Kiről nevezték el ezt a szép növényt?

Tudtátok, hogy ki volt az első nő, aki körbehajózta a Földet? Nos, a francia Jeanne Baré. Amúgy ő egy Philibert Commerçont nevű botanikus szeretője volt, aki pedig arról lenne híres, ha többen ismernék a nevét, hogy ő nevezte el a kapitányáról, Louis Antoine de Bougainvilleről a Bougainvillea növénynemzetséget, amit egyébként Brazíliában fedeztek fel. Ez a poszt most csak Bougainville kapitányról szól. A világot először körülhajózó nőről ide kattintva olvashatsz.

Szóval van ez a mediterrán vidékeken is nagyon elterjedt növény, amit már régóta tudok, hogy Bougainvillea a neve. Sokszor utána akartam nézni, de csak 2022-ben, Rodosz szigetén kezdett el jobban érdekelni, hogy ki is az, akiről elnevezték. Akkor rögtön utána olvastam, s még egy érdekes szálra bukkantam, amit akkor rögtön posztoltam is a közösségi médiás felületemen. Ezt írtam ki a falamra:

„Hogy ne csak mindig görög, így legyen ma francia kultúrhistória is. Tudtátok, hogy ki volt az első nő, aki körbehajózta a Földet? Nos, a francia Jeanne Baré férfiruhában, 330 pasi között. Amúgy ő egy botanikus szeretője volt – by the way, ez a botanikus, Philibert Commerçont volt az, aki elnevezte a kapitányáról, Louis Antoine de Bougainvillerol a Bougainvillea növénynemzetséget, amit egyébként Brazíliában fedeztek fel, én meg most Rodosz szigetén fotóztam le ezt a mediterránnak gondolt növényt”.

***

Szóval, Louis Antoine de Bougainville (1729-1811) kapitány, francia admirális és felfedező volt az első francia, aki körbehajózta a Földet. Az ő tiszteletére nevezték el Pápua Új-Guinea Bougainville-szigetét, illetve róla nevezték el a Bougainvillea növénynemzetséget. Nézzük most életét és utazását egy kicsit részletesebben.

Louis Antoine de Bougainville 1729. november 12-én született Párizsban, a rue Barre-du-Bec utcában született és másnap, 1729. november 13-án megkeresztelték a párizsi Saint-Merri templomban. A család Pikárdia (Picardie) régióból, Bougainville faluból származik. Ötéves korában Louis Antoine elvesztette édesanyját. A párizsi Collège de Beauvais főiskolán tanult, fiatalon jogra is járt, de apja halála után felhagyott a jogi pályával. 1753-ban belépett a francia hadseregbe a gárda testőreinél. 1755-ben Angliába küldték, ahol a londoni francia nagykövetség titkáraként működött.

Részt vett a Hétéves háborúban: 1756-ban Bougainville-t Kanadában állomásoztatták a dragonyosok kapitányaként. Aktívan részt vett Fort Oswego 1756-os elfoglalásában és az 1757-es Fort William Henry csatában. 1758-ban megsebesült a Carillon-erőd sikeres védelmében. A következő télen visszahajózott Franciaországba, hogy további katonai erőforrásokat szerezzen a kolónia számára. Az átkelés során tovább tanulta a tengerészeti készségeket, amelyek később jól szolgálják majd. Miután a Nagy-Britannia elleni háborúban kitüntette magát, Bougainville-t Szent Lajos keresztjével jutalmazták, és ezredessé léptették elő. A következő évben visszatért Kanadába: Bougainville részt vett a megerősített Quebec, Új-Franciaország fővárosának védelmében. Mindhiába: a hétéves háborút a Brit Birodalom nyerte meg, amennyiben tulajdonképpen Észak-Amerikában felszámolta a francia gyarmatbirodalmat; Bougainville-t a többi francia tiszttel együtt Európába szállították, akiket a győztesek megfosztottak katonai kitüntetésétől. A hétéves háború hátralévő éveit (1761-1763) diplomataként töltötte, és segített a párizsi béketárgyalásokban.

A béke után a franciák úgy döntöttek, hogy gyarmatosítják a Falkland-szigeteket (Îles Malouines). 1763. szeptember 15-én Bougainville elindult Franciaországból a L’Aigle fregattal. Az expedíció 1764. január végén érkezett meg a French Bay-be (ma: Berkeley Sound). A XV. Lajos királyról elnevezett Port Louisban szálltak partra. 1764. április 5-én tartották a szigetek birtokbavételének hivatalos ceremóniáját, amely után Bougainville visszatért Franciaországba.

A világ körüli út — 1766-ban Bougainville engedélyt kapott XV. Lajostól, hogy megkerülje a Földet. Ő volt az első francia, aki körbevitorlázta a világot, s ez volt az első expedíció, amely profi természettudósokkal és geográfusokkal a fedélzetén hajózta körbe a Földet. Részt vett az expedícióban a csillagász Pierre-Antoine Veront, az orvos Louis-Claude Laporte-ot és François Vives-t, a térképész Charles Routier de Romainville-t, a történész Louis-Antoine Starot de Saint-Germaint, valamint a botanikus Philibert Commerçont, aki elnevezte róla a Bougainvillea növénynemzetséget, és aki férfiruhában magával vitte asszisztensét és szeretőjét, Jeanne Barét, aki így az első világot körbehajózó nő lett.

