A Beaverfoot-folyó völgye

A Sziklás-hegység kanadai részén jellegzetes, csipkézett csúcsok törnek az égnek, a sziklák tövében pedig tavak és vízesések díszítik a világszép nemzeti parkok területét. Ilyen nemzeti park a Brit Columbia tartományban a Yoho Nemzeti Park. Ennek félreeső, legdélebbi részét, a Beaverfoot-folyó völgyét és a Wapta-vízesést mutatom most be. 

Ha ránézünk Észak-Amerika térképére, láthatjuk, hogy Alaszkától Mexikóig húzódik egy széles, barnás színezetű sáv, a Sziklás-hegység. Ennek kanadai szakasza, a Canadian Rockies nagyjából 800 kilométer széles, közigazgatásilag pedig a hegyvonulatok nyugati fele Brit Columbia, keleti részük pedig Alberta tartományokhoz tartozik.

A Sziklás-hegység ezen kanadai részén egyébként összesen négy nemzeti park van (Jasper, Banff, Kootenay és a Yoho); ezek közül a Yoho a legkisebb kiterjedésű. A négy nemzeti park, valamint 3 további védett terület 1984-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára, így együttesen alkotják a Kanadai Sziklás-hegység Világörökségi Területet.

De nézzük most csak részletesebben az 1313 km² területű Yoho Nemzeti Parkot, melyet 1886. október 10-én alapítottak; ez John A. Macdonald kanadai miniszterelnöknek és feleségének köszönhető, akik errefelé kirándultak, majd miután visszatértek Ottawába, megalapították a parkot. Melynek központja és látogatóközpontja Field településen található. A park a kontinentális vízválasztó („Continental Divide of the Americas”) nyugati oldalán fekszik, Brit Columbiában; délen a Kootenay Nemzeti Parkkal, keleten pedig a Banff Nemzeti Parkkal határos.

A park neve az Algonquian nyelvcsaládba tartozó krék (cree, krí)) indián szóból ered, jelentése ’ámulat’ vagy ’csoda’.

A park neve az Algonquian nyelvcsaládba tartozó krék (cree, krí)) indián szóból ered, jelentése ’ámulat’ vagy ’csoda’. Állítólag azért nevezték el így, mert a hegyek, tavak, vízesések és jellegzetes sziklaformációk szépsége ámulatba ejtette őket. És igen, a Yoho Nemzeti Parkban is jellemzőek a magas hegyek, gleccserek, zuhatagok és tavak. A nemzeti park leghíresebb természeti látnivalói a Lake O’Hara, a Takakkaw-vízesés és az Emerald Lake (Smaragd-tó). Ide sokan jönnek, én viszont keresni akartam egy olyan helyet, ahová sokkal kevesebben. Ez a hely pedig a Beaverfoot-folyó völgye.

A ’beaverfoot’ jelentése ’hódláb’ és van egy hasonló nevű szállás is itt a semmi közepén, az 1927-ben épült Beaverfoot Lodge (ez nem reklám, a völgyben nem nagyon van más szállás).

Ami tulajdonképpen egy vadnyugati szekértábor, a szekerek körbe vannak állítva, bennük egy ágy és semmi más. Ez a hely volt kanadai túrám egyik legnyugodtabb helye, a völgy pedig a legkevesebb turista által látogatott völgy, még a híres Lonely Planet sem ír róla, szerencsére. Itt még elmélyülten lehet nézni a hegyeket, akár a szekerünkről, akár a lodge teraszáról.

Ez a hely volt kanadai túrám egyik legnyugodtabb helye, a völgy pedig a legkevesebb turista által látogatott völgy, még a híres Lonely Planet sem ír róla, szerencsére

Mielőtt beazonosítjuk a helyi csúcsokat, szóljunk azért két mondatot a Sziklás-hegység kialakulásáról összességében is. Nos, az egész sztori nagyjából 65 millió évvel ezelőtt zajlott, amikor is a Csendes-óceáni lemez egyik darabja, a Kula-lemez bukott az észak-amerikai kontinens alá. S mint ahogy Juhász Árpád geológus fogalmaz, „a hátán, mint egy szállítószalagon érkezve hatalmas tenger alatti hegységek tapadtak a szárazföldhöz. Ez az ütközés gyorsan zajlott le.

