A Jóreménység-foka a hajózás- és felfedezéstörténet szimbolikus helyszíne, hiszen a Szuezi-csatorna megépítése előtt minden hajósnak meg kellett kerülnie ezt a partszakaszt, ha Európából Dél- vagy Kelet-Ázsiába vízi úton akart eljutni.
A Dél-afrikai Köztársaságban, Fokvárostól légvonalban 50 kilométerre esik délre a híres Jóreménység-foka.
Na de mitől híres? Nos, a Jóreménység-foka a hajózás- és felfedezéstörténet szimbolikus helyszíne, hiszen a Szuezi-csatorna megépítése előtt minden hajósnak meg kellett kerülnie ezt a partszakaszt, ha Európából Dél- vagy Kelet-Ázsiába vízi úton akart eljutni.
A Jóreménység fokán egyes vélekedések szerint az európaiak előtt már jártak itt kínai, arab és indiai felfedezők és kereskedők is. Sőt, az ókorban II. Nékó (i.e. 660 – i.e. 594), görögösen Nekaó (Νεκαω) egyiptomi fáraó megbízásából állítólag a föníciaiak kerülték meg elsőként Afrikát, akik három év alatt a Vörös-tengertől Afrikát megkerülve visszahajóztak a Nílus torkolatáig, s ezzel ők lettek volna a Fokföldi útvonal első befejezői.
Az első európaiak, akik eljutottak Dél-Afrika partjaihoz, portugál hajósok voltak: Diogo Cão 1485-ben kötött ki a Kereszt-foknál (Cape Cross, Namíbia), két évvel később pedig Bartolomeu Dias két hadi- és egy szállítóhajóval Cão nyomán a namíbiai partokat követte 1487 utolsó hónapjaiban. Miután lassan haladtak a namíbiai partok mentén, a két hajó délnyugati irányba fordult, távol a szárazföldtől. A történészek azon vitatkoztak, hogy ez azért történt-e, mert vihar sodorta őket a tengerre, vagy azért, mert szándékosan próbáltak kedvezőbb szeleket találni.
Térkép egy brazil iskolai történelmi atlaszból
Bármi is volt az oka, az irányváltás sikert hozott nekik: a hajók megkerülték Afrika legdélibb pontját és 1488. február 4-én, 30 napnyi nyílt óceán után elérték a kontinens déli részét, a mai Mossel-öböl (Mossel Bay) környékén, amit ők São Bras néven neveztek el, körülbelül 300 mérföldre keletre a mai Jóreménység-foktól.
Addigra a legénység nyugtalanná vált, meg a skorbut is probléma volt, így felszólították Diast, hogy forduljanak vissza. Bár Dias folytatni akarta az utat, a többi tiszt egyöntetűen a Portugáliába való visszatérést támogatta, így mégis visszafordultak. A visszaút során Dias megfigyelte Afrika legdélibb pontját, amelyet később Cabo das Agulhas-nak, vagyis a Tűk-foknak hívtak. Dias a sziklás második fokot 1488 májusában Vihar-foknak (Cabo das Tormentas) nevezte el a viharok és az erős atlanti-antarktiszi áramlatok miatt, amelyek annyira veszélyessé tették a hajók utazását.
Ez lett később a Jóreménység-fok (Cabo da Boa Esperança), erre a névre II. János (II. João) király keresztelte át. A fokon Dias felállított egy keresztet, majd észak felé vette az irányt: 16 hónap távollét után 1488 decemberében tért vissza Lisszabonba. Két évvel később a második indiai expedíció egyik kapitánya volt, Pedro Álvares Cabral vezetésével; az expedíció további sorsát nem kísérte szerencse: a Jóreménység-fokánál május 29-én négy hajó odaveszett egy hatalmas viharban, többek között Diasé is. Bartolomeu Dias 1500. május 29-én halt meg a Jóreménység-fokánál. Úgy emlékeznek rá, mint a felfedezés korszakában úttörő felfedezőre, aki megnyitotta az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon keresztül Ázsiába vezető tengeri utat.