Bougainville 1766. november 15-én indult el Nantes kikötőjéből két hajóval: a Boudeuse (214 fős leglénység) és az Étoile (116 fő) hajókkal. Útközben kikötöttek Brestben, ahonnan december 5-én indultak neki az óceánnak. Bougainville először Montevideóba és a Falkland-szigetekre hajózott, ahol átadta a spanyoloknak a gyarmatot. A Falkland-szigeteken Port Louis és az „Isla Bougainville” (a Lively Island spanyol neve) emlékeznek meg róla.

A Falklandról északnak fordult, 1767 június 13-án kikötött Rio de Janeiróban, ahol csatlakozott hozzá az expedíció másik hajója, az Étoile. Itt, Brazíliában Philibert Commerson botanikus és Jeanne Barét felfedezte azt a virágot, amelyet később Bougainvillea-nak nevez el, és ezt a virágot Joséphine de Beauharnaisnak, Napóleon első feleségének adták.

Ezután átkeltek a Magellán-szoroson és 1768. március 22-én megérkeztek a Tuamotu-szigetcsoporthoz. Április 2-án partra szállt Tahitin, amiről úgy vélte, hogy ő fedezte fel (valójában az angol Samuel Wallis egy évvel előtte már járt ott) és elnevezte Nouvelle Cythère-nek. És itt említsük még meg, hogy itt Jeanne Barét valódi személyazonosságát végül itt, egy tahiti megálló során fedezték fel két év után. Jeanne Baret elvileg a fedélzeten maradhatott és folytathatta az utat. Egyes vélemények szerint miután a sziget lakói rájöttek a lány kilétére, a veszélyes helyzetből úgy lábaltak ki, hogy Commerson biztosította Bougainville admirálist arról, hogy neve a botanikai örökkévalóságban élni fog, ha megkíméli párja, Baret életét, és megvédi dühös és huncut tengerészeitől. Ez tulajdonképpen így is lett.

Tahiti után nyugatnak indult Szamoa és az Új-Hebridák felé, a déli kontinenst keresve. Június 4-én az útját álló erős hullámzás miatt északkeletnek fordult, így majdnem felfedezte a Nagy Korallzátonyt. Áthajózott a Salamon-szigetek között, de az ellenséges bennszülöttek miatt nem kötött ki, majd felfedezte a ma Pápua Új-Guineához tartozó Bougainville szigetét, amit magáról nevezett el. Új-Írország szigetén megtámadtak a helybeliek, majd Új-Guinea északi partját érintve áthajózott az indonéz szigetvilágon és kikötött Batáviában (a mai Jakarta Jáva szigetén).

Bougainville ezután hazaindult, de még hosszabb ideig megálltak Mauritius (akkoriban: Île de France) szigetén az Indiai-óceánon. Érdekesség, hogy Commerson és Baret maradtak Mauritiuson, csak később fejezték be a világ körüli hajóutat.

Bougainville továbbindult, a Jóreménység-fokánál megkerülték Afrikát és 1769. március 16-án érkezett meg St. Malóba, teljesítve ezzel a Föld körbehajózását. Az út során a 340 fős legénységből hét emberét vesztette el, ami a kor viszonyaihoz képest elképesztően alacsonynak számított.

1771-ben közzétette az útjáról szóló leírást (Le voyage autour du monde, par la frégate La Boudeuse, et la flûte L’Étoile), amiben leírta Argentína, Patagónia, Tahiti és Indonézia földrajzát, élővilágát és néprajzát. A könyv nagy szenzációt keltett, különösen Tahiti leírása, amit Bougainville földi paradicsomként mutatott be, ahol a bennszülöttek ártatlan életüket élik, távol a civilizáció romlottságától. A leírás jól illett a korabeli francia filozófusok, Jean-Jacques Rousseau és Denis Diderot népszerű “nemes vadember” és a “vissza a természethez” eszméihez.

Több év távollét után Bougainville ismét elfogadta a haditengerészeti parancsnokságot. 1777-ben a 74 ágyús Bien-Aimé kapitánya volt, részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, döntő szerepet játszott a chesapeake-i csatában aratott francia győzelemben.

1781. január 25-én Brestben feleségül vette Marie Joséphine Flore de Longchamps Montendre-t, Claude Charles de Montedre tengerészkapitány és Yvonne du Botdéru lányát, akitől négy gyermeke született.

Az 1783-as párizsi béke után Bougainville visszatért Párizsba. 1787-ben a Francia Tudományos Akadémia tagja lett. 1791-ben altengernagyi rangot kapott. 1794-ben, miután megszökött a rémuralom elől, visszavonult normandiai birtokára. Párizsba visszatérve a Bureau des Longitudes egyik alapító tagja volt. 1799-ben Bonaparte Napóleon, aki akkoriban a köztársaság első konzuljaként szolgált, szenátorrá nevezte ki.

A vérhasban szenvedő Louis-Antoine de Bougainville 1811. augusztus 31-én (81 évesen) este tizenegy órakor hunyt el házában, Párizsban, a Petits- Pères utcában (a mai rue de la Banque), melyre emléktábla hívja fel figyelmünket.

Urnába zárt szívét a párizsi, montmartre-i Cimetière du Calvaire-ban temették el: a fogadalmi oszlop alatt nyugszik második fia, Amand is, aki 1801-ben, a Château de Suisnes közelében, 16 évesen vízbe fulladt. Teste többi részét a szintén párizsi Panthéonban temették el 1811. szeptember 5-én.

Barna Béla

És végezetül álljon itt két fotó, Ródosz szigetéről, amelyek arra ihlettek, hogy utánajárjak hogy kiről is nevezték el ezeket a szép virágokat.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!