Az icukusimai sintó szentély és kapuja

Icukusima vagy közismertebb nevén Mijadzsima egy sziget Japánban, mely az UNESCO világörökségi helyszín Icukusimai szentélyről híres. Ennek a szentélynek legismertebb és legtöbbet fotózott része az 1168-ban kámforfából készült díszkapu, a torii.

Icukusima egy hegyvidékes és gyéren lakott sziget Japánban, a Hirosima-öbölben: partvonala 31 km hosszú, területe 30.39 km², legmagasabb pontja pedig nagyjából akkora, mint az egri Nagy-Eged-hegy vagy a budai János-hegyé: a Miszen-hegy csúcsa 535 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.

Lakossága pedig mindössze 2000 fő Icukusimának (japánul: „szigorú sziget”), melynek van egy közismertebb neve is: Mijadzsima. A Mijadzsima japánul azt jelenti, hogy „a szentély szigete”. Nem véletlenül, ugyanis az icukusimai sintó szentély (Itsukushima jinja) tájba illeszkedő épületcsoport a világörökség része, ennek a szentélynek legismertebb és legtöbbet fotózott része pedig az 1168-ban kámforfából (Camphora officinarum) készült, tengerben álló díszkapu, a torii.

A szigetre Hirosima városából (Yokogawa Station) 25 perc alatt vonattal eljuthatunk a Miyajimaguchi Station megállóig, onnan pedig két kompjárat is megy a szigetre, a menetidő 10 perc. Az egyiket a Miyajima Matsudai Kisen, a másikat a Japan Railways üzemelteti. A JR kompja a JR Pass bérlettel rendelkezők számára ingyenes!

A kompkikötőből egy szuvenírboltokkal teli, zsúfolt bevásárlóutcán negyedóra gyalog az icukusimai sintó szentély (Itsukushima jinja). Ezt a szentélyt japán hagyományok szerint Szuszanoo három lányának a tiszteletére emelték. Szuszanoo a vihar és a tenger istene a sintó mitológiában, ő a Napistennőnek, Amateraszu Ómikaminak a fivére. Az első szentély valószínűsíthetően már a VI. században állt. A japán hagyomány a XII. századra (1168) teszi azt az újjáépítést.

A szentély legismertebb része a díszkapu, a torii, melyet nagyon sok fotón, prospektuson, könyvben és mindenhol viszontláthatunk a neten is. A shinto szentélyek központi tere egyébként az a hely, ahol a kami (felsőbbrendű lény) lakozik, ezt általában egy faépítmény jelöli, a körülzárt területhez pedig jellegzetes kapukon, toriikon kell áthaladni.

Egykor közönséges halandó nem is léphetett be a szigetre, s aki érkezett, az is csak ezen a szent kapun át jöhetett be. A kapu az 1168-as építés óta áll, a leírások szerint kámforfából készült és 16 méter magas, az oszlopok pedig egy 23,5 méteres hajlított gerendát tartanak. Dagály idején víz veszi körül, de apálykor az iszapos talaj látható mellette. Az épületcsoport a Világörökség része, valamint Japán egyik Nemzeti Kincse.

Érdekes adalék még, hogy a hely annyira szentnek számított, hogy az 1868-ban kezdődött Meidzsi-restauráció reformjai előtt a terhes nőket és a súlyos betegeket is elszállították innen, hogy se születés, se haláleset ne történhessen a szigeten. Illetve a szülésre nem is mindig kellett figyelni, hiszen a nőket sokáig be sem engedték a szigetre. És kutyákat sem engedtek a szigetre, hogy ne zavarják a szent őzeket/szarvasokat. Ezen persze már enyhítettek, de például még ma sem szabad itt temetkezni.

A szentély hangulatához idézzük még fel Szentirmai József 1982-es kiadású Japán könyvében (Panoráma) írottakat: „Az egész szentély szinte lebegni látszik a vízen. A felette magasodó hegyek dús zöldje kékes párában úszik, a világító-piros lakkozású oszlopok és a fehér falbetétek fölé simuló cipruskéreg borítású tetők látványa már a sziget felé közeledő hajókról megragadja az érkezőt.” Ugyancsak Szentirmai írja: „Az 1558-1615 között kiépített fedett folyosókon sétálva láthatjuk, hogy a sziget, a tenger, a természet és az emberi alkotás gyönyörű, felejthetetlen harmóniává olvad össze”.