Rengetegen hajóztak el itt, csak a teljesség igénye nélkül például Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) jezsuita szerzetes, minden idők egyik legnagyobb katolikus misszionáriusa, Vasco da Gama (1469-1524) portugál tengerész, felfedező.
A portugálok keleti kereskedelmének monopóliumát az 1600-as években az angol, holland és francia hajók törték meg. A riválisok számára is csak egyetlen út kínálkozott: Afrika megkerülésével eljutni az Indiai-óceánra. A leghosszabb utat a holland hajósoknak kellett megtenniök, mivel ők a távoli Kelet-indiai-szigetekre (a mai Indonéziába), illetve onnan tértek vissza. A hajózás megkönnyítésére a Holland-Kelet-indiai Társaság úgy határozott, hogy hajóik friss élelemmel való ellátása céljából a majdnem félúton fekvő Dél-Afrikában telepet létesítenek. Az első holland telepesek 1652-ben érkeztek meg a Jóreménység fokától 50 kilométerre északra, a Tábla-öbölbe: ebből lett a későbbi Fokváros (Cape Town, Kaapstad).
A területet és a várost 1806-ban a britek szerezték meg, 1961-ig volt az övék, azóta a Dél-Afrikai Köztársasághoz tartozik.
Bartolomeu Dias keresztet állít 1488-ban
Apropó hollandok: a Jóreménység-foka a bolygó hollandi legendás otthona is. A bolygó hollandi egy 17. századi tengerészlegenda, miszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein; a legendához számos magyarázat tartozik. Az egyik szerint egy holland kapitány, Hendrik van der Decken útnak indult Amszterdamból, hogy vagyont szerezzen a holland gyarmatokon, Jáván, Kelet-Indiában. A Jóreménység fokánál heves viharba került, de a kapitány a legénység zúgolódása ellenére tovább hajózott. Az egyik legenda-változat szerint maga az ördög jelent meg a kapitány előtt, és arra biztatta, hogy szembeszegülve Isten akaratával, kormányozza a hajót a vihar közepébe. A hollandus beleegyezett és ezzel magára vonta a Mindenható átkát. Ezért kell az immár kísértethajónak az ítélet napjáig, partraszállás nélkül bolyongania a tengereken. Egy másik elterjedt tengerészmonda szerint egy van Straaten nevű holland kapitány hitetlensége miatt hajóznak örökké. Straaten nagypénteken futott ki, előtte pedig nem volt templomban, ezért nem lel nyugtot, rémítgeti a hajósokat. A rémületet fokozza, hogy aki meglátja a bolygó hollandit, azt szerencsétlenség éri, vészjósló előjel a találkozás vele. Ezen mondából merítette Richard Wagner operája (németül Der fliegende Holländer) tárgyát.
A fok a locus térképén
A történelmi visszatekintés után most nézzük röviden magát a fokot és környezetét. A fokozatosan elkeskenyedő Fok-félsziget (Cape Peninsula) alsó része két sziklás nyúlványban végződik. A keleti ág éles sziklagerinc, amely 200-250 méterre magasodik a hullámok fölé, és a tetején alig pár lépés szélességű. Ezt Fok-csúcsnak (Cape Point) nevezik, és egyik kiálló pontjára építették az új világítótornyot. A másik, nyugati nyúlvány lapos és széles, ez a tulajdonképpeni híres Jóreménység foka.
Balra a Jóreménység-foka, jobbra a Cape Point
Először szóljunk a Fok-csúcsról (angolul Cape Point, afrikaansul Kaappunt), mely egy hegyfok a Fokföld-félsziget délkeleti sarkán. A johannesburgi Roberta Cosi és a szintén dél-afrikai Richard Whitaker turisztikai írók írták a National Geographic Dél-Afrika kötetében, hogy „Sok turistának Cape Point hasonló jelentőségű, mint a Viktória-vízesés felkeresése: ugyanaz a fenséges panoráma, a magasba törő, csipkézett sziklák és a víz zabolátlan vadsága. A Földet körülhajózó Sir Francis Drake (1540-1595), aki tudott egyet s mást az óceán szépségéről, 1580-ban látta meg Cape Pointot, és a világ leggyönyörűbb fokának nevezte.”
