Tádzsikisztán, a Pamír hegység országa

A Pamír hegység országa, a 143 ezer km² területű Tádzsikisztán (Тоҷикистон) egy ország Közép-Ázsiában. Tádzsikisztán szinte teljes területe hegyvidék. A Pamír hegyvidék az Eurázsiai-hegységrendszer egyik csomópontja: itt egyesülnek a Hindukus, a Karakorum, a Kunlun, a Tien-san és a Giszar-Alaj láncai. Sokezres csúcsok, zárt, belső medencék, gleccserből táplálkozó folyók völgyei váltogatják egymást meglehetősen nagy tengerszint feletti magasságban.

Hogy mennyire nagy? Nos, Tádzsikisztán a világ harmadik legmagasabban fekvő országa! Átlagos tengerszint feletti magassága 3186 m, csak a két kis himalájai ország, Nepál (3265 m) és Bhután (3280 m) előzi meg. Összehasonlításképp Magyarországon az átlagos tengerszint feletti magasság alig 143 m, és a hegyi országnak tartott Svájc is csak 16. ezen a listán a maga 1350 méterével. És még egy érdekes adat: az ország területét hegyek borítják; a területének mindössze 7%-a van csak 1000 m alatt, több mint fele viszont 3000 m magasság felett fekszik!

Legmagasabb pontja az Iszmail Szamani (Iszmoilí Szomoní)-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), amelynek magassága 7495 méter. Ha azon országok listáját nézzük, amely legmagasabb pontjuk szerint rangsorolja őket, akkor is a hatodik ezzel az adattal Nepál és Kína (Csomolungma), Pakisztán (K2), India (Kancsendzönga), és Bhután (Gangkhar Puensum) után.

A Lenin-csúcs vagy némely térképen Jelaydar egy 7134 m magas hegycsúcs a Pamír hegységben. A kirgiz-tadzsik határon emelkedik, Kirgizisztánban hivatalosan ma is Lenin-csúcs (kirgizül Lenin Csokuszu) a neve, Tádzsikisztánban viszont 2006-ban Ibn Szína (Avicenna) középkori muszlim orvos-tudós után Ibn Szína-csúcsra nevezték át.

A tádzsik nép kialakulásában a Közép-Ázsiában őslakóknak számító kelet-iráni népek vettek részt. A tádzsikok ősei a baktriaiak, szogdok, szákok a Hindukus-hegységben éltek a mai Irán és Afganisztán területén. Az i.e. VI-VII. században Tádzsikisztánt elfoglalták a perzsák. Az iszlám hódítás után kelet-iráni nyelveiket felváltotta a nyugat-iráni perzsa hódítók nyelve. A tádzsikok ma is a perzsa (fárszi) keleti nyelvjárását beszélik (leegyszerűsítve a Tádzsikisztánban beszélt perzsát tádzsik nyelvnek, az Afganisztánban beszélt perzsát darinak nevezik, az iráni perzsa nyelv pedig a fárszi).

A IX-X. században állt fenn a Számánida Birodalom, mely a mai Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Észak-Afganisztán területére terjedt ki. Legismertebb s legjelentősebb uralkodója Iszmail Szamani volt. Iszmail élete végére fővárosát, a „Fényes Buharát” Bagdad vetélytársává, s Bagdad rangjára emelte. A birodalmat fővárosából, Buharából kormányozták, hivatalos nyelv a perzsa volt: a Számánidák udvarában született meg az újperzsa irodalmi nyelv 900 körül. A birodalom a perzsa-muszlim kultúra fellegvárának számított: a számánidák udvarában alkotott híres költő Rudaki, Belámi, Daqiqi és a tudós Avicenna (Ibn Szína) – most már így értjük, hogy a Lenin-csúcsot miért rá keresztelték át.

Tehát a tádzsikok első államának tekinthető a Számánida Birodalom. Tádzsikisztánban ma is nagy tisztelet övezi Iszmail Szamanit (uralkodott: 892–907), a legnagyobb uralkodót. Dusanbe főterén áll az országalapító Iszmáil Szamani szobra, akinek a sírja a szomszédos Üzbegisztánban, Buharában van. A tádzsik szomoni (tádzsikul сомонӣ) Tádzsikisztán jelenlegi hivatalos pénzneme nevét is Iszmail el-Szamani nevéből képezték (ő van az 50 diramos és a 100 szomonis bankjegyeken). És így már értjük az ország legmagasabb hegycsúcsának az egykori Kommunizmus-csúcs új elnevezését is, az Iszmail Szamani-csúcs hátterét.

Közép-Ázsiát a X. században török népek hódították meg; a karluk törzsek döntötték meg a számánidák hatalmát és alapították meg az egykori tádzsik birodalom helyén a Karahánida kánságot, ekkor kezdődött Közép-Ázsiában az őslakó iráni népek (tádzsikok) visszaszorulása és ettől kezdve a térségben a török-mongol etnikumok lettek az uralkodók. A tádzsikokat a Pamír előhegységeibe, azaz a mai Tádzsikisztán területére szorították vissza a türk és mongol hódítók. A síkságon ugyanakkor még egészen a XX. századig tádzsik városok maradtak Szamarkand és Buhara.

A XIII. században a mongolok uralkodtak egész Közép-Ázsiában, a XIV. század végén kezdődött a timuridák uralma, fővárosuk Szamarkand lett, az udvar és a kultúra nyelve pedig a perzsa volt. Ebben a korszakban lett igazi kulturális és vallási központ Szamarkand és Buhara. Ezen városok lakóinak többsége tádzsik volt, keveredve a letelepedett török és mongol népekkel.

A XVI. században az üzbégek foglalták el Közép-Ázsia jelentős részét és a timuridák bukása után létrehozták a Buharai Kánságot, majd a Horezmi és a Kokandi emírségeket. Az 1860-as években az oroszok hódították meg a horezmi és kokandi üzbég államokat, melyek innentől a Turkesztáni Főkormányzóság részei lettek. A Buharai Emírség (ahol a legtöbb tádzsik élt) megtarthatta viszonylagos önállóságát, de csak orosz védnökség mellett.

Az 1917-es forradalmak során a kommunisták kerültek hatalomra és létrejött a rövid életű Turkesztáni és a Buharai szovjet köztársaság. A pántürkizmus hatása alatt minden török nyelvű közép-ázsiai népet egy államban akartak egyesíteni, elsősorban ezt az üzbégek akarták, akik a térségben vezető szerepre törtek. Végül Moszkvában a döntéshozók arra jutottak, hogy kisebb nemzetállamokat kell kialakítani. A XX. század elején az akkor Turkesztánnak nevezett Közép-Ázsiában nem léteztek még nemzetállamok, azokat a Szovjetunió hozta létre 1924 és 1936 között: így lett 1924-ben önálló szovjet tagköztársaság Üzbegisztán, majd nem sokkal késöbb Kazahsztán, Kirgizisztán és Türkmenisztán. 1924-ben – Üzbegisztánon belül – a tádzsikoknak csak autonóm köztársaság jutott. Ez az állapot 1929-ig tartott, amikor végre Tádzsikisztán is önálló szovjetköztársaság lehetett.

Az 1920-as évek szovjet rendezésének, az új közép-ázsiai nemzetállamok kialakításának egyértelmű vesztesei a tádzsikok lettek: egyrészt Moszkva nem akarta, hogy erős állama legyen az iszlám fundamentalizmusra hajló, és ezért a perifériákon kockázatot jelentő tádzsikoknak. Másrészt a Moszkvában is erős török (üzbég) lobbi hatására a tádzsik alapítású és tádzsik többségű Buhara és Szamarkand (s velük 1 millió tádzsik lakos) Üzbegisztánhoz került. Hiába volt minden tádzsik tiltakozás az ősi tádzsik központok elvesztése miatt, a szovjet döntéshozók hajthatatlanok voltak. Tádzsikisztán a történelmi városokért cserébe megkapta a fergána-medencei Szogd megyét, és ott Hudzsand városát.

Az 1929-ben létrehozott Tádzsikisztáni Szovjet Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió 15 tagállamának egyike lényegében az egykori Buharai Emírség keleti feléből jött létre. Fővárosa Dusanbe lett.

Végül Tádzsikisztán 1991-ben lett független. A szovjet utódállamok közül mindig is Tádzsikisztánban volt a legalacsonyabb az életszínvonal. Tádzsikisztán ma is egy szegény, hegyvidéki ország, amelynek gazdaságát a bányászat, a fémfeldolgozás, a mezőgazdaság és a külföldön dolgozó állampolgárok hazautalásai uralják. Illetve meg kell még említeni, hogy az Afganisztánból származó heroin nyolcvan százaléka Tádzsikisztánon keresztül jut be Oroszországba és Európa többi államába.

Tádzsikisztánban az egyik legalacsonyabb az egy főre jutó GDP a szovjet utódállamok közül. Már a függetlenné válásakor is a volt Szovjetunió legszegényebb országa volt, az 1992-1997-es polgárháború pedig még rontott a helyzetén.

Tádzsikisztán manapság hivatalosan köztársaság (Tádzsik Köztársaság, Ҷумҳурии Тоҷикистон), elnöki rendszerrel. Emomali Rahmon tölti be 1994 novembere óta az ország elnöki tisztét, akit 1999-ben, 2006-ban és 2013-ban újraválasztottak erre a posztra. 2020 októberében az elnököt a szavazatok 90 százalékával újabb hét évre újraválasztották.

Az EBESZ és számos más szervezet megfigyelői alapján a választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak. Érdekesség, hogy az országban 2007 óta tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, 2013 óta az újévi mulatságok sem engedélyezettek, 2015 óta pedig tilos megünnepelni a karácsonyt az iskolákban.

Az 1991-ben függetlenné vált ország lakossága 8 millió fő; nagy részük a perzsával rokon nyelvet beszélő tadzsik (az ország lakosságának 79,9%-a), de élnek itt üzbégek (15,3%) is. A tadzsik nép Közép-Ázsia többi lakóitól eltérően nem török, hanem az iráni nyelvcsaládba tartozik. Tadzsikok élnek még a szomszédos Afganisztánban (számuk itt 8-10 millió, azaz Afganisztán lakosságának 27%-a tádzsik!), Kínában, Kirgizisztánban és Üzbegisztánban. Üzbegisztánban a hivatalos üzbég statisztika szerint másfél millió tádzsik él (összlakosság 5 százaláka), de ebben független szakértők kételkednek. A becslések szerint elképzelhető, hogy 6-7 millió tádzsik is élhet Üzbegisztánban, főként Buharában, Szamarkandban.

A Pamírban szinte az ország felét elfoglalja a Hegyi-Badahsán Autonóm Terület, ám az össznépesség 3%-a él csak itt.

A Tadzsik Köztársaság fővárosa Dusanbe. A Hiszor-völgyben, 750–950 m közötti tengerszint feletti magasságon fekszik, lakossága 860 ezer fő.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!