A világ egyik leghíresebb üdülővárosát egyik napról a másikra elfoglalták 1974-ben és egy szögesdróttal elzárt, szigorúan őrzött katonai terület lett, amelyet az ENSZ tisztségviselőin és a török hadseregen kívül senki sem kereshetett fel: így lett a Famagusta déli, Varószia (törökül Maraş) nevű városrészéből a világ egyik leghíresebb és legnagyobb szellemvárosa.
A sziget függetlenné válása után, az 1960-as és 1970-es években Famagusta (görögül Ammóchostos Αμμόχωστος, törökül Gazimağusa) környéke volt az első számú turisztikai célpont az akkor még egységes Cipruson. A Famagustai-öböl volt Ciprus riviérája.
A gyönyörű tengerpartra csak özönlöttek a külföldiek, az egyre több nyaraló miatt sorra nőttek ki a földből a sokemeletes szállodák, Famagusta déli, Varószia (Βαρώσια, törökül Maraş) vagy a Varosha nevű városrésze az 1960-as és 70-es évek tömegturizmusa nyomán vált jelentős várossá.
De nem csak a tömegek, a hírességek, a Hollywood sztárok és a világ milliomosai is előszeretettel keresték fel ezt a tengerparti üdülővárost, nyaralt itt Richard Burton színész és felesége, Elizabeth Taylor színésznő, Brigitte Bardot francia színésznő, Jackie Kennedy egykori first lady és új férje, Arisztotelész Onasszisz is, illetve a görög származású Maria Callas. Onasszisz egyébként Maria Callas operaénekesnővel csalta Jackie-t, de most nem ez dolgozatunk tárgya.
Szóval 1974-ig egy pezsgő, virágzó és nyüzsgő elit nyaralóhely volt. A fő utcája a John F. Kennedy Avenue volt, mely Famagusta kikötőjének közelében, Varoshán át, párhuzamosan a Glossa stranddal futott. A JFK Avenue mentén számos jól ismert magas minőségű szálloda volt, köztük a King George Hotel, az Asterias Hotel, a The Grecian Hotel, a Florida Hotel és az Argo Hotel, amely Elizabeth Taylor kedvenc szállodája volt. Az Argo Hotel a JFK Avenue végén található és Protaras és a Fügefa-öböl felé néz. Varosha másik fő utcája a Leonidas volt, amely a JFK sugárút mellett haladt nyugat felé, a Vienna Corner felé. A Leonidas Varosha egyik fő bevásárló- és szabadidős utcája volt, amelyen bárok, éttermek, éjszakai klubok működtek.
Egy számadat-összesítés szerint a hetvenes évek elejéig a nyaralni vágyókat 45 szálloda, 60 apartmanszálló, 99 üdülőközpont, 4469 lakóház, 21 bank, 143 hivatal, 24 színház és mozi, 25 múzeum, valamint kb. 3000 kisebb-nagyobb bolt várta. 1974-ben további 380 épület állt félig-meddig kész állapotban! – írja az egyik német turisztikai szaklap.
Ám jött az 1974-es év, s hirtelen vége szakadt mindennek, a Paradicsom hirtelen és örökre véget ért. Ciprus szigete kettészakadt, egy déli görög és egy északi török részre. De a legrosszabbul az üdülőváros járt: Famagusztát és Varósziát 1974. augusztus 14-16. között a török hadsereg elfoglalta és tiltott területnek nyilvánította (és nem július 15-én, mint néhány magyar blogger írja). De nem csak a turisták nem jöhettek többet, az itt élők abban a hitben menekültek el, hogy ha a feszültség enyhül, visszatérnek. De a helyi lakosok soha többé nem térhettek vissza otthonaikba, a város kerítéssel elzárt katonai terület lett, az ENSZ tisztségviselőin és a török katonákon kívül pedig senki nem léphetett be. Így lett a népszerű üdülőhelyből a világ egyik leghíresebb és legnagyobb szellemvárosa. Negyvenhat éven keresztül.
Mígnem, a lassú politikai nyitás következményeként 2020. október 6-án Ersin Tatar, Észak-Ciprus miniszterelnöke bejelentette, hogy Varosha strandja 2020. október 8-án újra megnyílik a nagyközönség előtt.
Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan kijelentette, hogy Törökország teljes mértékben támogatja a döntést. Sőt: 2020 novemberében Erdoğan török elnök és Törökország nicosiai nagykövete el is látogatott Varoshába. És a török hadügyminisztérium egyszercsak a twitteren 2020 novemberében jelentette be, hogy a szellemváros egy kis részét az észak-ciprusiak (később pedig bárki) reggel 8-tól délután 5-ig egy meghatározott útvonalon gyalog vagy akár kerékpárral is felkereshetik. Egy év alatt 2022 elejéig 400 ezer ember kereste fel a szellemvárost.
Ezt a hírt olvasván mi is felkerestük az északi területeken át Famagustát, ahol 2022. december 22-én, karácsony előtt tettünk egy pár kilométeres sétát a hatalmas elhagyatott épületek között, ahol fiam leginkább azon lepődött meg, hogy a természet milyen gyorsan visszafoglalja a házak közötti területet. És pár nappal később, 2022. december 26-án újra visszamentünk fotózni, az itt közölt képek ezen a két napon készültek. Pár hónappal később, 2023. április 6.-án pedig már egy kis csoportot is elhoztam ide.
Nekem durván szívszorító volt itt sétálni, mert friss volt még olvasmányélményem. Egy regény jelent meg ugyanis erről az egész sztoriról, mégpedig Victoria Hislop Napfelkelte Cipruson (The Sunrise, 2014) című könyve, mely magyarul 2021-ben látott napvilágot.
Ahogy megjelent, rögtön elolvastam, mert már régóta foglalkoztatott a ciprusi megosztottság. Victoria Hislop is az 1974-es eseményeket tette meg regénye központi témájává, a helyszín pedig bizony ez a szellemváros. Maga Hislop egy egész jó regényt kerekített abból a történelmi pillanatból, amikor is több, mint százezer görög ciprióta veszítette el otthonát a sziget északi oldalán és negyvenezer török cipriótát telepítettek ki a sziget déli oldaláról északi területekre. Anélkül, hogy a regényt spoilerezném, zárom inkább egy Victoria Hislop-idézettel, hogy mit is akart a regényével üzeni, nos:
„Olyan történetet akartam elmesélni, amely megmutatja, a ciprusi események mekkora tragédiát jelentettek mindkét közösség számára és amely azt sugallja, hogy a “jó” és a „gonosz” nem etnikum kérdése. Hiszek benne, hogy végül az egyén választása játssza a legnagyobb szerepet.”
Kép és szöveg: Barna Béla
További képek a szellemvárosról: