A Bering-szoros a hatalmas ázsiai és amerikai kontinenst választja el egymástól: Ázsia legkeletibb pontja, a Gyezsnyov-fok és Amerika legnyugatibb pontja, a Prince of Wales-fok között mindössze 82 km a távolság. A szorost, a tengert és egy szigetet is Vitus Jonassen Beringről (1681–1741), a dán születésű orosz térképészről nevezték el.
A Bering-szoros és a Gyezsnyov-fok (Eurázsia legkeletibb pontja). Csukcsföld, Oroszország
Fotó: Andrei Stepanov, shutterstock
A Bering-szoros (angolul Bering Strait, oroszul Берингов пролив, azaz Beringov proliv) egyrészt a hatalmas ázsiai és amerikai kontinenst választja el egymástól: Ázsia legkeletibb pontja, a Gyezsnyov-fok (oroszul: мыс Дежнёва) és Amerika legnyugatibb pontja, a Prince of Wales-fok között mindössze 82 km a távolság. A Bering-szoros másrészt pedig átjárást biztosít a Csendes-óceán és a Jeges-tenger részét képező Csukcs-tenger között.
A Bering-szoros és a Bering-tenger
Egyes jégkorszakokban, az eljegesedések idején az óceánok vizének egy része a Föld északi és déli sarkain képződő jégsapkákban gyűlt össze, ezért a világtenger vízszintje alacsonyabb lett. A világtengerek vízszint csökkenése miatt a Bering-szorosban lévő víz visszahúzódott, így jött létre a Bering-földhíd vagy Beringia, amely az ázsiai Szibériát és az amerikai Alaszkát kötötte össze egy szárazföldi hídként. Ez többször is megtörtént, nagyjából 35 ezer évvel ezelőtt, illetve i.e. 22 ezer és 7000 között többször is. A tudósok feltételezése szerint a Bering-földhídon át érkeztek Amerika őslakói, tehát az amerikai kontinens a Bering-földhídon keresztül népesült be emberekkel, ami nagyjából kb. 12 ezer éve lehetett.
Beringia – Forrás: U.S. National Park Service
A Bering-szoros közepén helyezkednek el a Diomede-szigetek (oroszul острова Диомида). A Nagy-Diomede Oroszországhoz, a Kis-Diomede az USA-hoz tartozik. A két állam szárazföldi területei közötti távolság itt mindössze 3,8 km: szóval, ha kvízben felteszik a kérdést, hogy át lehet-e látni az USA-ból Oroszországba, akkor a válasz: igen. A Diomede-szigetek Vitus Bering dán felfedezőtől kapták nevüket, aki 1728-ban a görög szent, Tarzuszi Szent Diomédész (ógörögül: Διομήδης ὁ Ταρσεύς) napján, augusztus 16-án érkezett a szigetekhez.
A Diomede-szigetek az Európai Űrügynökség Sentinel műholdjának a felvételén
A szigeteket tehát Vitus Jonassen Bering (1681–1741), dán születésű orosz térképész, Alaszka és a Bering-szoros felfedezője keresztelte el, de róla meg elnevezték a Bering-szorost, a Bering-tengert, a Bering-földhidat és a Bering-szigetet is, de a Bering-gleccser és a Vitus-tó is az ő tiszteletére kapta a nevét. Nézzük meg most részletesebben, hogy ki is volt ő.
***
Vitus Jonassen Bering a dániai Jylland keleti részén, Horsens kikötővárosában született Anne Pedderdatter és férje, Jonas Svendsen („vámellenőr és egyházgondnok”) gyermekeként; 1681. augusztus 5-én keresztelték meg a helyi evangélikus templomban. Nevét anyai ági nagybátyjáról, Vitus Pedersen Beringről kapta, aki a királyi udvar krónikása volt.
Bering szülőföldjén, Dániában kiadott bélyeg
Vitus korán kezdte a tengerészeti karrierjét, már 15 évesen hajósinas volt; 1696 és 1704 között beutazta a tengereket, elérte Indiát és Holland Kelet-Indiát, miközben időt szakított arra is, hogy elvégezze a tengerészeti tiszti kiképzést Amszterdamban. Később azt állította (nem minden bizonyíték nélkül), hogy dán bálnavadászhajókon szolgált az Atlanti-óceán északi részén, európai gyarmatokat látogatott meg a Karib-térségben és Észak-Amerika keleti partvidékén.
1704-ben csatlakozott I. Nagy Péter orosz cár haditengerészetéhez. A norvég származású orosz admirális, Cornelius Cruys (született Niels Olufsen) irányítása alatt tiszti kinevezést kapott az orosz haditengerészetnél. 1710-1712 között az Azovi-tengeri flottánál szolgált Taganrogban és részt vett az orosz-török háborúban.
Bering 1713. október 8-án vette feleségül Anna Christina Pülsét; az esküvőt a mai orosz Viborg (Выборг) evangélikus templomában tartották. A következő 18 év során kilenc gyermekük született, akik közül négy élte túl a gyermekkort. Az orosz haditengerészetnél töltött ideje alatt, különösen az északi háború idején (amikor is a balti flottánál szolgált) nem tölthetett sok időt Annával, aki egyébként egy svéd kereskedő lánya volt, és mintegy 11 évvel volt fiatalabb nála. 1715-ben rövid látogatást tett dániai szülőfalujába, ahová aztán többé nem tért vissza.
Bering egyébként a nagy északi háború után nyugdíjaztatta magát a haditengerészettől; nem sokkal később a család elhagyta Szentpétervárt, és Viborgba költöztek Anna családjához. Öt hónapnyi tétlenség után Bering ismét jelentkezett az admiralitásnál és újra aktív szolgálatba állt. 1724-ben már ismét a tengeren szolgált, és a 90 ágyús Lesznoje (Лесное, jelentése: Erdő) parancsnoka volt. A cár azonban hamarosan új feladattal bízta meg: az első Kamcsatkai Expedíció vezetésével. Az expedíció feladata az volt, hogy a Kamcsatka-félszigeten található orosz előőrsöktől kiindulva észak felé hajózzon, feltérképezze az érintett új területeket, és tisztázza, hogy Ázsia és Amerika között van-e szárazföldi összeköttetés.
1725-ben az orosz kormány felügyelete alatt Bering csapata szárazföldön és folyón Szentpétervártól Tobolszkon, Jakutszkon át Ohotszkig ment, amely Oroszország keleti partvidékének egyik kis kikötővárosa volt, majd onnan tengeri úton jutottak el a Kamcsatka-félszigetre, ahol megépítette a Szent Gábriel hajót. Bering 1728-ban észak felé indult, egészen addig, amíg a szárazföld észak felé nyúlt. A következő évben sikertelen kísérletet tett a kontinens keleti folytatásának feltárására, közben újra felfedezte a Diomede-szigeteket, melyet korábban Szemjon Ivanovics Gyezsnyov fedezett fel.
Bering 1730. február 28-ára érkezett vissza az orosz fővárosba. Hosszú és költséges expedíció volt, amely 15 ember életét követelte; ugyanakkor hasznos új ismeretekkel szolgált Kelet-Szibéria földrajzáról, és értékes bizonyítékot nyújtott arra, hogy Ázsiát és Észak-Amerikát tenger választja el egymástól. Bering a hosszú szibériai utazás során súlyosan megbetegedett, gyermekei közül pedig öt meghalt.
Bering szovjet bélyegeken
Később újra felfedezőútra indult: Szentpétervárról 1733. április 29-én Bering is útnak indult feleségével, Annával és két legkisebb gyermekükkel – két idősebb fiukat barátoknál hagyták Revalban (a mai Tallinban). A telet Tobolszkban töltötték. Innen Irkutszkba mentek, majd Jakutszkba, 1737-ben pedig megérkeztek Ohotszkba. Két helyi hajóépítő vezetésével megépíttették a Szent Péter és Szent Pál hajókat, melyekkel kihajózott s Kamcsatkán Petropavlovszk néven telepet hozott létre, ahonnan 1741 tavaszán expedíciót indított Észak-Amerika irányába.
Az expedíció 1741. július 16-án pillantotta meg a Saint Elias-hegy vulkánját, ahol rövid időre partra is szálltak. Miután elérte célját, a beteg és kimerült Bering visszafordította hajóját a kikötő felé. A visszaút során fedezték fel a Kodiak-szigetet. Egy vihar szétszórta a hajókat, de Bering megpillantotta Alaszka déli partvidékét, és partra szálltak a Kayak-szigeten vagy annak közvetlen közelében. Alekszej Csirikov parancsnoksága alatt a második hajó felfedezte Északnyugat-Amerika partvidékét (a mai Alaszka területén fekvő Sándor-szigetcsoportot).
Bering felfedező útjai – Forrás: Encyclopædia Britannica
Magának Beringnek is vissza kellett fordulnia a kedvezőtlen körülmények miatt, és visszaútja során felfedezte az Aleut-szigetek egy részét. Az egyik tengerész elhunyt, és az egyik szigeten temették el; a szigetcsoportot később róla nevezték el (Shumagin-szigetek). A legénység számos tagjához hasonlóan Bering is skorbutban szenvedett; állapota fokozatosan annyira leromlott: 1741. december 19-én pedig (28 társával egyetemben) el is hunyt a Kamcsatka-félsziget közelében fekvő lakatlan szigeten, amelyet később tiszteletére Bering-szigetnek neveztek el.
1991-ben egy dán-orosz régészeti expedíció exhumálta a sírokat. Ekkor azonosították hivatalosan Bering csontvázát, és a koponyája alapján rekonstruálták a valódi arcvonásait (korábban tévesen egy rokonáról készült portrét hittek az övének).
Bering sírja 2014-es és 2021-es fotókon – Forrás: wikipedia
Nehéz felmérni Bering teljesítményének jelentőségét, ráadásul elvileg nem ő volt az első orosz, aki megpillantotta Észak-Amerikát: ezt a sikert Mihail Gvozdev érte el az 1730-as években. És nem is Bering haladt át először azon a szoroson, amely ma az ő nevét viseli. Ez az érdem a viszonylag ismeretlen, 17. századi Szemjon Gyezsnyov (Семён Дежнёв) expedícióját illeti meg.
Bering útja szovjet bélyegen
Bering második expedíciójának jelentéseit az orosz hatóságok egyébként féltékenyen őrizték, így Bering történetét halála után legalább egy évszázadig nem lehetett teljes egészében ismertetni. Ennek ellenére Bering eredményeit jelentősnek tartják. Ennek köszönhetően az ő nevét viseli a Bering-szoros (amelyet James Cook nevezett el így, noha tudott Gyezsnyov korábbi expedíciójáról), a Bering-tenger, a Bering-sziget, a Bering-gleccser és a Bering-földhíd.
Barna Béla
2026. január 30-án átrepültem a Bering-szoros és a Bering-tenger felett. A Tokió és Helsinki közötti repülésemről részletek a Repülés az Északi-sarkon át című bejegyzésemben.
Gépem a Bering-szoros környékén – Fotó: Barna Béla
Fotó: Barna Béla
