Szent Kinga életének helyszínei és emlékei

Árpád-házi Szent Kinga Esztergomban született 1224-ben, de életének nagy részét Lengyelországban élte le, ott is halt meg 1292-ben Ószandecen. Később Lengyelország védőszentje lett. Ebben a bejegyzésben Szent Kinga (Święta Kinga) lengyelországi emlékhelyeit keressük fel: Krakkót, Ószandecet, a wieliczkai sóbányát, Csorsztint, de bónuszként az egri Minorita-templomba is ellátogatunk.

Árpád-házi Szent Kinga Esztergomban, az esztergomi királyi várban született 1224. március 5-én. Apja IV. Béla a legnagyobb magyar uralkodók egyike, „a második honalapító” volt, anyja pedig a nikaiai (ma: Iznik) születésű Laszkarisz Mária (Μαρία Λασκαρίνα), aki egyébként I. Theodórosz nikaiai (bizánci) császár lánya volt.

Kinga apja IV. Béla, anyja pedig Laszkarisz Mária (Μαρία Λασκαρίνα) volt

IV. Béla (1206-1270) és Laszkarisz Mária (1206-1270) is mindketten 18 évesek voltak, amikor első gyermekükként Kinga megszületett. Testvérhúga Szent Margit és Boldog Jolán, nagynénje Szent Erzsébet volt. Szent Kinga nevét szülővárosában, Esztergomban út viseli, illetve az Esztergomi Bazilika egyik oltárán is áll egy Szent Kinga szobor.

Budapesten is egy közterület (Kunigunda útja) viseli a nevét. Első magyarországi szobrát, Tóth Dávid alkotását pedig az V. kerületben, a Március 15. téren, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom jobb oldali mellékbejárójához vezető útnál állították fel 2002-ben. A szobor egy korinthoszi oszlopon áll, a fenséges, karcsú teremtés egy liliomszálat tart a kezében. Testét hosszú ruha takarja, fején korona látható, amely alól a fátyol a földig ér.

De térjünk vissza életéhez: Kingát korán eljegyezték, tulajdonképpen 5 éves korában, ekkor került Lengyelországba is: Szandomirben (Sandomierz) és Új-Korcsinban (Nowy Korczyn) lakott, ahol Boleslaw édesanyja (Grzymisława Ingwarewna Łucka, a Rurik-dinasztiából származó kijevi hercegnő) mellett készülődött esküvőjére. És így is lett, 1239-ben az akkor 13 éves Piast-házbeli Szemérmes (V.) Boleszláv (Bolesław V Wstydliwy) lengyel fejedelem, krakkói és szandomiri herceg feleségül vette a 15 éves magyar királylányt akinek Krakkó lett az új otthona, s a krakkói fejedelem feleségeként a Kis-Lengyelországnak (Małopolska) nevezett terület uralkodónéjává vált.

A házasság jó hatással volt a lengyel–magyar kapcsolatokra. Szüzességi fogadalma hatására, ha nem is könnyen, de Boleszláv is örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban (ún. Szent József-házasságban éltek). Kinga szüzességi fogadalma egyébként elégedetlenséget váltott ki az uralkodói házban, valamint a papság bizonyos köreiben is.

Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, ennek ellenére 1241-ben végigdúlták Lengyelországot is; a fejedelmi pár a Szandomirt is elpusztító tatárok elől előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec partján álló Csorsztin (lengyelül Czorsztyn) várába menekült.

Apropó tatárjárás: ehhez kapcsolódik a Kingához fűződő legendák egyike: a Kinga fésűje. E szerint Kinga a tatárok elől menekült, amikor a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival, egy szalagot dobott a háta mögé, ami kanyargós folyóvá vált; így jött létre a Dunajec. Ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezért a fésűjét dobta háta mögé, amiből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni. A Kinga-legendák közül sok a mai napig népmeseként funkcionál.

A tatárjárás után, 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, és az apjától kapott bányászokkal 1251-ben megnyittatta a wieliczkai sóbányákat.

Ehhez kapcsolódik egy legenda is, Kinga gyűrűjéről. Ugyanis amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi, erdélyi sóbányákba. Az egyik aknaszlatinai (vagy tordai, vagy parajdi) tárnában gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Visszatérve Krakkóba a IV. Béla által mellé rendelt bányászokkal ásatni kezdett, és hamarosan sóra bukkantak, az első tömbben pedig csodálatos módon megtalálták Máramarosban eldobott gyűrűjét. A wieliczkai sóbányászok évszázadok óta meg vannak győződve arról, hogy nem Bochniában, hanem Wieliczkában találták meg a gyűrűt.

A wieliczkai sóbányában, amely Lengyelország egyik leismertebb turisztikai nevezetessége és világörökség is, 1896-ban 100 méterrel a földfelszín alatt 54 méter hosszú, 18 méter széles és 12 méter magas kápolnát emeltek tiszteletére, és sóból kifaragták sóból a gyűrű legendáját is.

És még egy kis wieliczkai só: (2007. április 14-én) 2008-ban szentelték fel az egy wieliczkai sótömbből kifaragott szobrát az egri Minorita templomban. Kinga sószobra alatt a Minorita templomban van több magyar hercegnő, így Szent Kinga ereklyéje is.

