Zakinthosz: ha a legszebb tengerpartokat és megannyi gyönyörű látnivalót és kitűnő programokat keresel a szigeten, kérlek ne olvass tovább. Ebben a rövid bejegyzésben egyetlen egy dologról lesz szó, igaz röviden, a sziget földrajzi helyzetéről és geológiájáról.
Zakinthosz (Ζάκυνθος), görög sziget a Jón-tengeren, körülbelül 20 kilométerre nyugatra a görög (Peloponnészosz) szárazföldtől. Kefalónia szigete 15 kilométerre északra fekszik.
Zakinthosz szigete Kefalóniáról fotózva – Fotó: Barna Béla
Zakynthos körülbelül 40 kilométer hosszú és 20 kilométer széles, területe 405,55 km². Ezzel a harmadik legnagyobb a Jón-szigetek között, a görög szigetek rangsorában pedig a 11. legnagyobb. Partvonala 123 km (76 mérföld) hosszú.
És most nézzük nagyon röviden, milyen hegységhez is tartozik ez a sziget, illetve milyen korú kőzetek építik fel.
Nos, a Balkán-félsziget nyugati oldalán, az Adriai-tengert és a Jón-tengert kíséri egy hegyvidék, melynek neve északon a Dinaridák, az Albán-Alpoktól délre pedig a Hellenidák nevet viseli. A Dinaridák egymással nagyjából párhuzamosan futó, hármas osztatú vonulatokból állnak; a Dinaridák déli folytatásában a Hellenidák szintén három (külső, középső és belső) párhuzamos övezetre tagolódnak. Zakinthosz szigetének kapcsán bennünket most csak a Hellenidák tengermelléki, külső része érdekel. Az Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz című könyv (Nemerkényi Antal, Nagy Balázs, ELTE Eötvös Kiadó, 2014) A Balkán-félsziget természetföldrajza című fejezete szerint „A Hellenidák külső, jura–eocén rétegsorú üledékekből álló legnyugatibb öve a Jón-tenger partján magasodik”.
Az északi Jón-medence főbb szerkezeti jellemzőit (A) és a Nyugati Hellenidák izopikus zónamintázatát (B) bemutató helyi térképek.
Az északi Jón-medence főbb szerkezeti jellemzőit (A) és a Nyugati Hellenidák izopikus zónamintázatát (B) bemutató helyi térképek.
Ha más geológiai szakirodalmat is nézünk, akkor abban azt találjuk, hogy Zakinthosz szigete a prepugliai zóna (Pre-Apulian Zone) része, a Nyugati-Hellenidák gyűrődés- és tolóövének legkülső izopikus zónája. Ez a zóna magában foglalja Kefalónia és Lefkada szigetének egy részét, valamint Paxosz kis szigete is ugyanebben az övben van.
A Hellenidák geológiai fejlődését az afrikai és eurázsiai lemezek divergenciája és konvergenciája határozza meg. Persze laikus olvasóim itt kicsit elveszthetik a fonalat, de a geológia iránt jobban érdeklődők számára azért le kell írnom, hogy „Zakinthoszon továbbá egy gyors tektonikus esemény is zajlott 0,8 millió évvel ezelőtt és a közelmúlt között, ami a sziget 22°-os óramutató járásával megegyező elfordulását okozta. Ez valószínűleg a késő pleisztocén kori görögországi kiemelkedésnek köszönhető, amely a Jón-szigetek alatti afrikai kőzetlemez-leválásból eredő visszapattanási folyamatokkal függ össze”.
Ezt egy angol geológiai szakcikkben („Biostratigraphic analysis of Paleogene lowstand wedge conglomerates of a tectonically active platform margin – Zakynthos Island, Greece”) találtam meg, mely a Journal of Mediterranean Earth Sciences folyóiratban jelent meg 2010-ben.
Híres kék barlangok, rendkívüli tengeri tájkép, csodálatos geológiai képződményekkel Zakynthos szigetén – Fotó: shutterstock
Ez a szakcikk írja még azt, hogy „a Jón-szigeteket északon egy kiemelkedő tektonikai elem, a Kefalónia-törésvonal (Caphalonia fault) határolja, amely egy jobbos eltolódásos törésvonal, amely megcsonkítja a prepugliai platform morfológiai és szerkezeti környezetét, és a hellén szubdukciós zóna nyugati végét jelöli. Ez választja el az északi Jón-szigeteket (Korfu és Paxosz) is, amelyek lassan észak és északnyugat felé haladnak, a közép-déli Jón-szigetektől, amelyek gyorsan délnyugat felé haladnak (Hollenstein et al., 2006)”.
A Dinaridák és a Hellenidák egyébként az alpi orogén fázis során jöttek létre, egyidőben az Alpokkal és a Kárpátokkal. A Dinári-hegység és a Hellenidák vonulatai is főleg mészkőből állnak.
Zakynthos sematikus geológiai térképe, az I.G.M.E. alapján.
Mellékelek egy geológiai térképet (Schematic geological map of Zakynthos) is, melyen jól látható (zöld színnel jelölve), hogy a sziget nyugati részét mészkövek uralják, amelyek kulcsfontosságúak a sziget vízellátása szempontjából, és karsztos tájakká formálódtak barlangokkal, mint például a Kék-barlangok (Γαλάζιες Σπηλιές), de a Skinari-fok (Ακρωτήριο Σκινάρι) és a híres Navaggio-öböl (Παραλία Ναυάγιο) is ide tartozik.
Zakinthosz. Navagio beach – Fotó: shutterstock
Sőt, a sziget legmagasabb pontja, a 758 méter magas Vrachionasz is egy mészkőtömb, melynek oldalában a Fekete barlang (Μαύρη Σπηλιά) található. Ha a geológiai térképen leolvassuk, hogy milyen időszakban keletkeztek ezek a mészkövek, akkor láthatjuk, hogy „turonian” és „campanian”, azaz a turoni (93,9 – 89,8 millió évvel ezelőtt) és a campaniai (83,6 – 72,1 millió évvel ezelőtt) emeletben, a kréta földtörténeti időszakban.
Fekete barlang (Μαύρη Σπηλιά) – Fotó: shutterstock
A sziget déli részén a Keri-sziklák (Κέρι) és a Myzithres (Μυζήθρες) sziklatömbök már ettől kicsit eltérnek, ezek campaniai és a maastrichti korszakból származnak. A maastrichti a kréta időszak és így a mezozoikum utolsó korszaka. A maastrichti korszak 72 millió évvel ezelőtt kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt ért véget.
Zakinthosz középső és keleti régióiban homokkövek találhatók gipsz, agyag, pala és kavicsrétegekkel.
Barna Béla