A fok a déli szélesség 34°21′26″ és a keleti hosszúság 18°29′51″ koordinátákon található, körülbelül 2,3 kilométerre keletre és kissé északra a Jóreménység-fokától. Az itteni sziklák magasabbak, sőt, sikló (Cape Point Funicular) visz fel a 200 méter magas csúcsra. A Repülő Hollandi Sikló egészen a régi, 1857-ben épült világítótorony szintje alatti szintig közlekedik, és egy rövid lépcsősor vezet a világítótorony tövében található kilátóplatformra. A vasút végétől egy második ösvény vezet egy alacsonyabb csúcsra.
Az új világítótorony – Fotó: shutterstock
Az új világítótorony alacsonyabban található (87 méter magasan a tengerszint felett), mivel a magasabb szinteken gyakran ködös körülmények uralkodnak, így a régebbi világítótorony láthatatlan a hajók számára. 1911. április 18-án a portugál Lusitania hajó pontosan emiatt a Bellows Rockon, Cape Pointtól délre, a déli szélesség 34°23″ keleti hosszúság 18°29′23″ koordinátákon sérült meg, ami a világítótorony áthelyezéséhez vezetett.
A Cape Point a tenger felől – Fotó: shutterstock
Az új világítótorony, amely a déli szélesség 34°21′26″ és a keleti hosszúság 18°29′49″ koordinátákon található, nyugatról nem látható, amíg a hajók biztonságos távolságba nem kerülnek dél felé. Az új Cape Point világítótorony fénye a legerősebb a dél-afrikai parton, 63 kilométeres hatótávolsággal és minden villanásnál 10 megakandela intenzitással.
Ösvény a Fok-félsziget végén – Fotó: shutterstock
A Cape Point-tól egy sziklaszirteken vezetett panoráma-ösvényen túrázhatunk el a Jóreménység-fokához, amit szép táblák jelölnek. A Jóreménység foka afrikaansul Kaap die Goeie Hoop, hollandul Kaap de Goede Hoop, angolul Cape of Good Hope, portugálul pedig Cabo da Boa Esperança.
A Jóreménység-foka
Miután megcsináltuk a kötelező fotókat, említsük meg, hogy az egész Fok-félszigetet közel vízszintesen elhelyezkedő, kemény homokkőrétegek építik fel, amelyek egykorúak a Tábla-hegy kőzeteivel. A Fok-félsziget déli fele természetvédelmi terület (Cape Point Nature Reserve). Különösen a növényvilág érdekes: a gyakori szélviharral csak kevés fa bír dacolni, azok is szinte a földig hajolnak, térdre kényszerülnek a szél kegyetlen ereje előtt. Késő tavasszal és nyáron a cserjés fennsíkot ellepi a sokféle színes virág. A rezervátum állatvilága nem ennyire látványos, hiszen az eredeti nagyvadakat már régen kipusztították. Sok a garázdálkodó pávián majom, vagy ahogy itt emlegetik, a baboon (tudományos neve: Papio porcaricus, dél-afrikai medvepávián).
Azt is meg kell említeni, hogy gyakori tévedés, hogy a Jóreménység foka Afrika legdélibb csúcsa és választópont az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán között, de valójában a kontinens legdélibb pontja az innen 150 kilométerre délkeletre lévő Tű-fok (Agulhas-fok).
A Road videoklipje
És végül egy magyar zenei érdekesség: a domoszlói Road zenekarnak van egy száma 2015-ből, A jó reménység foka címmel, mely így szól:
„Leszek én, ha kell tengeren kapitány, / hegyek csúcsán, felhők hátán mutató, mi a jó irány. / Hosszú az út, amíg nem érünk oda, / addig leszek én, ha kell nektek a jó reménység foka”.
Barna Béla