Férje, Szemérmes Boleszláv 1257-ben Kingának adományozta a szandeci területet, amely Biecz, Limanowa és Podolinec között terült el. Ezen a szandeci földön 1257-1280 között Kinga adományaiból épült meg a klarissza kolostor (Klasztor Sióstr Klarysek). Az első szerzetesnővérek a Szemérmes Boleszláv testvére, Salomea hercegnő által alapított Ojców melletti Grozdiskoi kolostorból települtek át Ószandec (Stary Sącz) kolostorába. Az első ószandeci templom 1285-ben épült. A ma is álló klarissza templom, avagy Szentháromság-templom (lengyelül: Kościół Świętej Trójcy) 1322-ben épült gótikus stílusban, ezt jelzik a csúcsíves ablakok és hálóboltozatos mennyezet; a berendezés azonban már barokk. Kiemelendő a svájci Ticino kantonbéli olasz mester, Baltazar Fontana által 1696-ban készített főoltár a Szentháromság-domborművel, rajta többek mellett Szent Kinga alakjával. A két nagyobb mellékoltárból a jobb oldalin lévő festmény szintén Szent Kingát ábrázolja.

A templomhoz tartozó Szent Kinga-kápolnát rács választja el a főhajótól: Kinga szarkofágja itt van, ugyanis földi maradványai az 1690-es boldoggá avatásig itt nyugodtak. Az oltáron Kinga gazdagon aranyozott szobrát láthatjuk, az oltár alatt pedig a szent földi maradványait őrzik. Az üvegezett vakablakban álló ezüst szarkofág költségeit gróf Edward Stadnicki fedezte, 1892-ben a krakkói aranyműves, Wladyslaw Glixelli készítette el, Józef Lepkowski tervei alapján.

Kinga csontjaiból egyébként Lengyelország más templomaiba is vittek, így a wieliczkai sóbánya Kinga-kápolnájába). A kolostor udvarán is van persze egy Kinga-szobor (Pomnik świętej Kingi).

Ószandecben a klarissza kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, melyben Szent Kinga kultuszának emlékei láthatók.

A kolostort körülvevő fal mellett áll az a kovásznai Gelencén faragott székelykapu (Brama Szeklerska), amit Szalai Attilának, a varsói Magyar Nagykövetség kulturális tanácsnokának a kezdeményezésére Magyarország ajándékozott a városnak Kinga szentté avatása emlékére 1999-ben; állítólag ez a világ legnagyobb székelykapuja, magassága 7 méter. Egyik oldalán Szent Hedvig, míg a másikon természetesen Szent Kinga látható. A kolostortól délre találjuk a 18. század végén épült Szent Kinga-kápolnát, előtte pedig a csodatévőnek tartott Szent Kinga-forrást (Źródełko św. Kingi). A forrás keletkezéséről szóló legenda szerint Kinga csodálatos módon egy bottal fakasztott vizet a sziklából.

És még mindig Ószandec: a főtértől délre álló Szent Erzsébet-templom (Kościół pw. św. Elżbiety Węgierskiej w Starym Sączu) a 13.-14. század fordulóján épül, valószínűsíthetően Szent Kinga kezdeményezésére. A főoltár és a barokk mellékoltárok mellett a legérdekesebb a templom jobb oldalán lévő kápolnának az oltára (18. század): ezen az a történelmi jelenet elevenedik meg, amikor Szent Kinga és férje, Szemérmes Boleszláv tisztasági fogadalmat tesznek.

De térjünk vissza életéhez: férje hosszabb betegeskedés után, 1279-ben halt meg; temetésén, a krakkói ferences kolostorban a temetési szertartáson Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. A fél évvel korábban megözvegyült Jolán húga társaságában abba az ószandeci klarissza kolostorba vonult vissza, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett. Jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai: 1280. július 6-án a fejedelemnő a szandeci klarissza nővéreknek adományozta Ószandec városát, a hozzátartozó vámokkal, falvakkal, valamint a Dunajec és Poprad folyók között elterülő földeket. A nővérek 1284-ben főnöknőjükké választották.

1287-ben egy újabb tatár betörés során az apácáknak ismét Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. A kolostort a tatárok feldúlták, az újjáépítést Kinga irányította. Itt hunyt el 1292. július 24-én. Sírjánál a legendaírók szerint 60 vak és 200 más beteg gyógyult meg.

Érdekesség, hogy a Kinga kultusz már akkor nagy volt, Hedvig királynő, azaz Szent Hedvig például 1384-ben Kinga sírjánál imádkozott. De ugyanúgy Kinga sírjánál imádkozott 1683-ban a Bécsből hazatérő III. Jan Sobieski, aki ígéretet is tett a klarisszáknak, hogy Rómában közbejár alapítójuk boldoggá avatásának felgyorsításában. Sobieski hű maradt ígéretéhez, mert 1690-ben 7 évvel a király látogatását követően megtörtént Kinga boldoggá avatása.

Tehát 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta: pápai bullában tette nyilvánossá 1690. június 10-én, 1690. december 17-én pedig szintén bullában rendelte el, hogy Kinga ünnepe július 24-e legyen. Ezt követően 1715. augusztus 31-én Boldog Kinga Lengyelország és Litvánia védőszentje lett XII. Ince pápának köszönhetően.

Ószandec belvárosától pedig fél óra sétára áll a fából épült szabadtéri oltár, ahol II. János Pál pápa 1999. június 16-án szentté avatta őt, így lett Szent Kinga (Święta Kinga). A szenté avatási szentmisén 600-650 ezer zarándok vett részt. Az avatáson Göncz Árpád köztársasági elnök is jelen volt.

Kép és szöveg: Barna Béla

A cikk a Poland Travel, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet (Polish Tourism Organisation, Budapest Office) támogatásával készült. Személyes köszönet Farkas Melindának és Benecz Ferencnek, a Szia Lengyelország főszerkesztőjének.

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!

---

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként a legújabb utazási cikkekről és kalandos útajánlatokról! 🌍✈️

Kérjük, erősítse meg, hogy Ön ember.

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: