Zakinthoszi Szent Dionüsziosz (1547 – 1622. december 17.) a keleti ortodox egyház szentje. Zakinthosz szigetén élt és alkotott, valamint Aigina püspöke is volt. Ma az egyik legnépszerűbb modern szent, egyben Zakinthosz város védőszentje.

Szent Dionüsziosz (Άγιος Διονύσιος Ζακύνθου)

Zakinthoszi Szent Dionüsziosz (Άγιος Διονύσιος Ζακύνθου) 1547-ben született a Jón-tengerben található Zakinthosz szigetén, Aigialoszban, azaz a mai Zakynthos város tengerparti övezetében. Itt is nevelkedett a szigeten; jámbor és gazdag szülők, név szerint Moúkios (Mocius) és Paulina voltak a szülei; volt két testvére is, Konstantinos és Sigoura. Családja gazdag volt, Nyugat-Európából származott, katolikusok és nagy földterülettel rendelkeztek, míg szülei, akik részt vettek a törökök elleni velencei háborúkban, szintén arisztokratákká váltak.

Az OrthodoxWiki és a görög wikipédia Szent Dionüszioszról szóló szócikkeinek részletei

Az OrthodoxWiki azt írja róla, hogy mielőtt szerzetes lett, Draganigos Sigourosnak hívták. A görög wiki viszont azt írja, hogy gyakran tévesen Draganigosként emlegetik, valódi neve Gradenigos Sigouros (Γραδενίγος Σιγούρος) volt.

Családja kiskorától keresztény nevelést biztosított számára, miközben felbéreltek egy Kairofylas nevű tanárt is, hogy átadja neki a világi oktatás és az „egyházi irodalom” ismeretét. Nem tudjuk, kik voltak a későbbi tanárai, de minden bizonnyal jelentős műveltségre tett szert, legalábbis a kor mércéjéhez képest, mivel a görög és az olasz mellett kiválóan beszélt ógörögül és latinul is.

Szülei halála után, 1568-ban, 20 éves korában úgy döntött, hogy a szerzetesi életformát választja. Minden vagyonát testvérének adományozta, majd belépett a Zakinthosztól délre fekvő Sztrofada-szigetek (Strofades, Στροφάδες), egészen pontosan a Stamfani (Σταμφάνη) szigetén álló ősi kolostorába, ott öltötte fel a szerzetesi ruhát és ott vette fel a Dániel nevet. Aszkéta életet élt, spirituális fejlődött, így két évvel később már a kolostor apátja lett.

Kefalónia és Zakinthosz püspöke, Theophilos pappá szentelte, de ő 1577-ben inkább a Szentföldre akart menni. Athénon áthaladva Nikanor püspök áldását szerette volna elnyerni, de azt nem kapta meg, Nikanort ugyanis lenyűgözte a szent neveltetése, képzettsége és sztoicizmusa, és mivel az egyházmegye pusztulófélben volt, Aegina (Αίγινα) és Póros püspökévé szentelte fel 1577-ben. 1579-ben azonban kénytelen volt lemondani, az aszkéta élet a folyamatos, szüntelen munkával párosulva megviselte egészségét, hazatért Zakinthoszra, ahol egy nagyon rövid ideig volt püspök szintén, de utána egy kolostor apátjaként működött.

Életének egyik különleges eseménye nagyon jól mutatja, hogy micsoda erényre tett szert Dionüsziosz. Történt pedig, hogy egy férfi kétségbeesetten menekült hozzá, aki gyilkosságot követett el, a meggyilkolt férfi családja pedig üldözi. A gyilkos arra kérte Szent Dionüszioszt, hogy adjon neki menedéket: a szent beleegyezett, de miután megtudta, hogy az ő saját testvérét ölte meg a férfi, nos, akkor sem szólt semmit. Sőt, lehetőséget adott a gyilkosnak a bűnbánatra, a testvére elvesztése miatti keserűség ellenére pedig példát mutatott a megbocsátásra és a keresztényi szeretet magas szintű alkalmazására. Ez a történet egyébként kizárólag a sziget szóbeli hagyományain alapul. Ezen helyi hagyomány szerint ez a férfi később egyébként visszatért, és szerzetes lett ugyanebben a kolostorban.