a larami hegységképződési fázisban emelkedett ki teljesen a Sziklás-hegység, mégpedig a kréta és a harmadidőszak határán

A lemezek még geológiai értelemben is igen nagy sebességgel, évente 15 cm/év sebességgel haladva ütköztek egymásnak. Ez tulajdonképpen a larami hegységképződési fázis volt, amely szerte a világon forradalmi módon átrendezte a kontinensek felszínét”. És ebben a hegységképződési fázisban emelkedett ki teljesen a Sziklás-hegység, mégpedig a kréta és a harmadidőszak határán.

Szóval ekkor emelkedtek ki a hegyek, amiket éppen nézünk a Beaverfoot folyó völgyéből. Délre a völgytől a hasonló nevű Beaverfoot Range (Kootenay Range) emelkedik, ennek négy jelentős csúcsa van: a Kapristo Mountain (2722 m), a Castle Mountain (2545 m), a Coral Mountain (2460 m) és a Tower Peak (2460 m). A völgytől északra nagyon szépek az Ottertail Range csúcsai is: ezek a Chancellor Peak, a Butwell Peak, a Aquila Mountain és a Clawson Peak.

A Beaverfoot-folyó egyébként rövid és kis folyócska, de pár kilométer után beleömlik egy nagyobb folyóba, a Kicking Horse Riverbe, avagy a Rúgó Ló-folyóba. Hogy miért rúgó ló, arra majd visszatérünk, de itt egy vízesés most a fontos, ugyanis a Kicking Horse River vize zuhan egyet lefelé, itt találjuk ugyanis a Wapta-vízesést (Wapta Falls). Valamiért nem olyan híres, ráadásul a Beaverfoot völgy felől (ahonnan a legszebb fotózni) alig jár erre ember: konkrétan egy augusztusi főszezoni napon egy egész napos túra során itt nem találkoztam senkivel.

Apropó kevés túrázó: ne feledjük, hogy Kanadában 4 fő alatt nem tanácsos túrázni, meg hogy legyen nálunk mindig medvespré, ugyanis a Yoho Nemzeti Parkban van grizzly és fekete medve is!

Visszatérve ismeretlenségére, pedig nagy élmény a Wapta-vízesés: a dübörgő vízesés 150 m széles valamint 30 méter magas és 254 köbméter víz zúdul itt alá másodpercenként! És fontos még tudni, hogy a ’wapta’ egy nakoda indián szó, jelentése nemes egyszerűséggel ’folyó’. Apropó: a Kicking Horse-folyót két hatalmas jégmező, a Wapta és Waputik táplálja. A Wapta-vízesés után a folyó Golden városánál folyik bele a Columbia folyóba.

James Hector a lórúgástól elájult és indián kísérői azt hitték, hogy meghalt és majdnem el is temették, de szerencsére nem halt meg

No de miért is egy rúgó lóról nevezték el ezt a vizet? Nos, ha elindulunk a folyó folyásával szembe, akkor hamarosan eljutunk az 1650 méteres Kicking Horse Pass, vagyis Rúgó Ló-hágóhoz, mely a nevét egy geológusról kapta, aki óvatlan volt és megrúgott egy ló. Csavar a történetben, hogy a geológus, James Hector a lórúgástól elájult és indián kísérői azt hitték, hogy meghalt és majdnem el is temették, szerencsére nem így lett. Az eset egyébként 1858-ban történt, Sir James Hector (1834-1907) pedig egyébként egy edinburghi születésű skót geológus és természettudós (és sebész) volt, aki a Sziklás-hegységet egyébként a Palliser-expedíciótagjaként kutatta. Kanada után Új-Zélandon folytatta geológiai kutatásait, ott is halt meg 1907-ben.

Kép és szöveg: Barna Béla

A területre a Canadian Topographic Maps sorozatban megjelent, Canadian Rockies – Banff, Kootenay, Yoho Parks 1:250 ezres térképe is jó.

A Beaverfoot folyó völgye Vancouver nagyvárosától 750 km távolságra, Calgarytól viszont csak 250 kilométerre van. A túraterülethez legközelebbi város Golden 40 kilométerre található.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!