok-tó (Pleso nad Skokom, 1801 m) mellett vezet a turistaút.

A gyorsan zsugorodó tó pár évtized alatt három hektárról mindössze egyhektáros területűre zsugorodott össze. A Sátán (Satan, 2421,5 m) csúcsától keletre a Kis-Zerge-tó (Malé Kozie pleso) és az Alsó-Zerge-tó (Nižné Kozie pleso, 1963 m) mellett bandukolhatunk.

Az elnevezés pontos, manapság is ezen a környéken látni a Tátrában a legtöbb zergét (rupicapra rupicapra tatrica): a TANAP munkatársának, Juraj Ksiažek véleménye szerint a nemzeti park területén 300 körüli a zergék száma. S ha már ritka emlősök és számok: a Tátrában jelenleg 50 medve és 900 mormota is él az állatszámlálási adatok szerint. Szintén egy állatra, a bakkecskére (cap) utal a 2072 méteren fekvő, 17 méter mély Szentiványi-tó mai szlovák neve (Capie pleso).

A völgy egykori tulajdonosáról, Szentiványi József (1811-1906) Liptó vármegyei földbirtokosról kapta nevét, aki egyben az Magyarországi Kárpát Egyesület alapító tagja is volt. A Szentiványi-tótól kicsinyt északabbra fekszik a szép, szabályos kör alakú, 8 méter mély Döller-tó, melynek szlovák neve (Okruhle pleso) szó szerint Kerek-tavat jelent. Magyar nevét poprádvölgyi Döller Antalról (1831-1912) a MKE egyik alapítójáról kapta. Döller rengeteg cikket írt a Tátráról a német nyelvű helyi sajtóban, a Zipser Anzeigerben, a Zipser Bote-ban és a Karpathen Post-ban.

A Szentiványi-tónál a sárga turistaút nyugati irányba elkezd felfelé szerpentinezni a Lorenz-hágóhoz, ez az út legnehezebb szakasza, olykor nyáron is vannak hófoltok, de láncok segítik a kapaszkodást. Ha a szerpentinezés közben olykor visszatekintünk, akkor nagyon szép panoráma nyílik a völgyre, s azon túlra is. Közvetlenül velünk szemben terpeszkedik a Csorbai-csúcs (Štrbsky štít, 2385 m). A csúcs érdekessége, hogy pontosan tudni, hogy az első fényképet ki készítette róla. Nos, Petrik Lajos (1851-1932) soproni születésű budapesti tanár, a Turisták Lapjának szerkesztője 1891-ben mintegy 100 fotót készített Tátrában, az első fénykép a Csorbai-csúcsról ekkor készült. Petrik volt egyébként a Csorbai-csúcs első megmászója is. A Csorbai-csúcstól jobbra egyébként előbukkan a Tátra-csúcs (Vysoká, 2547,2 m) is.

A Csorba-tótól számítva kb. 3 és fél, 4 óra alatt érhetjük el a Lorenz-hágót (Bystré sedlo, 2314 m), mely a negyedik legmagasabb jelzett turistautas átjáró a Tátra gerincén.

A Lorenz-hágó egyébként vízválasztó is: a Mlinica-patak a Visztulán át a Balti-tengerbe siet, míg a Furkota-völgy vizei a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe

A Lorenz-hágó egyébként vízválasztó is: a Mlinica-patak a Visztulán át a Balti-tengerbe siet, míg a Furkota-völgy vizei a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe. Az átjáró az egyik legelső morvaországi származású Tátra-járóról, Viktor Lorenzről (Kromĕříz, 1843. aug. 23. – Lőcse, 1915. aug. 21.) kapta magyar nevét, még életében.

A hágón a hegymászástörténeti feljegyzések szerint az első ismert átkelést Kövi Imre és Róth Márton hajtotta végre 1879. augusztus 5-én. A hágótól elvileg 20 percnyire van csak a Furkota-csúcs (szlovákul Furkotsky štít, németül Rauschbachspitze, 2404 m), de nem vezet rá jelzett turistaút.

A csúcsról kapta nevét a Furkota-völgy, mely 1991 óta nemzeti természetvédelmi rezervátum, területe 842 ha. A völgy felső részén gyönyörködhetünk a második legmagasabban fekvő állandó tátrai tóban; a Felső-Wahlenberg-tó (Vyšné Wahlenbergovo pleso) 2157 méteren fekszik, területe 5,18 hektár, mélysége 21 méter, s területét átlagban az év 270-300 napján jég borítja, míg a 100 méterrel lejjebb fekvő Alsó-Wahlenberg-tó (Nižné Wahlenbergovo pleso, 2053 m) vizét csak az év 180 napján fedi jégpáncél.

A két szépséges tengerszemet az 1800-as évek végén nevezték el Göran Wahlenbergről (1780. október 1. – 1851. márc. 22.), a kiváló svéd tudósról, az uppsalai egyetem tanáráról, aki 1813-ban a Tátrában sikeres botanikai kutatásokat végzett. Egy évvel tátrai útja után Göttingenben már meg is jelent Flora Carpathorum Principalium című műve, melyben leírta a Tátra növényvilágát. Kartográfiai érdekesség, hogy a műhöz mellékelt térképet tekinthető az első, a Tátráról megjelent térképvázlatnak.

A Wahlenberg-tavaktól már csak rövid battyogás lefelé a Furkota-völgyön, s elérünk egy útelágazóhoz, ahol választhatunk. Ha kímélni akarjuk a térdünket, akkor érdemes a kék jelzésen negyed órát felfelé harántolni, az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko) alatti Szoliszkó-menedékházig (Chata pod Soliskom, 1840 m). Ez a legfiatalabb magas-tátrai menedékház, csak 1942-ben, a libegő megépítésekor építették fel. A libegővel innen 20 perc alatt a Csorba-tónál lehetünk.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Lorenz-hágóhoz tett túrához sokféle térkép ajánlható, van magyar földrajzi nevekkel, van atlasz formátumú részletes, de a hegységről készült igen részletes (1:20000) ortofotó-térkép (Ortofotomapa Vysoké Tatry) is. A hágóhoz vezető sárga jelzés június 15-től november elsejéig járható általában.

A Lorenz-hágó túraútját többször végigjártam, 2007. június 12-én Pap József barátommal (a cikkhez mellékelt képek zöme ekkor készült). De elhoztam ide volt főiskolás tanítványaimból álló csoportot is, 2014. augusztus 7-én például, a napsütéses augusztus helyett ekkor egy durva jégesőt kaptunk a nyakunkba a túra alatt, ekkor nem is készült sok tájkép. Készült viszont két kép a résztvevőkről:

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!