A nagy Szent Dionüsziosz élete utolsó éveiben az Anafonitria kolostorba (Ιερά Μονή Αναφωνήτριας Ζακύνθου) vonult vissza. Sokan keresték fel tanácsért, de gyónni is. Végül 75 éves korában, 1622. december 17-én hunyt el, azzal az utolsó kívánsággal, hogy a sztrofadai, Stamfani szigetén álló Szent György-templomban temessék el, konkrétan ott, ahol pappá szentelték.

Három évvel később exhumálták, és maradványait romlatlannak találták, amikor visszahozták. Miután a törökök a 18. században megtámadták Sztrofadát, és a támadók amputálták az ereklye kezét, a szent holttestét oda szállították, ahol a mai napig található, Zakinthosz szigetén, a Szent Dionüsziosz-templomban őrzik. Jobb kezét az Athosz-hegyen található Simonos Petra szent kolostorában (Μονή Σίμωνος Πέτρας), míg Szent Dionüsziosz kezének egy másik részét Androsz szigetén a Panachrantos kolostorban (Panachrantou Monastery – Ιερά Μονή Παναχράντου) őrzik.

Szentségét hivatalosan az Ökumenikus Patriarchátus 1703-ban ismerte el, de a szigeten, élete és ereklyéi miatt, már jóval korábban szentként tisztelték. Ünnepnapját december 17-én (halálának napján) ünnepli az egyház, illetve augusztus 24-én pedig azon a napon ünneplik, amikor holttestét Zakynthos városába szállították, és a templomába helyezték.

A Szent Dionüsziosz-templom látképe

A szent élete után most nézzük két emlékhelyét, a zakinthoszi Szent Dionüsziosz-templomot és az Anafonitria kolostort.

A Szent Dionüsziosz-templom A Szent Dionüsziosz-templom (Agios Dionysios) Zakinthosz városában található, néhány lépésre a kikötőtől: a google térképén így találjuk meg: Saint Dionysios Zakynthos Holy Orthodox Church (Ιερός Ναός Αγίου Διονυσίου Ζακύνθου). A sziget védőszentjének szentelt templom a sziget legnagyobb temploma. Az első, itteni templomot a 18. században építették, de 1893-ban egy földrengés elpusztította. A jelenlegi formájában látható templom építési munkálatai 1925-ben kezdődtek, és 23 évig tartottak. Erős szerkezetének köszönhetően sértetlen maradt az 1953-as pusztító földrengés során, amit természetesen a helyiek csodának tekintettek.

A Szent Dionüsziosz-templom belseje

A templom egy háromhajós bazilika, tetejét korinthoszi oszlopok tartják. A templomban kivételes műalkotásokat tekinthetünk meg, kézzel készített ikonokat, a szent életéből vett jeleneteket ábrázoló falfestményeket, egy lenyűgöző oltárképet, valamint ólomüveg ablakokat és arany csillárokat. A szent mumifikált ereklyéit ezüstözött szarkofágban őrzik a templomban.

Szent Dionüsziosz ezüstözött szarkofágja

A templom mögött találjuk az Egyházi Múzeumot (Ecclesiastical Museum – Sacristy of Saint Dionysios Strofades Monastery / Εκκλησιαστικό Μουσείο – Σκευοφυλάκιο Αγίου Διονυσίου) belépődíj, nyitva 9-13, majd 17-21), ahol a Sztrofada-kolostorból származó ikonokat helyeztek el, egy 12. századi, ógörög nyelven írt könyv és 13-14. századi, beszédeket tartalmazó tekercsek társaságában.

Az Anafonitria-kolostor Az Anafonitria-kolostor (Ιερά Μονή Αναφωνήτριας Ζακύνθου) a sziget északnyugati részében áll. A 15. század közepén, a sziget velencei megszállása alatt építették Panagia Vrefokratoussa („az újszülöttet tartó Szűz Mária”) tiszteletére, de nevét a benne található csodatevő Szűz Anafonitria ikonról kapta. Ezt az ikont Konstantinápolyból hozták a kolostorba, amikor a várost elfoglalták a törökök.

Az Anafonitria-kolostor

A kolostort több épület alkotja, köztük egy védelmi okokból épített torony, amelyet ma harangtoronyként használnak. A kolostor bejárata boltíves, és egy négyzet alakú torony védi. A kolostor főtemploma a komplexum központjában található, egy háromhajós bazilika.

Ebben a kolostorban lett szerzetes, és élte le élete utolsó éveit Szent Dionüsziosz. A kolostorhoz illő öltözetben lehet csak belépni, bent tilos fényképezni és videózni.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a legújabb utazási cikkekről és kalandos útajánlatokról! 🌍✈️