2004. szeptember 5-én a szentélyt súlyosan megrongálta a Songda tájfun. A sétányok és a tető részben megsemmisült, a szentélyt ideiglenesen lezárták javítás miatt; napjainkban a 2005-ben újjáépített létesítmények láthatóak.

Icukusimán ezen kívül is számos templom található még: a szentély mellett áll a Daigandzsi templom, amit Benzaiten istennőnek és még három, a Singon buddhizmus számára fontos istenségnek szenteltek. Benzaiten a hindu Szaraszvati istennőtől eredeztethető. Ő az ékesszólás, a zene, a művészetek, a vagyon és a tudás istennője. A Daigandzsi egyike Japán három leghíresebb Benzaiten templomainak, de minden évben csak egyszer, június 17-én nyitják meg a nyilvánosságnak, ekkor nagy fesztivált rendeznek és az emberek a régióból meglátogatják a templomot és imádkoznak. A Daigandzsi pontos építési dátuma ismeretlen.

Említést kell tenni még a Szendzsokaku („ezer gyékényszőnyeg csarnoka”), avagy a Tojokuni szentélyről, melyet az 1500-as években építettek szútrák tárolására alkalmas buddhista könyvtárként, de később sintó szentéllyé alakították át.

Látványos az Ötememetes Pagoda (Godzsunoto) is, mely 1407-ben épült és Jakusi Nyorai Zazo, az orvostudomány buddhájának szobrát őrzi.

A sziget legmagasabb pontja a Miszen-hegy 535 méter magas: közelébe a Mijadzsima-felvonóval lehet feljutni. A felvonó felső állomásán is van egy kilátó (Shishiiwa Observatory), de onnan még bő 20 perc és 100 méter szint az igazi tető.

Itt, a sziget tetején van a Daisó-in templomhoz tartozó templomépület is, mely a híres buddhista papról, a Singon buddhizmus alapítójáról, a Kínából hazatérő Kobo Daisiről (Kōbō Daishi, 774–835) kapta a nevét. A Reikado nevűben egy 1200 éve meggyújtott láng ég, melyet állítólag Kōbō Daishi gyújtott meg. S ezzel a lánggal gyújtották meg amúgy a hirosimai Peace Park békelángját is. A „lenti” Daisó-in templomba egyébként 2006-ban a Dalai Láma is ellátogatott.

Jó a kilátás a csúcsról, s itt említsük meg, hogy Icukusima szigete az őt körülvevő tengerrész a Szetonaikai Nemzeti Park területéhez tartozik.

A sziget egyébként az őszi juharlevél lombozatról is híres, főleg a Momijidani-Kōen, azaz Juhar-völgy Park területén. Mivel a szigetet szentként tisztelik, a fákat tilos kivágni! Apropó juhar: említsük meg a momidzsi mandzsu-t (momiji manjū), mely egy azuki lekvárral vagy pudinggal töltött sütemény, ami juharlevél emblémával ellátva népszerű ajándék is. De persze van sajttal vagy csokival töltött verziója is.

S ha már szuvenír: állítólag a sziget egyik szerzetese készített először samodzsit (shamoji), ami tulajdonképpen egy fakanál, amit főtt rizs tálalására használnak, anélkül, hogy az ízek károsodnának. Japán (vagy a világ) samodzsi-fakanala is a szigeten látható egyébként, a bevásárlóutcában: a 2,5 tonnás fakanál 7,7 méter hosszú és 1996-ban állították ki, abban az évben, amikor az Itsukushima szentély világörökség lett.

És végül említsük meg a sziget szarvasait (angolul: sika deer, latinul: Cervus nippon), akik szabadon mozognak mindenhol. A szarvasokra szent állatként tekintenek, mert a sintó vallás szerint ők az istenek hírnökei.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!