Arisztotelész Leszbosz szigetén

Arisztotelész sok szállal kötődik Leszbosz szigetéhez és környékéhez: felesége a szigettel szemben fekvő Asszosz városából származott, majd a perzsák elől menekülve Leszbosz szigetére, Mütiléné városába költöztek. Leszboszon írta biológiai tárgyú műveinek nagy részét is; Skala Kalloniban egy bronzszobor emlékeztet rá. 

Skala Kalloni (Σκάλα Καλλονής) kis kikötőjében, rögtön a móló elején egy márványoszlopon áll egy kis bronzfej is, mely a szigethez kötődő és itt a Kalloni-öbölben (Kolpos Kallonis) többször is megforduló hírességet, Arisztotelészt (Ἀριστοτέλης) ábrázolja.

Nem is egyszer járt itt, amikor a szigeten élt: ezért is nevezik egyes leírások Arisztotelész-öblének a helyet, mert az itteni madarak és egyéb tengeri állatok megfigyelése nagyban meghatározta Arisztotelész későbbi munkásságát is. Amikor Leszboszon élt, ekkor írta biológiai tárgyú műveinek nagy részét is, és ekkor teljesítette ki állatrendszertani ismereteit. De nézzük most részletesebben kicsit Arisztotelész életét, s hogy még hogyan kapcsolódott Leszboszhoz.

Arisztotelész, (i.e. 384 – i.e. 322. március 7.) görög természettudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Bölcseleti és tudományos rendszere alapja és hordozója volt a középkori keresztény és muszlim gondolkodásnak. Mesterével, Platónnal együtt sokak szerint a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik.

Arisztotelész i.e. 384-ben született a makedóniai Sztageirában. Apja halála után (i.e. 367), tizennyolc éves korában Athénban csatlakozott Platón Akadémiájához.

Húsz esztendőn át tanult és tanított itt, majd Platón halála után i.e. 347-ben elhagyta Athént, mert közel 40 évesen idegennek érezte magát a városban. Így elfogadta egykori akadémiai tanulótársa és barátja, Hermeiasz meghívását Kis-Ázsiába, a müsziai Asszoszba, amelynek egyébként Hermeiasz a fejedelme volt.

Az egyébként Leszbosz szigetével szemben fekvő Asszoszban letelepedve itt is platonikus filozófiai kört (tulajdonképp egy helyi kis Akadémiát) alapított. Asszoszban került szorosabb ismeretségbe a leszboszi Theophrasztoszszal. Asszoszt és a kis-ázsiai térséget azonban i.e. 344-ben elfoglalták a perzsák, tőrbe csalták és megölték Hermeiászt (egészen pontosan a helyi szatrapa fogolyként elküldte őt a perzsa uralkodóhoz, Artaxerxészhez, aki pedig keresztre feszíttette).

Nem elhanyagolható életrajzi momentum az sem, hogy Arisztotelész még asszoszi tartózkodása idején beleszeretett Hermeiasz lányába, az akkor 18 éves kora körül járó Püthiaszba. Így amikor menekülniük kellett a perzsák elől, már együtt menekültek és Leszbosz szigetére, Mütiléné városába költöztek. Valószínűsíthetően i.e. 345-ben Mütilénében össze is házasodott Arisztotelész és Püthiasz. A házasság tíz évig, az asszony haláláig tarthatott és boldog volt a tudománytörténészek szerint: a filozófus egyébként úgy végrendelkezett, hogy csontjait Püthiasz mellé temessék el. Született egy Püthiasz nevű lányuk is.

Arisztotelész zoológiai tanulmányait akkor kezdte el, amikor Leszboszon élt; ekkor írhatta biológiai tárgyú műveinek nagy részét is, és ekkor teljesítette ki állatrendszertani ismereteit. Itt írta meg a Historia Animaliumot, megalapozva az állattan tudományát, ami az egyébként egri születésű Weiner Sennyey Tibor szerint azért is fontos, mert a mű ötödik és a kilencedik könyve jobbára a méhekkel és a méhészkedéssel foglalkoznak, és az emberiség történetében ezek az első lejegyzett és fennmaradt tudományos igényű megfigyelések a méhekkel kapcsolatban.

Tudománytörténészek szerint a tengeri és egyéb élőlények végtelen változatosságának hatására keletkezett biológiai tapasztalatai igen erősen rányomják bélyegüket Arisztotelész logikai munkáira is. És leszboszi időszakában írta Metafizika című művének legrégebbi részeit, az A és B könyvet.

Leszboszon egyébként összesen két évet éltek Arisztotelészék, majd Leszboszt elhagyva i.e. 342-ben Pellába ment II. Philipposz makedón uralkodó meghívására, hogy ennek 13 éves fiát, Alexandroszt, a későbbi Nagy Sándort nevelje.

339-ben visszavonult szülővárosába, majd 335-ben Athénban alapított iskolát a Lükeion nevű tornacsarnok mellett. Előadásait ennek fedett sétányán (görögül: peripatosz) tartotta, innen származik iskolájának jelzője, a „peripatetikus”. Tanítási szokásainak jellegzetessége, hogy közben tanítványaival együtt sétált, ezért elnevezték iskoláját peripatetikus iskolának, ez ihlette meg Raffaellót, a nagy itáliai reneszánsz festőt Athéni iskola című képének megfestésére. Miután 323-ban Nagy Sándor meghalt, Arisztotelésznek menekülnie kellett a városból a fellángoló makedónellenes indulatok miatt. Visszavonult és Euboia szigetén, Khalkiszban telepedett le, ahol i.e. 322-ben érte a halál.

Barna Béla

Jelen bejegyzés eredetileg a Barna Béla: Leszbosz, az égei harmónia szigete  című könyvemben (CSAMBORGO ADVENTURES LTD, London, 2022) jelent meg. Ha Leszboszról szeretnél többet megtudni, keresd a könyvesboltokban!

Minden jog fenntartva! © Barna Béla ©Csamborgo Adventures LTD.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!